„A közös ügyek megteremtik a bizalmat” – Fodor Gábor szerint Magyarországnak nem újabb forradalmi lendületre, hanem egyensúlyra lenne szüksége
A Pirkadat június 26-i adásában M. Kende Péter vendége Fodor Gábor volt politikus, volt miniszter volt. A beszélgetés a kormány külpolitikai sikereiből indult, majd a belpolitikai feszültségekre, a „Zsolti bácsi”-ügyre, az alkotmányozás kérdésére, az alaptörvény 17. módosítására, a képviselői ciklushatár ötletére és az ügynökakták nyilvánosságára tért át. Fodor szerint a magyar közéletben túl erős lett a gyűlölet, túl gyakori a forradalmi logika, miközben a tartós politikai működéshez közös ügyekre, bizalomra és alkotmányos önmérsékletre volna szükség.
Külpolitikai siker, belpolitikai abszurd
Fodor Gábor elismerte, hogy az új magyar kormány külpolitikájában valódi sikerek látszanak. Fontosnak nevezte, hogy Magyarország újra meg tudott állapodni az Európai Unióval, és már nem „harci helyzetben” van Brüsszellel. Szerinte előrelépés, hogy az ország nem szégyenpadon ül, hanem normális kommunikációt folytat az uniós vezetéssel.
Ezzel állította szembe a belpolitikai folyamatokat, amelyeket írásában „belpolitikai abszurdnak” nevezett. Ennek példájaként a „Zsolti bácsi”-ügyet említette, amely szerinte állatorvosi lóként mutatja meg, hová jutott a magyar közélet.
A „Zsolti bácsi”-ügy és a tények hiánya
Fodor szerint a „Zsolti bácsi”-ügyben hosszú ideje úgy zajlik vádaskodás, hogy nincsenek mögötte ellenőrizhető tények. Közben valódi problémák vannak a gyermekvédelmi rendszerben, például a Szőlő utcai ügy vagy korábban a bicskei gyermekotthon esete is ezt mutatta, de az alaptalan politikai vádaskodás szerinte eltakarja ezeket a valós kérdéseket.
Semjén Zsolttal kapcsolatban Fodor azt mondta, régóta ismeri, és elképzelhetetlennek tart róla ilyen ügyet. Hangsúlyozta azonban, hogy nem a személyes benyomása a döntő, hanem a tények hiánya.
A történet szerinte arról szól, hogy a közösségi médiában mendemondák alapján épül fel egy politikai vád, amely aztán a parlamentben is megjelenik. Ez mutatja, hogy a politikai oldalak már hajlamosak bármilyen rosszat feltételezni egymásról.
Névtelen levelekből kommentek
M. Kende Péter a sérelmi politizálásról és a közösségi médiában érkező támadásokról is kérdezte vendégét. Fodor szerint ezzel nem érdemes túl sokat foglalkozni. A rendszerváltás idején a mai kommentek megfelelői a névtelen levelek voltak, amelyekből politikusként akkor is tömegesen kaptak.
Ő ezekre már akkor is azt a szabályt alkalmazta, hogy nem olvas névtelen leveleket. Ma ugyanígy nem olvas kommenteket. Szerinte ez nemcsak önvédelem, hanem a közélet egészségesebb működését is segíti: nem kell a nyilvánosságot folyamatos panaszkodással terhelni.
Közös játék az óvoda után
A beszélgetés egyik legerősebb képe az óvodai konfliktus példája volt. M. Kende Péter felvetette: a politikában állandóan azt hallani, hogy „ő ütött először”. Fodor szerint ezen úgy lehet túllépni, ahogy egy bölcs óvónő vagy óvóbácsi tenné: nem a végtelenségig nyomozná, ki kezdte, hanem közös feladatot adna a gyerekeknek.
A politikában is ezt tartaná helyesnek. Olyan közös ügyeket kellene teremteni, amelyekben a felek együtt dolgoznak. Szerinte az együttműködés óhatatlanul bizalmat épít, mert mindenki rá van utalva a másik lépésére.
„A közös ügyek megteremtik a bizalmat” – foglalható össze Fodor állítása.
Alkotmány vagy alaptörvény?
A beszélgetés második nagy témája az alaptörvény 17. módosítása és az alkotmányozás volt. Fodor Gábor szerint már az sem volt indokolt, hogy 2010 után az alkotmányt alaptörvénynek nevezzék át. Jogi tanulmányai alapján az alkotmány fogalma természetesebb, pontosabb és történetileg is megalapozottabb.
Úgy látja, az átnevezés mögött az a szándék állt, hogy a Fidesz 2010-es győzelmét forradalmi jelentőségűként mutassa be. Fodor szerint azonban 2010-ben sem volt forradalmi helyzet, és most sincs. Egy kormányváltás lehet jelentős, akár korszakváltó is, de ettől még nem lesz rendszerváltás.
Ezért szerinte érdemes lenne alkotmányos keretek között maradni.
A 17. módosítás: személyre szabott jogalkotás
Fodor Gábor nem lát indokot arra, hogy a mostani kormány újabb alkotmánymódosítási folyamatba kezdjen. Különösen azért tartja aggályosnak a 17. módosítást, mert szerinte személyre szabott jogalkotásról van szó.
Úgy látja, a módosítás célja a köztársasági elnök eltávolítása, illetve az Alkotmánybíróság egy részének nyugdíjazása. Ez szerinte jogállami szempontból problémás.
„A mostani alkotmánymódosítás jogállamellenes” – fogalmazott.
