„Minden nappal, amennyivel húzódik a háború, Irán győz”
A Világ Zsidó Szemmel adásában Seres Attila Fináli Gábor rabbival, Kovács Andrással és M. Kende Péterrel beszélgetett az elhúzódó amerikai–iráni konfliktusról, a Hormuzi-szoros stratégiai jelentőségéről, az új török–szaúdi–pakisztáni biztonsági együttműködésről és a ceutai migrációs válságról. A vita középpontjában az állt, ki fáraszt kit a Közel-Keleten, mit nyerhet ebből Izrael, és milyen új erőközpontok alakulhatnak ki a térségben.
Ki fáraszt kit a Hormuzi-szorosnál?
Seres Attila felvetése szerint a hónapok óta húzódó konfliktus már egyre kevésbé hasonlít gyors katonai akcióra, inkább felőrlő háborúvá válik. Több forgatókönyvet vázolt: Irán a magasabb amerikai benzinárakkal és a stratégiai készletek fogyasztásával fáraszthatja Trumpot, Washington a szankciókkal és az olajexport korlátozásával próbálhatja kivéreztetni Teheránt, miközben Kína energiaellátását is nyomás alatt tarthatja.
M. Kende Péter szerint Trump egyszerűen elszámolta magát. Úgy vélte, a félidős választásokig már kevés idő maradt ahhoz, hogy a konfliktus kézzelfogható sikert hozzon, miközben a magasabb üzemanyagár politikailag árthat a republikánusoknak.
Fináli Gábor hasonló következtetésre jutott: „Minden nappal, amennyivel húzódik a háború, Irán győz.” Szerinte Teherán évtizedek óta készül egy ilyen helyzetre, ráadásul Oroszországtól és Kínától a Kaszpi-tengeren keresztül is kaphat támogatást. Ebben az olvasatban már nem pusztán Irán és Amerika méri egymást, hanem Oroszország és Kína is része a felőrlésnek.
Trump hibázott, vagy hidegen számol?
A műsorvezető arra is rákérdezett, lehet-e tudatos stratégia abban, hogy az olaj ára az elhúzódó válság ellenére viszonylag szűk sávban marad. A beszélgetők eltérően ítélték meg Trump teljesítményét.
M. Kende Péter hibának tartotta az iráni háború kezelését. Kovács András óvatosabban fogalmazott, szerinte lehet némi racionalitás Trump magatartásában, mivel láthatóan nem akarja korlátlanul eszkalálni a konfliktust. Fináli Gábor inkább üzleti és politikai érdekeket látott a háttérben: szerinte Trump mögött egyszerre állnak öböl menti és Izrael-barát érdekcsoportok, miközben maga az elnök sem számított arra, hogy a háború hónapokig elhúzódhat.
A Hormuzi-szoros jelentőségét közben éppen az relativizálja, hogy bizonyos szállítmányok – például a Kína felé tartók – továbbra is kijuthatnak, miközben másokat iráni vagy amerikai blokád akadályoz.
Izrael nyert időt, de új ellenfél körvonalazódik
A résztvevők szerint Izrael regionális biztonsági helyzete rövid távon javult. Az iráni befolyás gyengült, a síita félhold veszített erejéből, és több korábbi tabu is megtört.
Fináli Gábor ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a következő kihívás már egészen más léptékű lehet. A Pakisztán, Törökország és Szaúd-Arábia között formálódó biztonsági együttműködést egy lehetséges új szunnita erőközpontként értelmezte. Pakisztán nukleáris hatalom, Törökország NATO-tag és nagy katonai erő, Szaúd-Arábia pedig pénzügyi és vallási súllyal rendelkezik.
A rabbi szerint egy ilyen szövetség hosszabb távon Izraelt is nyomás alá helyezheti a palesztin kérdésben. „Nasser óta soha nem támadt olyanfajta közel-keleti egység, ami ebben az egységben benne rejtőzhet” – fogalmazott.
Kovács András jóval óvatosabb volt. Szerinte a három állam között sok az érdekellentét, földrajzilag sem alkotnak összefüggő tömböt, ezért korai valódi „muszlim NATO-ról” beszélni. A szövetség mögött szerinte a kurd kérdés rendezése és más regionális érdekek is állhatnak.
Ceuta: migrációs válság és azonnal megjelenő zsidó összeesküvés
A harmadik téma a ceutai migrációs válság volt. A spanyol fennhatóságú észak-afrikai várost újabb tömeges migrációs nyomás érte, miközben Spanyolország korábban több százezer illegálisan ott élő bevándorló helyzetét rendezte.
Kovács András szerint önmagában ez a döntés is ösztönző üzenetet közvetíthetett: ha valaki eljut Spanyolországba, később esélye lehet legalizálni a tartózkodását. Ehhez szerinte semmilyen zsidó összeesküvésre nincs szükség.
A beszélgetésben ugyanakkor szóba került, hogy rövid idő alatt számos közösségi médiás bejegyzés Izraelt vagy a zsidókat tette felelőssé a történtekért. Fináli Gábor szerint Marokkónak valóban lehet saját politikai érdeke abban, hogy migrációs nyomást gyakoroljon Spanyolországra, különösen a nyugat-szaharai és diplomáciai viták miatt. Ebből azonban még nem következik izraeli irányítás.
A vita végül arra mutatott rá, milyen gyorsan kapcsolódnak egymáshoz a migráció, a közel-keleti konfliktusok és az antiszemita összeesküvés-elméletek. Egy európai határválság néhány nap alatt már Izraelről és a „zsidó háttérhatalomról” szóló történetekké alakítható a közösségi médiában.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
