„Ha nem tárgyalunk egymással, akkor ne várjunk komolyabb eredményt” – Kis-Benedek József szerint Irán és Amerika között továbbra sincs valódi közeledés
A Pirkadat szeptember 25-i adásában Breuer Péter dr. Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértővel, egyetemi tanárral és volt katonai attaséval beszélgetett az Egyesült Államok közel-keleti politikájáról, Irán helyzetéről, a Hormuzi-szoros jelentőségéről, az amerikai–kínai kapcsolatokról és a térség fegyveres konfliktusairól. Szóba került Benjamin Netanjahu ENSZ-szereplése, az arab országokkal folytatott amerikai egyeztetés, a szaúdi–húti konfliktus és az izraeli fegyverszállítások akadozása is.
Netanjahu beszéde politikai demonstrációt váltott ki
Az ENSZ-közgyűlésen sokan kivonultak Netanjahu felszólalása előtt, miközben a beszédet kívülről továbbra is figyelemmel kísérték. Kis-Benedek ezt elsősorban látványos politikai gesztusként értékelte: a távozók egyszerre jelezték az elutasításukat, ugyanakkor nyilvánvalóan érdekelte őket, mit mond az izraeli miniszterelnök.
Az sem különösebben meglepő számára, hogy Netanjahu ezúttal nem találkozott Donald Trumppal. A két politikus rendszeresen egyeztet, miközben az izraeli kormányfőnek otthon is számos problémával kell foglalkoznia, a választási kampánytól kezdve a húti fenyegetésig. Ebben a helyzetben több napos New York-i tartózkodás nehezen férne bele.
Washington szélesebb közel-keleti együttműködést keres
Donald Trump több közel-keleti ország vezetőjével egyeztetett, köztük az Öböl menti államokkal és Törökországgal. A háttérben az iráni háború lezárásának szándéka áll, amely egyre nagyobb politikai és katonai terhet jelent az Egyesült Államok számára.
Az egyik kulcskérdés a Hormuzi-szoros helyzete. Megnyitása nemcsak a térség, hanem a világgazdaság számára is alapvető jelentőségű lenne. Törökország csatlakozása az egyeztetésekhez azt mutatja, hogy Ankara is érdekelt a konfliktus lezárásában és a hajózási útvonal stabilizálásában.
Kína Tajvanról, Amerika Iránról akar eredményt
A kínai elnök amerikai látogatása különösen nagy protokolláris figyelmet kapott. Kis-Benedek ezt annak jeleként értékelte, hogy Washington komoly alkulehetőséget lát a kapcsolatban.
A két fél érdekei azonban távol állnak egymástól. Peking azt szeretné elérni, hogy Tajvan ne kapjon amerikai fegyvereket, Trump pedig abban érdekelt, hogy Kína segítsen nyomást gyakorolni Iránra, támogassa a háború lezárását és a Hormuzi-szoros megnyitását. Gyors áttörésre nehéz számítani, mert mindkét oldal alapvető stratégiai kérdéseket visz az asztalhoz.
Amerika nem akar újabb frontot nyitni
A szaúdi–húti konfliktus kapcsán Kis-Benedek arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyesült Államok katonai kapacitása sem végtelen. Több háborús térség igényel egyszerre fegyvert, lőszert és rakétát, ezért Washington óvatos az újabb közvetlen szerepvállalással.
A hútik közben azt jelezték, hogy amerikai célpontokat nem kívánnak támadni, ami tovább csökkenti egy amerikai katonai beavatkozás indokolhatóságát. Ráadásul saját fegyvergyártó kapacitással is rendelkeznek, így már nem kizárólag az iráni szállításoktól függnek.
A hadiipar és a logisztika is túlterhelt
Az Izraelnek szánt fegyverek és katonai eszközök késése mögött Kis-Benedek elsősorban gyártási és logisztikai nehézségeket lát. A világ több pontján zajló konfliktusok egyszerre terhelik a hadiipari kapacitásokat, ezért egyre nehezebb tartani a korábban vállalt határidőket.
A Németországból érkező tengeralattjáró késését is inkább ezzel magyarázta. Úgy gondolja, Berlin teljesíti a vállalásait, még ha az átadás időpontja el is csúszik.
Irán továbbra is kemény feltételekhez köti a tárgyalást
A műsor végén az iráni álláspont került előtérbe. Teherán továbbra is azt követeli, hogy Washington oldja fel a szankciókat, az amerikai hadihajók pedig hagyják el a térséget. Csak ezt követően lenne hajlandó más kérdésekről egyeztetni.
Ezek a feltételek rövid távon nehezen teljesíthetők, miközben az Egyesült Államok sem akarja magára hagyni sem Izraelt, sem arab szövetségeseit. A helyzetet leginkább az bénítja meg, hogy a felek között nincs valódi párbeszéd.
„Ha nem tárgyalunk egymással, akkor ne várjunk komolyabb eredményt.”
A jelenlegi erőviszonyok mellett előrelépés csak akkor képzelhető el, ha Washington, Teherán és a térség meghatározó szereplői ismét tárgyalóasztalhoz ülnek.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
