„Nem a járatvezető próbál kitolni az utasokkal” – Naszályi Gábor szerint a hőségben a közlekedés dolgozóit és az utasokat is jobban kell védeni
M. Kende Péter vendége a Pirkadat június 24-i adásában Naszályi Gábor, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnöke volt. A beszélgetés a kánikulai közlekedésről, a BKV dolgozóinak terheléséről, a hőségmenetrend problémáiról, a járművek légkondicionálásáról és a közlekedési múzeum ügyéről szólt. Naszályi szerint a hőség nemcsak kényelmi kérdés: a járművezetők munkakörülménye, a menetrend tarthatósága, az utasbiztonság és a járműpark állapota egyszerre kerül nyomás alá.
A hőségben a munkáltató felelőssége nagyobb
Naszályi Gábor szerint kánikulában a szolgáltatóknak nemcsak az utasokra, hanem a munkavállalókra is kiemelten kell figyelniük. A vasútnál és a fővárosi közlekedésben is előkerül ilyenkor az ásványvízosztás, de a szakszervezeti vezető szerint ez csak az egyik része a feladatnak.
A munkáltatónak többletfelelőssége van azok iránt, akik egész nap a hőségben dolgoznak. A BKV-nál különösen a buszvezetők, villamosvezetők, trolivezetők és a háttérben dolgozók vannak nagy terhelés alatt, de a probléma nem szűkíthető egyetlen munkakörre.
Naszályi szerint a fő kérdés az, hogy a szolgáltató képes-e úgy megszervezni a munkát, hogy a dolgozók ne embertelen hajszában végezzék a feladataikat.
A régi hőségmenetrend már nem elég
A beszélgetés egyik központi témája a hőségmenetrend volt. Naszályi szerint az a régi gyakorlat, hogy hőségriadó idején készenlétben állnak úgynevezett „hőleváltó” emberek, és ha valaki rosszul lesz, akkor beültetnek helyette valakit egy körre, ma már elfogadhatatlan.
A gond az, hogy a munkaszervezést nem lehet egyik napról a másikra átállítani. A járatvezetők munkarendjét egy hónapra előre állapítják meg, általában az előző hónap végén. Ha a tiszti főorvos hőségriadót rendel el, akkor már késő elkezdeni a menetrend és a beosztások átszervezését.
Naszályi szerint a hőséghez nem vészmegoldásokkal, hanem előre kidolgozott rendszerrel kell alkalmazkodni. Vannak már jó irányok: a villamosjáratoknál például több helyen beálltak olyan megoldások, amelyek változatlan járatsűrűség mellett is kímélik a dolgozókat.
Több munkavállaló kell, nem feltétlenül több jármű
A szakszervezeti vezető hangsúlyozta: a kánikulai menetrendi enyhítés nem mindig azt jelenti, hogy több járműre lenne szükség. Sok esetben ugyanannyi járművel is megoldható lenne a szolgáltatás, ha több munkavállaló állna rendelkezésre.
A dolgozókat azonban nem lehet „leakasztani a szögről”. A munkaerőhiány, a feszes beosztások és a végállomási idők rövidsége miatt a buszágazatban különösen erős a nyomás. Naszályi szerint ma a fővárosi autóbusz-közlekedést sokszor az jellemzi, hogy a sofőrnek mennie kell, küzdenie kell az utasforgalommal, és nagyon kevés ideje marad a végállomáson.
Ez a hőségben nemcsak fárasztó, hanem veszélyes is lehet.
A klíma nem személyautóban működik, hanem tömegközlekedési járműben
A légkondicionálás kapcsán Naszályi szerint sok félreértés kering. Gyakori utaspanasz, hogy a sofőr „nem kapcsolja be” a klímát, vagy spórolni akar vele. A szakszervezeti vezető szerint ez téves feltételezés.
„Nem a járatvezető próbál kitolni az utasokkal” – mondta, hozzátéve: ha az utastérben meleg van, a vezetőfülkében gyakran még rosszabb a helyzet. A buszvezető hatalmas panorámaablak mögött ül, egész nap a hőségben dolgozik, ezért neki sem érdeke, hogy ne működjön a légkondicionáló.
