„Trump közölte, hogy vége van” – Seres Attila szerint Iránnal szemben nem tűzszünet, hanem szándéknyilatkozat omlott össze
A Pirkadat július 10-i adásában Breuer Péter Seres Attilával értékelte a hét legfontosabb külpolitikai eseményeit. A beszélgetés középpontjában az ankarai NATO-csúcs, az iráni–amerikai feszültség, a Hormuzi-szorosban történt támadások, Izrael biztonsági mozgástere és az amerikai zsidóság politikai hangulatának változása állt. Seres szerint a NATO-csúcs közel-keleti szempontból kevés újdonságot hozott, az iráni konfliktus viszont újra bizonyította, hogy a térségben a végleges megoldások helyett legfeljebb időnyerésről lehet beszélni.
Trump ismét pénzt kért a NATO-tól
Seres Attila szerint az ankarai NATO-csúcs önmagában nem hozott különösebben érdekes fejleményeket a Közel-Kelet vagy a zsidóság szempontjából. Úgy látta, az események a mostanában megszokott forgatókönyv szerint zajlottak: Donald Trump keményen számon kérte a szövetségeseket, amiért szerinte nem költenek eleget a NATO-ra.
A volt amerikai elnök azt is felhánytorgatta a partnereknek, hogy amikor neki volt szüksége rájuk, nem segítettek megfelelően. Seres szerint ennek lehet jelentősége a szövetségen belüli viszonyokban, de közvetlenül nem ez érinti legerősebben a közel-keleti térséget.
Tűzszünet vagy csak memorandum?
Breuer Péter felvetette, hogy a Hormuzi-szoros környékén nem tartják be a tűzszünetet, miközben az olaj ára emelkedik. Seres Attila pontosított: szerinte nem klasszikus tűzszünetről volt szó, hanem inkább valamilyen keretmegállapodásról vagy szándéknyilatkozatról.
„Trump közölte, hogy vége van a tűzszünetnek” – mondta Seres, hozzátéve, hogy a szó hagyományos értelmében háborúról sem lehetett beszélni, ezért igazi tűzszünetről sem. A lényeg azonban szerinte világos: az amerikai elnök lezártnak tekintette a formálódó megállapodást, miután Irán provokatívan civil hajókat támadott meg a Hormuzi-szorosban a NATO-csúcs idején.
Seres szerint ezzel az Egyesült Államok folytatja a nyomásgyakorlást Iránnal szemben.
Megelőző csapás és védekező logika
A beszélgetésben szóba került az is, mikor tekinthető egy katonai fellépés védekező jellegűnek. Breuer Péter felvetette: a NATO alapvetően védelmi szövetség, vagyis más a helyzet, ha egy tagállamot megtámadnak, és más, ha maga kezdeményez katonai akciót.
Seres Attila szerint ez a határ nem mindig ilyen egyszerű. Afganisztán példáját említette, majd Izrael 1967-es hatnapos háborújára utalt: ott Izrael adta le az első lövést, mégis széles körben védekező háborúként értelmezik, mert megelőző csapással akadályozott meg egy ellene készülő támadást.
Szerinte Irán esetében is hasonló logika érvényesült. Az Egyesült Államok azért támadott iráni célpontokat, hogy megakadályozza Teheránt abban, hogy olyan atomfegyverhez jusson, amellyel amerikai vagy izraeli érdekeket fenyegethetne.
Izrael szempontjából időt nyertek
Seres Attila nem ért egyet azokkal az értékelésekkel, amelyek lebecsülik az Irán elleni támadások eredményét. Szerinte ezek komoly károkat okoztak az iráni katonai képességekben, és Izrael számára biztonságosabbá tették az elkövetkező éveket.
Azt ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Közel-Keleten nehéz végleges megoldásokról beszélni. Aki azt várja, hogy Iránt egyszer és mindenkorra meg lehet fosztani az atomfegyver megszerzésének képességétől, az szerinte irreális víziókat kerget.
„Az, hogy sikerült megint távolabbra tolni a közvetlen veszélyt Izraelre nézve, azt gondolom, vitathatatlan” – fogalmazott.
Izrael fenntartja a cselekvés jogát
Seres szerint a magyar médiában kevésbé jelent meg, hogy az izraeli kormány és a hadsereg jelezte: kész segíteni az Egyesült Államoknak, ha Trump szükségesnek látja Izrael beavatkozását Iránnal szemben.
Netanjahu a héten kemény üzenetet küldött az iráni vezetőknek is. Seres úgy idézte fel az izraeli miniszterelnök álláspontját: „mindenkit likvidálni fogunk, aki fenyeget bennünket”. Ebből szerinte az következik, hogy Izrael továbbra is fenntartja magának a katonai cselekvés jogát.
Arra is kitért, hogy Trump időnként korlátozza Izrael mozgását, de ezt nem tartja feltétlenül tragikusnak. Úgy látja, Izraelnek néha hasznos lehet, ha a túl vakmerőnek tűnő beavatkozások előtt kétszer is mérlegelni kényszerül.
Hétfőn NATO, Közel-Kelet és amerikai zsidóság
A beszélgetés végén Breuer Péter arról kérdezte Serest, miről lesz szó a következő hétfői műsorban. Seres Attila elmondta: mindenképpen foglalkoznak majd a közel-keleti regionális fejleményekkel, valamint a NATO-csúccsal is, még akkor is, ha Gyarmati István Pekingben lesz, így a biztonságpolitikai szakértői háttér ezúttal hiányzik majd.
A NATO-csúcsról Seres szerint azért is érdemes beszélni, mert más beszélgetőtársai nem biztos, hogy egyetértenek az ő visszafogott vagy inkább hatástalanságot hangsúlyozó értékelésével.
New York, Mamdani és Netanjahu népszerűsége
A hétfői beszélgetés másik fontos témája az amerikai zsidóság politikai hangulata lesz. Seres Attila szerint friss felmérések azt mutatják, hogy az amerikai zsidók körében a New York-i kommunista politikusként említett Mamdani népszerűbbnek tűnik, mint Benjamin Netanjahu.
Seres szerint érdemes lesz megvitatni, mennyire reális ez a közvélemény-kutatás, és milyen következményei lehetnek Izrael és az Egyesült Államok jövőbeli kapcsolatára.
A rövid hétértékelő így a NATO-csúcs viszonylagos eseménytelenségétől jutott el az iráni konfliktus újabb fordulójáig és az amerikai zsidóság belső politikai dilemmáiig. Seres Attila szerint a térségben továbbra sem lezárások, hanem újabb időnyerések követik egymást.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
