„A városnak működni kell” – Naszályi Gábor szerint a dolgozók biztonságérzete is a fővárosi megállapodáson múlik
A Pirkadat szeptember 30-i adásában M. Kende Péter Naszályi Gáborral, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnökével beszélgetett a főváros pénzügyi helyzetéről, a Fővárosi Közgyűlés hangulatáról és arról, mit érzékelnek mindebből a budapesti közlekedési cégek dolgozói. A szakszervezeti vezető szerint a közgyűlésen már látszik némi együttműködési készség, a legfontosabb kérdés azonban változatlanul az, hogyan finanszírozható hosszabb távon Budapest működése.
A közgyűlés hangulata javult, a pénzügyi alaphelyzet viszont nem
Naszályi Gábor a legutóbbi közgyűlésen oldottabb légkört érzékelt, és azt, hogy több ügyben kialakult valamiféle közös szándék a frakciók között. Ezt azonban nem tekinti annak jelének, hogy a főváros legnagyobb problémája megoldódott volna: a finanszírozási helyzet továbbra is bizonytalan.
A szavazásoknál különösen feltűnt neki a sok tartózkodás. Úgy fogalmazott, egy fontos tisztségben ülő politikustól elvárható lenne, hogy vállalja a saját álláspontját, még akkor is, ha egy döntés mögött politikai taktika húzódik meg. A közlekedési dolgozók számára azonban ennél jóval kézzelfoghatóbb kérdés, mi történik október után, és lesz-e biztos pénzügyi háttér a cégek működéséhez.
A személyi kiadások mögött valódi bérek és korábbi megállapodások vannak
A szakszervezetek a főváros főigazgatójával is tárgyaltak, de Naszályi szerint ott sem kaptak még minden kérdésre választ. Külön kitért arra, hogy a személyi jellegű kiadások növekedését nem lehet egyszerűen pazarlásként leírni. Az elmúlt évek magas inflációja mellett a munkavállalói béreket is emelni kellett, és sok olyan juttatás van, amely korábbi bérmegállapodások eredménye.
Felidézte a BKV 2011-es időszakát, amikor a kollektív szerződés felmondásával többek között a nyugdíjpénztári és egészségpénztári munkáltatói hozzájárulás is eltűnt. Ezek eredetileg úgy születtek, hogy a dolgozók kisebb közvetlen béremelést fogadtak el cserébe a hosszabb távú juttatásokért. Ha ezeket később egyszerűen elveszik, akkor szerinte olyan elemek tűnnek el, amelyekért a munkavállalók korábban már áldozatot vállaltak.
A törzsgárda- és balesetmentességi pénz nem fölösleges plusz
A közlekedési vállalatoknál ma is léteznek olyan juttatások, amelyeknek Naszályi szerint nagyon konkrét munkaerő-megtartó és biztonsági funkciójuk van. Ilyen a törzsgárda-jutalom, amely arra ösztönözheti a dolgozókat, hogy hosszabb ideig maradjanak a cégnél, és ilyen a balesetmentes közlekedéshez kapcsolódó díjazás is.
Utóbbinál akár több százezer vagy millió balesetmentesen megtett kilométer is összegyűlhet. Ezek az összegek nemcsak jutalmak, hanem fegyelmező és motiváló elemek is. Az üzemanyag-megtakarítási rendszerekről is beszélt: visszautasította azt a leegyszerűsítést, hogy a sofőrök például a klíma kikapcsolásával próbálnának spórolni. Szerinte a cél inkább az, hogy a járművekkel kíméletesebben bánjanak, és a működési költségeket észszerűen csökkentsék.
Hosszabb távú megállapodásra lenne szükség a főváros és az állam között
A jelenlegi tárgyalások tétje szerinte jóval nagyobb annál, mint hogy Budapest átvészelje a következő néhány hónapot. A főváros olyan hosszabb távú megállapodást szeretne, amely a következő évekre is kiszámíthatóbbá teszi a finanszírozást.
A közösségi közlekedés példáján mutatta be, mennyire eltolódtak az arányok. Ideális esetben a finanszírozás terhei az állam, a tulajdonos önkormányzat és az utazóközönség között oszlanának meg, jelenleg azonban szerinte a főváros viszi a költségek döntő részét, miközben az állami hozzájárulás gyakorlatilag eltűnt. Már ennek rendezése is jelentős változást hozhatna.
Naszályi sajnálatosnak nevezte, hogy a szakszervezet miniszterelnökhöz intézett megkeresésére nem érkezett válasz. Úgy véli, Budapest működőképessége nem kizárólag önkormányzati ügy: egy európai főváros közlekedése, tisztasága, rendezvényei és alapvető infrastruktúrája országos érdek is.
A dolgozóknak elsősorban kiszámíthatóság kell
A bizonytalanság legközvetlenebbül a munkavállalókat érinti. A közfinanszírozott cégek egyik legnagyobb vonzereje hagyományosan a stabilitás volt, ez az érzés azonban Naszályi szerint az utóbbi években meggyengült. Ha valaki folyamatosan azt hallja, hogy a finanszírozás csak néhány hónapig biztos, nehezebb hosszú távú életpályában gondolkodnia.
A főigazgatóval abban maradtak, hogy amint konkrét információ vagy megállapodás születik, a szakszervezetek tájékoztatást kapnak. Nem jelöltek ki újabb fix tárgyalási időpontot: a következő egyeztetés akkor lesz, amikor már van miről beszélni. Naszályi ezt helyes hozzáállásnak tartja, mert most a dolgozók számára mindenekelőtt arra van szükség, hogy valamennyit visszakapjanak abból a biztonságérzetből, amely korábban a fővárosi közlekedési cégek egyik legfontosabb megtartó ereje volt.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