A probléma sokszor műszaki. Egy autóbuszon vagy villamoson a klíma nem úgy működik, mint egy személyautóban vagy lakásban. A jármű minden megállóban ajtót nyit, a hideg levegő távozik, a rendszernek folyamatosan nagy terheléssel kell dolgoznia. Ez sokkal nagyobb igénybevétel, mint egy zárt tér hűtése.
Nem minden jármű erre az éghajlatra készült
Naszályi szerint az is gond, hogy sok jármű nem ilyen hőterhelésre készült. A megrendelő egy adott időszakban, adott műszaki elvárásokkal rendel járművet, majd az éghajlati viszonyok megváltoznak. A klímaberendezés új korában sem biztos, hogy bírja a szélsőséges hőséget, egy idősebb, túlfutott járműnél pedig még nehezebb a helyzet.
Szerinte ha lenne megfelelő fejlesztési forrás, olyan járműveket lehetne rendelni, amelyek például Izraelhez hasonlóan forróbb éghajlati viszonyokra készülnek, erősebb légkondicionálóval. Ehhez azonban nem elég a napi karbantartás: beruházás kellene.
A BKV-nál a belső finanszírozási hiány és a járműpark elöregedése miatt a klímaügy nem önálló probléma, hanem a teljes rendszer állapotának tünete.
Vezetőfülke és utastér: furcsa különbségek
A beszélgetésben előkerült az is, hogy régebben voltak olyan buszok, például egyes Volvo-típusok, amelyeknél csak a vezetőfülke volt klimatizált, az utastér nem. Naszályi szerint ez elsőre furcsa szemléletnek tűnhet, de abból indul ki, hogy a járművezető egész nap a melegben dolgozik, míg az utas rövidebb ideig tartózkodik a járművön.
A hármas metró felújított szerelvényei kapcsán is minden nyáron újra előkerül a légkondicionálás kérdése. Ott az utastér hűtése régóta vita tárgya, miközben a vezetőfülkék légkondicionáltak.
Naszályi szerint az a legfeltűnőbb, hogy minden évben sokan úgy csodálkoznak rá a nyárra és a hőségre, mintha váratlan jelenségről lenne szó. Pedig a közlekedési rendszert már előre úgy kellene tervezni, hogy számoljon ezekkel a helyzetekkel.
Mi kerüljön a közlekedési múzeumba?
M. Kende Péter a beszélgetés végén a közlekedési múzeum ügyére is rákérdezett, ironikusan felvetve, mit vinne be Naszályi egy ilyen gyűjteménybe: például a régi hőségmenetrendet?
Naszályi szerint ezek inkább oktatási elrettentő példaként lennének hasznosak, nem múzeumi tárgyként. A közlekedési múzeum ügyét ugyanakkor fontosnak tartja, és gyerekkora óta szereti a régi járműveket, közlekedéstörténeti emlékeket.
Beszélt az Ikarus gyár emlékéről is, amely sokaknak szívügye, és arról, milyen autóbuszokat tudott Magyarország gyártani, amikor még akart. Hasonló nosztalgiával említette a Pannónia motorkerékpárokat is.
A múltat megőrizni kell, de a jelen működtetése sürgetőbb
Naszályi örül annak, hogy közlekedéstörténeti kiállítások nyílnak, de hozzátette: a közlekedési miniszternek bőven van dolga a jelenlegi közlekedési rendszerrel is. A hőségben működő vagy nem működő klímák, a feszített menetrendek, a munkaerőhiány, a járműpark állapota és a finanszírozási kérdések mind olyan ügyek, amelyek nem várhatnak.
A beszélgetés végén M. Kende Péter jelezte: a pénteki fővárosi közgyűlés után lesz mit értékelni. Naszályi erre úgy reagált, hogy a közgyűlés talán „ha nem is a világot, de a fővárost” megpróbálja megváltani.
A kánikulai közlekedésről szóló beszélgetés így végül túlmutatott a hőmérsékleten. Arról szólt, mennyire van felkészítve Budapest közlekedése a megváltozott időjárási viszonyokra, és mennyire veszi komolyan a rendszer azoknak a munkáját, akik nap mint nap mozgásban tartják a várost.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