Fodor szerint a személyre szabott jogalkotás tilalma régóta fontos jogállami alapelv, amelyet nemzetközi bírósági gyakorlat is elismer.
Nincs szükség hosszú alkotmányozásra
A miniszterelnök által említett hosszabb távú alkotmányozási folyamatról Fodor azt mondta: nem látja szükségét. Szerinte a rendszerváltáskor kialakított alkotmány lényegében jól működött, és nem az alkotmányos szerkezettel vannak Magyarország fő problémái.
A Fidesz által beillesztett preambulumról úgy vélekedett, hogy szerinte nem volt rá szükség, de önmagában nem tragédia, ha ott van. Egyetlen területet emelt ki, amelyet érdemes lenne átgondolni: az Alkotmánybíróság szerepét. A Fidesz korábban csökkentette a testület jogköreit, és Fodor szerint ennek most maga a politikai rendszer is látja a hátrányait.
Az alkotmány minőségét szerinte nem az dönti el, hány kiváló alkotmányjogász dolgozik rajta, hanem az, milyen politikai szándék és támogatás áll mögötte. A legjobb szöveg is gyenge lábakon áll, ha nincs hozzá legalább az ellenzék egy részének támogatása.
A 12 éves képviselői ciklushatár abszurditása
A képviselői mandátumok 12 éves korlátozásáról Fodor kifejezetten elutasítóan beszélt. Szerinte a politika hivatás, magas szinten művelve pedig művészet is. Ugyanúgy nem lenne helyes 12 év után eltiltani valakit a képviselőségtől, ahogy tanárt, orvost vagy művészt sem tiltanánk el a saját hivatásától pusztán azért, hogy jöjjenek újak.
A Churchill-példát találónak nevezte: Nagy-Britannia története másként alakult volna, ha Winston Churchill politikai tapasztalata nem áll rendelkezésre a második világháború idején. Fodor szerint a kudarcok és sikerek együtt adják azt a tapasztalatot, amelyből jó politikai döntések születhetnek.
A ciklushatár szerinte épp akkor dobná ki az ablakon a tudást, amikor egy politikus már higgadtabban és bölcsebben tudna dolgozni.
A háttérből irányított politika veszélye
Fodor szerint a 12 éves szabály nem feltétlenül hozna jobb politikai utánpótlást. Inkább azt eredményezheti, hogy közepes vagy gyenge képességű emberek kerülnek a parlamentbe, miközben az erősebb politikai szereplők a háttérből irányítanak.
Ha valaki tudja, hogy 12 év után mindenképpen mennie kell, miközben kiesik saját szakmájából és közben folyamatos támadások érik, akkor kevesebb jó képességű ember vállalja majd a képviselőséget. Fodor ezt teljes abszurditásnak tartja.
A hullám tetején lovagolni veszélyes
A társadalmi nyomásról szólva Fodor azt mondta: a politikusi nagyság nem abban áll, hogy valaki mindig kiszolgálja az aktuális népakaratot. A vezetéshez az is hozzátartozik, hogy egy politikus képes azt mondani: most nem erre kell menni.
Egy lengyel szolidaritásos emléket idézett fel a nyolcvanas évekből, amikor aktivisták azt mondták neki: nem az a tudás, hogy valaki kétmillió embert kivisz az utcára, hanem az, hogy vissza is tudja hívni őket.
Fodor szerint a mostani magyar kormánynak is ezt kellene megfontolnia. Nem a hullám tetején kell lovagolni, hanem hullámtörőt kell építeni, mielőtt a feszültség rombolni kezd.
Az inga most szélső helyzetben van
Fodor úgy látja, a magyar politika jelenleg távol áll az egyensúlytól. Egy ideig fenn lehet tartani a nagy feszültséget, de történelmi példák alapján ezekből ritkán sül ki jó.
Szerinte a jól működő társadalmak és az emberi élet alapigénye is az egyensúly: politikai, személyes és gazdasági értelemben egyaránt. A mostani helyzetet olyan ingához hasonlította, amely a legszélsőbb pontjára lendült ki.
Onnan valahogyan vissza kell térni.
Ügynökakták: fontos ügy, de ma már nem a legfontosabb
Az adás végén az ügynökakták nyilvánossága is szóba került. Fodor szerint jogos igény, hogy lássuk, mi történt a diktatúra évtizedeiben, de az ügynek ma már nincs olyan relevanciája, mint 25 évvel ezelőtt.
Elmondta, hogy neki is van otthon egy hatalmas aktája arról, hogyan figyelték meg, hallgatták le, követték. A gyerekei kedvéért kérte ki, akik aztán iskolai történelemórán is bemutatták, milyen volt az akkori rendszer.
Fodor szerint ma Magyarországon szabad kutatás van, történészek és újságírók hozzáférhetnek ezekhez az anyagokhoz. Ezen lehet még javítani, de óvatosságra is szükség van.
Közügy és magánélet határa
Fodor arra figyelmeztetett: ha ész nélkül hoznak nyilvánosságra aktákat, az emberek magánéletét is súlyosan sértheti. Egy beszervezési akta nem feltétlenül bizonyítja, hogy valaki ténylegesen dolgozott a szolgálatoknak. Lehet, hogy csak zsarolási lehetőségeket tartalmaz: szexuális életre, családi ügyekre, külföldről behozott könyvekre vagy más személyes részletekre vonatkozó adatokat.
Szerinte a közügyek és a magánügyek keveredése életveszélyes. A nyilvánosság bővítése indokolt lehet, de nem vezethet indokolatlan személyes megalázáshoz.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
