Ki tiszá hetiszakasz 6. kommentár, 5785. Ádár 14. – Purim

Napi Tóra, hétvége

Darvas István

Ki tiszá hetiszakasz 6. kommentár, 5785. Ádár 14. – Purim

Áron tehát félt, mert azt mondta magában: ha nem hallgatok rájuk most, akkor úgy tesznek velem, mint Hur-ral. Ez (Jeremiás siralmai/Éhá 2:20) fog rajtam beteljesedni: „legyen a kohén és a próféta levágva az Örökkévaló szentélyében?” וְלָא הָוְיָא לְהוּ תַּקַּנְתָּא לְעוֹלָם – ez olyan bűn lenne, amelyre nincs semmilyen gyógymód. Inkább szolgáljanak a borjúnak, amire talán gyógymódot jelent a megtérés”. Szép gondolat és talán igaz is, de azért két dologról nem feledkezhetünk meg. Az egyiket Rav Steinsaltz így foglalja össze: „mindazonáltal Rabbi Tanḥum bar Ḥanilaj szerint, aki dicséri Áront e kompromisszum okán, az Istent provokálja.” A másik Mózes visszaemlékezéséből derül ki: „Áronra is megharagudott az Örökkévaló nagyon, hogy elpusztítsa, és én imádkoztam Áronért is abban az időben” (Dvárim 9:20). Vagyis elképzelhető, hogy Áron jóhiszeműen járt el, amikor az aranyborjú elkészítésének tevőleges részesévé vált, de nem tekinthető teljes mértékben hibátlannak az ügy kapcsán. Alapvetően tisztátalan dolgokban azért nem érdemes még a legnagyobb jószándékkal sem szerepet vállalni, mert ha Áronnak, a kiváló főpapnak nem sikerült megfelelő mederbe terelni az eseményeket, akkor gyaníthatóan az utókor kevesebb érdemmel rendelkező tagjainak sem fog menni.