„Nincs feltétlenül migrációs probléma” – Európa betegsége, amelyből Magyarország sem maradhat ki
A Heti TV Külpolitikai Kitekintő című műsorában a migrációról beszélgetett Gyarmati István Kováts Andrással, a Menedék Alapítvány szakértőjével és Marsai Viktorral, a Migrációkutató Intézet munkatársával. A beszélgetés abból indult ki, hogy 2015 óta Európa látványosan nem találja a választ a menekültügyi és migrációs kihívásokra. A vita azonban hamar pontosabb lett annál, mint hogy „migrációpárti” vagy „migrációellenes” álláspontokat ütköztessen: arról szólt, hol veszítette el Európa a kontrollt, mit próbál javítani az új uniós migrációs paktum, és Magyarország miért került olyan helyzetbe, amelyben egyszerre fizet bírságot, marad ki forrásokból, és mégis azt állítja magáról, hogy a megoldás oldalán áll.
Nem a migráció egésze a probléma
Kováts András rögtön az elején elmozdította a beszélgetést a megszokott politikai keretből. Szerinte önmagában az, hogy emberek egyik országból a másikba költöznek, dolgoznak, tanulnak vagy hosszabb-rövidebb ideig letelepednek, nem rendkívüli jelenség, hanem a modern világ természetes része. Európában évente milliós nagyságrendben érkeznek emberek legális úton, és ez önmagában nem okoz társadalmi pánikot.
A feszültség akkor keletkezik, amikor az államok azt érzik: elveszítik az ellenőrzést afölött, ki jön be, ki maradhat, és kit lehet ténylegesen eltávolítani. Kováts szerint a gond leginkább a menekültügyi rendszer szélein jelentkezik: ha valakiről kiderül, hogy nem jogosult védelemre, sokszor akkor is nagyon nehéz hazaküldeni vagy akár más országba visszaküldeni. Ezek a technikai, jogi és végrehajtási problémák aztán óriási politikai jelentőségre tesznek szert.
Egy régi rendszer túl nagy terhelés alatt
Marsai Viktor arra emlékeztetett, hogy a mai menekültügyi rendszer alapjai a második világháború után jöttek létre, eredetileg ideiglenes jelleggel, európai fókuszú helyzetekre, viszonylag kis létszámok kezelésére. Ehhez képest ma tömeges, kontinenseken átívelő mozgásokról, több százezer vagy akár milliós nagyságrendű ügyhalmazokról van szó.
A szakértő szerint már az arányok is mutatják az igazságtalanságot: a nemzetközi menekültek körülbelül 10 százaléka jut el a fejlett világba, miközben az erőforrások aránytalanul nagy része rájuk jut. A menekültek túlnyomó többsége a fejlődő világban, sokszor közvetlenül konfliktuszónák közelében marad, jóval kevesebb támogatással.
Magyarország különutas helyzete
A magyar álláspont kapcsán Kováts András úgy fogalmazott: Magyarország „abszolút kilóg” az európai sorból. Ennek kezdete szerinte 2015-re vezethető vissza, amikor a magyar kormány politikai lehetőséget látott a menekültügy és a migráció tematizálásában. Ettől kezdve Budapest egyre markánsabb kívülállást épített fel, és következetesen nemet mondott az uniós reformfolyamatra.
Kováts szerint ma Magyarország olyan menekültügyi rendszert működtet, amely több ponton sérti az uniós szabályokat, ezért kötelezettségszegési eljárások és jelentős bírságok következtek. A magyar kormány álláspontjának magja az, hogy aki nem legális beutazási csatornán érkezik, azt nem engedik be, vagy ha mégis belép, különösebb mérlegelés nélkül eltávolítják. A szakértő szerint ez nem áll össze valódi, konzisztens migrációs politikává.
Marsai Viktor annyiban vitatkozott ezzel, hogy szerinte a döntő töréspont a tranzitzónák bezárása után következett be. Az uniós menekültügyi jog egyik alapelve ugyanis a területiség: aki eléri egy tagállam területét, annak valamilyen módon lehetőséget kell kapnia menedékkérelem benyújtására. Amíg Magyarország ezt nem biztosítja, addig a bírságok és a jogvita fennmaradnak.
Mi az a migrációs paktum?
A műsor egyik célja éppen az volt, hogy érthetővé tegye az uniós migrációs paktumot. Kováts András hangsúlyozta: nem egyetlen titokzatos dokumentumról van szó, hanem több uniós jogszabályból álló reformcsomagról, amely a menekültügyi eljárásokat próbálja közös, hatékonyabb rendszerbe terelni.
Az egyik legfontosabb kérdés az, melyik tagállam felelős egy menedékkérő ügyéért. A korábbi dublini rendszer mechanikus és igazságtalan volt a külső határon fekvő országokkal szemben, a gyakorlatban pedig alig működött. Az új paktum szolidaritási mechanizmust vezetne be: egyes országok átvehetnek kérelmezőket, pénzzel válthatják meg ezt, vagy technikai segítséget nyújthatnak, például határvédelemben.
Marsai szerint Magyarországnak a pénzügyi vagy technikai hozzájárulás akár racionális út is lehetne. Ugyanakkor ez nem oldja meg azt az alapkérdést, hogy a határon lehetővé kell-e tenni a menedékkérelem beadását. Szerinte ez a magyar helyzet legnehezebb pontja.
Aki egyszer bejut, többnyire marad
Kováts András egy sokatmondó statisztikát is idézett: az Európai Unióban a menedékkérelmek nagyjából fele bizonyul megalapozottnak. Akiket elutasítanak, azok közül viszont csak kisebb arányban hagyják el ténylegesen az uniót, akár önként, akár kitoloncolással. Így összességében egy belépő ember nagyon nagy eséllyel az EU területén marad, függetlenül az eljárás kimenetelétől.
Ez a rendszer egyik legnagyobb feszültsége. Jogilag ki lehet mondani, hogy valakinek távoznia kell, a végrehajtás azonban sokszor elakad: a származási ország nem igazolja vissza az állampolgárságot, a tranzitország nem fogadja vissza az érintettet, vagy az alapvető emberi jogi garanciák miatt nem lehet korlátlan ideig fogva tartani.
Van-e magyar megoldás?
A beszélgetés végén Gyarmati István arra jutott: a teljes európai problémát Magyarország egyedül nem tudja megoldani, de saját mozgásterét újra tudná gondolni. A két szakértő több ponton vitatkozott, abban azonban nem volt köztük áthidalhatatlan ellentét, hogy a jelenlegi zsákutcából létezhet kivezető út.
A legfontosabb tanulság talán az volt, hogy a migrációs vita nem oldható meg reflexszerű politikai jelszavakkal. A magyar döntéshozóknak választaniuk kellene a teljes elutasítás és a változtatás nélküli sodródás között. A paktum nem csodaszer, Európa gondjai sem tűnnek el tőle, de a beszélgetés alapján Magyarországnak lenne tere arra, hogy a puszta tiltakozás helyett konkrét, számolható és végrehajtható megoldásokban gondolkodjon.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
