„Felejtsük el a köztisztaságot” – Olajos János szerint a pesti belvárosban egyre nehezebb élni
A Pirkadat július 10-i adásában Breuer Péter Olajos Jánossal, „a pesti polgárral” beszélgetett a fővárosi hétköznapokról, a pesti rakpart lezárásáról, a belvárosi zsúfoltságról, a köztisztasági problémákról, a közbiztonságról és a droghelyzetről. Szóba kerültek a hétvégi rakpartzárások, a szállodák és lakók panaszai, a nyolcadik kerületi és budai jelzések, valamint az is, hogy a rászorulók ellátása mellett a város működésében egyre több rendezetlen kérdés látszik.
Rakpartzárás: kinek lett jobb?
Breuer Péter azzal indította a beszélgetést, hogy a hétvége közeledtével sokan sétálnának a Duna-parton, miközben az autóval közlekedők egyre nehezebben viselik a rakpart rendszeres lezárását. Olajos János szerint erre egyre több panasz érkezik, különösen azoktól, akik a környéken élnek.
A pesti rakpart hétköznap délután 5 órától másnap reggel 5-ig, hétvégén pedig teljesen zárva van. Olajos szerint a lezárás célja sem világos: nem klasszikus rendezvényről van szó, mégis a város egyik fontos közlekedési útvonalát vonják ki időről időre a forgalomból.
A probléma szerinte nem pusztán közlekedési. A lezárt rakpart állapota is kifogásolható: szedett-vedett térbútorok, raklapokból összetákolt ülőhelyek, rendezetlen környezet és a közvécék hiánya vagy rossz állapota jellemzi a területet.
Tojtojok és tuc-tuc zene a Duna-parton
Olajos János külön kitért a mobilvécékre, amelyek szerinte nem javítják a rakpart hangulatát. Úgy fogalmazott, hogy a tojtoj vécék „gondoskodnak a Duna-part jó illatáról”, vagyis a lezárt terület nem azt a kulturált korzóélményt adja, amelyet a városvezetés ígér.
A környéken lakók és a közeli szállodák vendégei sem feltétlenül nyertesei a helyzetnek. Olajos szerint esténként hangos zene szól, amit pesti szóval „tuc-tuc zenének” nevezett, és amely miatt szállodák is panaszt tettek.
A kérdés szerinte továbbra is az, kinek az érdeke ez a működés. A városvezetés azt mondja, visszaadja a rakpartot a városlakóknak, de Olajos szerint a jelenlegi állapot sok helyi lakónak inkább terhet jelent.
A Pesti Korzó már létezik
A beszélgetésben szóba került az is, hogy hosszabb távon a Belgrád rakparti szakaszt végleg kivonnák az autós forgalomból, gyalogos és kerékpáros használatra átadva a területet. Olajos János szerint ezzel egy fontos észak–déli fővárosi közlekedési tengely szűnne meg.
Úgy látja, a város elődei már megtervezték a megoldást: fent ott van a Pesti Korzó, amely éppen arra szolgál, hogy az emberek sétáljanak, nézelődjenek, pihenjenek. Szerinte nem világos, miért kell emiatt a rakpart közlekedési szerepét megszüntetni.
A belvárosban gyalog sem könnyű közlekedni
Breuer Péter saját tapasztalatként említette, hogy egy külföldi ismerősével a belvárosban találkozott, és gyalog is nehéz volt közlekedni. A tömeg, a rendezetlenség és a bizonytalan közterületi helyzet szerinte már a hatodik és hetedik kerület határán megszokott állapotokra emlékeztet.
Olajos János szerint a helyzet valóban romlik. Úgy látja, a belvárosban ma már nemcsak turisztikai zsúfoltságról van szó, hanem közbiztonsági és köztisztasági problémákról is. Az emberek nem mindig tudják, kivel találkoznak az utcán: zsebesekkel, drogfüggőkkel, hajléktalanokkal vagy egyszerűen csak sodródó tömeggel.
Droghelyzet: visszatérő probléma több kerületben
Olajos János szerint a droghelyzet ismét súlyosbodik Budapesten. A hatodik és nyolcadik kerület polgármesterei is megszólaltak az ügyben, de a probléma már Budára, például a tizenegyedik kerületre is átterjedt.
A nyolcadik kerületet külön kiemelte: szerinte a drogfogyasztók újra megjelentek, és mindennapi gondot okoznak az ott élőknek. Felidézte, hogy korábban, amikor más politikai vezetés volt a kerületben, megszüntették az ingyenes tűcsereprogramot és kiszorították a droghasználókat. A 2019-es önkormányzati választás után viszont szerinte liberálisabb megközelítés tért vissza, ami újra láthatóvá tette a drogfogyasztást a köztereken.
Olajos hangsúlyozta: érti azt az érvet, hogy ha valaki már drogot használ, legalább ne fertőződjön meg vagy ne fertőzzön meg másokat. Szerinte azonban ez a megközelítés önmagában visszahozhatja a drogfogyasztást a hétköznapi közterületi életbe.
Hajléktalanság, közterület, hatósági felelősség
A beszélgetésben előkerült a hajléktalanság kérdése is. Olajos János szerint van jogszabályi lehetőség fellépni azokkal szemben, akik tartósan az utcán élnek, ott végzik szükségleteiket, és közterületi problémákat okoznak. Példaként a Nyugati teret említette, ahová szerinte kisgyerekkel már nem ajánlott menni.
A lakossági panaszok száma szerinte magas. A belváros korábban kulturált, polgári lakóhely volt, ma viszont sokan úgy érzik, nem tudják, hol és hogyan kellene élniük, ha a környezetük ilyen mértékben rendezetlenné válik.
Breuer Péter felvetette: kérdés, hogy a fővárosnak, a kerületeknek vagy a rendőrségnek nincs-e elég erőforrása a rend fenntartására. Olajos szerint a kerületi polgármesterek rendszeresen nagyobb rendőri jelenlétet kérnek. Több helyen önkormányzati lakásokkal vagy más juttatásokkal próbálják támogatni a rendőröket, de ez sem elég.
Ingyenkonyhák és civil ellátás
A fővárosban egyre több ingyenkonyha is látható. Olajos János szerint ezek működtetése jellemzően civil szervezetek feladata, és sok esetben ők tudják a legjobban elérni a rászorulókat. Hozzátette: sajnálatos, hogy ekkora szükség van rájuk, de a meleg étel sok embernek valódi segítség.
Úgy látja, a civil szervezetek fontos szerepet töltenek be, mert forrásokat tudnak szerezni, megszervezik az ellátást, és napi szinten segítenek azoknak, akik egy tál meleg ételhez másképp nem jutnának hozzá.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
