„Egy a lényeg: gondoljunk a jövőnkre” – Binder István az önkéntes nyugdíjpénztárakról és a fiatalok hiányzó generációjáról
A Pirkadat szeptember 30-i adásában M. Kende Péter Binder Istvánnal, a Magyar Nemzeti Bank felügyeleti szóvivőjével beszélgetett az önkéntes nyugdíjpénztárakról, azok hozamairól, költségeiről és arról, miért érdemes már fiatalon elkezdeni az előtakarékosságot. A beszélgetésből az derült ki, hogy a pénztárak hosszú távon infláció feletti hozamot tudtak elérni, miközben költségeik alacsonyak, a legnagyobb kihívás pedig az, hogy a fiatalabb korosztályokat is bevonják ebbe a megtakarítási formába.
Hosszú távon reálhozamot termeltek a pénztárak
Binder István szerint az önkéntes nyugdíjpénztárak egyik legfontosabb előnye, hogy hosszabb időtávon tartósan az infláció fölött teljesítettek. Tavaly átlagosan 9 százalék fölötti hozamot értek el, és tíz-, tizenöt- vagy akár húszéves időszakban is az látható, hogy jellemzően 1–2 százalékkal az infláció felett tudtak maradni.
A hozamok mellett a költségeket is fontosnak tartja. A pénztárak úgynevezett díjterhelési mutatója tavaly 66 fillér volt száz forint befizetésre vetítve, vagyis egy forintot sem ért el. A hosszabb távú számításoknál is egy forint körüli szinten marad a költség, ezért Binder az önkéntes nyugdíjpénztárakat a legolcsóbb és legversenyképesebb nyugdíj-előtakarékossági formák közé sorolta.
Megfordult a trend, de a fiatalok még mindig hiányoznak
A pénztári taglétszám hosszú stagnálás után 2024-től újra enyhén emelkedni kezdett, mintegy húszezer új taggal. Binder szerint ez kedvező irány, de az MNB továbbra is azt látja, hogy „hiányzik egy generáció”: a fiatalok közül sokan túl távolinak érzik a nyugdíjat ahhoz, hogy már húszas éveikben félretegyenek rá.
Pedig a kamatos kamat miatt éppen nekik lenne a legkönnyebb. Egy 18 millió forintos megtakarítás felépítéséhez fiatalon elég lehet havi 25–26 ezer forintot félretenni, miközben későbbi kezdésnél már jóval nagyobb összeget kell vállalni. Az adójóváírás is sokat számíthat, amely évente akár 150 ezer forinttal növelheti a megtakarítást.
Negyven-ötven évesen sem késő elkezdeni
M. Kende Péter arra is rákérdezett, van-e olyan életkor, amikor már nincs értelme belevágni. Binder szerint mindaddig érdemes megtakarítani, amíg valaki dolgozik és van olyan jövedelme, amelyből félre tud tenni.
A későbbi kezdés nyilván nagyobb havi befizetést igényel, de a pénztári hozamok, az adójóváírás és a megtakarítási idő együtt még negyvenes vagy ötvenes életkorban is értelmezhető magánnyugdíjat eredményezhetnek. A lényeg szerinte az, hogy ne abból induljunk ki, mennyi idő veszett el, hanem abból, mennyi van még hátra.
Fiatalon lehet bátrabban kockázatot vállalni
A nyugdíjpénztárak ma már nem egyetlen, minden tag számára azonos befektetési kosarat kínálnak. A választható portfóliók között vannak dinamikusabb, kockázatosabb és visszafogottabb konstrukciók is.
Binder szerint fiatal korban érdemes lehet magasabb kockázatot vállalni, mert hosszabb idő áll rendelkezésre az esetleges piaci visszaesések ledolgozására. Az ötvenes évekhez közeledve viszont fokozatosan célszerű biztonságosabb eszközök, például állampapírokat tartalmazó portfóliók felé mozdulni.
A tagok akár meg is oszthatják megtakarításaikat több portfólió között, és az átcsoportosítás költsége sem jelentős. „Egy a lényeg, hogy gondoljunk a jövőnkre, gondoljunk a megtakarításainkra” – fogalmazott.
Nem kell mindennap a piacot figyelni
Azoknak sem kell feltétlenül visszariadniuk a megtakarítástól, akik nem jártasak a befektetésekben. Binder szerint a pénztárak professzionális vagyonkezelőkkel dolgoznak, így a tagoknak nem kell naponta figyelniük a piacokat.
A pénztárak ráadásul a vagyonkezelőkkel szemben is komoly teljesítményelvárásokat támasztanak. Tavaly több esetben előfordult, hogy bár a pénztárak 9 százalék körüli hozamot értek el, a referenciaindex még ennél is jobb volt. Ilyenkor a vagyonkezelő nem kapott sikerdíjat, ami további megtakarítást jelentett a pénztárak számára.
A költségek hosszú távon is csökkenő pályán vannak
Binder szerint a nyugdíjpénztári költségek hosszú távú trendje csökkenő. A kilencvenes években az infrastruktúra kiépítése miatt jóval magasabbak voltak a terhek, azóta azonban a rendszer kiforrott, ezért a működési költségek fokozatosan mérséklődtek.
Az MNB olyan összehasonlító kalkulátort is működtet, amellyel a különböző nyugdíjpénztári és nyugdíjbiztosítási konstrukciók költségei egymás mellé tehetők. Binder szerint az eredmények alapján az önkéntes nyugdíjpénztár továbbra is az egyik legkedvezőbb előtakarékossági forma azok számára, akik az állami nyugdíj mellé saját tartalékot szeretnének felépíteni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
