„Ez egy 5-6 milliárd forintos árnyékgazdaságot képez” – Tas Krisztián szerint új rendszer kellene a visszaváltható palackokra
A Pirkadat augusztus 12-i adásában M. Kende Péter Tas Krisztiánnal beszélgetett a palackvisszaváltási rendszer budapesti következményeiről, a kukázásból kialakuló informális gazdaságról és a lehetséges városi megoldásokról. Tas szerint a visszaváltható palackokból származó bevétel ma sok rászorulónak jelent megélhetési forrást, hosszabb távon azonban társadalmi, közbiztonsági és városüzemeltetési problémák is kialakulhatnak. Megoldásként külön szociális gyűjtőpontokat és az ezekből származó bevétel célzott felhasználását javasolja.
Milliárdok kerülnek ki a kukákból
Tas Krisztián becslése szerint a DRS, vagyis a visszaváltási rendszer másfél éves működése alatt Budapesten 5-6 milliárd forintos informális gazdaság alakult ki a kidobott palackok körül.
Sokan közvetlenül a szemetesekből gyűjtik össze az ötvenforintos betétdíjat érő palackokat, és ebből egészítik ki a jövedelmüket.
Tas hangsúlyozta, hogy sok ember valóban a megélhetésére fordítja ezt a pénzt. A problémát abban látja, hogy a jelenlegi rendszer a kukázást tartós megélhetési formává teheti.
„Ez egy 5-6 milliárd forintos árnyékgazdaságot képez, ami szerintem senkinek sem jó ebben a formában” – fogalmazott.
A kukázás eltávolíthatja az embereket az ellátórendszertől
Tas szerint az egyik hosszabb távú veszély, hogy aki rendszeresen elegendő pénzt tud összegyűjteni a palackokból, kevésbé lesz motivált arra, hogy kapcsolatba kerüljön a szociális, hajléktalan- vagy addiktológiai ellátással.
A másik következmény szerinte a társadalmi szolidaritás gyengülése lehet. Ha az emberek azt látják, hogy a hajléktalanok vagy más rászorulók „megkeresik maguknak” a szükséges pénzt, könnyebben kialakulhat az a vélekedés, hogy nincs szükség további segítségre.
Egy éjszaka alatt több tízezer forint is összejöhet
Tas olyan riportokat említett, amelyekben éjszakai palackgyűjtők 20-40 ezer forintos bevételről számoltak be, egyes lomtalanítási vagy szemétszállítási időszakokban pedig ennél is több pénz gyűlhet össze.
Úgy látja, ekkora összegeknél már megjelenhet a szervezett gyűjtés és a területek felosztása is.
„A territóriumok már kialakultak, tehát le vannak fedve, van hallgatólagos megegyezés, hogy melyik territóriumon ki” – mondta.
Beszámolt olyan esetekről is, amikor egymástól vették el az összegyűjtött palackokat, illetve rejtett tárolóhelyeket alakítottak ki.
A turistavárosokban különösen látványos lehet a probléma
Tas szerint Európában több nagy turistaforgalmú ország még nem vezette be a visszaváltási rendszert, miközben Dublinban és Amszterdamban már dokumentálták annak egyes városüzemeltetési mellékhatásait.
Amszterdamban a hulladékot korábban zsákokban tették ki az utcára. A visszaváltható csomagolások miatt ezeket egyre gyakrabban feltépték, a szemét szétszóródott, megjelentek a kártevők, ezért a város több helyen zárt, részben föld alatti gyűjtőrendszereket épített ki.
Tas szerint ez Budapesten csak korlátozottan alkalmazható, mert hatalmas beruházást igényelne, és a föld alatt már most is sűrű közműhálózat található.
A város fizeti meg a rendszer mellékhatásait
A szakértő szerint Dublinban is jelentős többletköltséget okoz a palackgyűjtés miatt szükségessé váló takarítás és hulladékkezelés.
Felvetette azt a kérdést is, miért a településeknek kell finanszírozniuk ezeket a kiadásokat, miközben maga a betétdíjas rendszer jelentős bevételeket termel.
Ebből jutottak el ahhoz a lehetséges budapesti megoldáshoz, amely külön gyűjtőedényekkel választaná el a visszaváltható palackokat a hagyományos kommunális hulladéktól.
Szociális célú palackgyűjtőket javasolnak
M. Kende Péter azt vetette fel, hogy Budapest forgalmas pontjain olyan zárt palackgyűjtőket lehetne elhelyezni, amelyekbe a turisták és azok dobhatnák az üvegeket, akik néhány darab miatt nem szeretnének sorban állni a visszaváltó automatáknál.
Tas Krisztián szerint ez lehetne a megoldás egyik alapja.
Az így összegyűlő betétdíjból szociális alapot lehetne létrehozni, amely hajléktalanellátást, drogprevenciót vagy addiktológiai rehabilitációt finanszírozna.
„Nem az a célunk, hogy ezeket az embereket megfosszuk ezektől a bevételektől, hanem ez ellenőrzött, kontrollált és hatékony módon, az arra hivatott szakemberek segítségével jusson el hozzájuk.”
A társasházi kukákat is át kellene alakítani
Tas szerint a közterületi gyűjtők önmagukban nem elegendők.
A társasházak hulladéktárolóit is felül kellene vizsgálni, és olyan rongálásbiztos, külön erre a célra kialakított tárolókat kellene használni, amelyekből nem lehet egyszerűen kipakolni a teljes szemetes tartalmát egyetlen palack miatt.
Ez szintén pénzbe kerül, ezért szerinte a hulladékgazdálkodási szereplőknek és a fővárosnak együtt kellene kialakítaniuk a finanszírozást.
A fejekben is rendet kell tenni
A beszélgetés végén M. Kende Péter a szelektív hulladékgyűjtés hétköznapi problémáira hozott példát: hiába van külön papírgyűjtő, ha valaki szétszedés nélkül tesz bele egy hatalmas kartondobozt, és ezzel gyakorlatilag elfoglalja az egész konténert.
Tas szerint az infrastruktúra mellett ezért az edukáció is nélkülözhetetlen.
Azokban az országokban okoz kevesebb problémát a rendszer, ahol évtizedek óta kialakult kultúrája van a szelektív hulladékkezelésnek, és az emberek pontosan tudják, hogyan használják a gyűjtőket.
A javasolt budapesti modell így három elemre épülne: külön palackgyűjtők, az ebből származó bevétel szociális célú felhasználása, valamint hosszú távú szemléletformálás.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
