Történelem, kiegyezés és oktatáspolitika – Hiller István a Pirkadatban
?si=MwImh2ibs0U8Nc5D
PIRKADAT Breuer Péterrel: Hiller István
Történelem, kiegyezés és oktatáspolitika – Hiller István a Pirkadatban
A Pirkadat vendége ezúttal Dr. Hiller István, az MSZP választmányának elnöke, országgyűlési képviselő és az ELTE docense volt, aki a március 15-ei ünnep kapcsán a magyar történelem összefüggéseiről, a kiegyezés hatásairól, a magyar oktatás helyzetéről és az adományozási kultúráról osztotta meg gondolatait.
Március 15. – több mint egy forradalom
Hiller hangsúlyozta, hogy március 15-e nem csupán a szabadságharcról szól, hanem egy olyan történelmi folyamat része, amely végül a kiegyezéshez vezetett.
„Nincs kiegyezés március 15-e nélkül, és a kiegyezés eredménye az a kulturális és gazdasági fellendülés, amely Budapestet és Magyarországot a 19. század végére egy modern, európai országgá tette” – mondta.
Kitért arra is, hogy a zsidó közösség szerepe jelentős volt az 1848-49-es szabadságharcban: „A budai vár ostromában is részt vettek, és számos magyar zsidó harcolt a szabadságért.”
Hangsúlyozta, hogy a történelem nem fekete-fehér, és hogy a forradalom és a szabadságharc után a kiegyezés biztosította Magyarország fejlődését.
Miért nincs ma erős adományozási kultúra?
A beszélgetés egyik fontos témája az adományozás hiánya volt. Hiller példaként hozta fel, hogy külföldön – például az Egyesült Államokban vagy Izraelben – a kórházak, múzeumok és könyvtárak falain gyakran szerepelnek az adományozók nevei, míg Magyarországon ez ritkán fordul elő.
„A jelenlegi törvényi szabályozás nem ösztönzi az adakozást, sőt, bizonyos intézmények esetében kifejezetten tiltja a donáció elfogadását” – jegyezte meg.
Hangsúlyozta, hogy korábban próbált olyan programokat indítani, amelyek állami támogatással magántőkét is bevontak volna a kultúra finanszírozásába, de ezek az elképzelések nem kaptak elég politikai támogatást.
A magyar oktatás problémái és a Nemzeti Alaptanterv
Az oktatásügyet illetően Hiller István kifejtette, hogy a jelenlegi Nemzeti Alaptanterv túlzottan központosított és merev.
„Nem az államnak kellene megmondania, hogy egy adott napon, adott órában mit kell tanítani minden iskolában, hanem egy keretrendszert kellene kialakítani, amelynek a végpontján egységes és magas színvonalú követelmények állnak” – fejtette ki.
Hozzátette, hogy a pedagógusoknak nagyobb szakmai szabadságot kellene adni, mert „a tanítás nem egyszerű tudásátadás, hanem mesterség, amelyhez kellő mozgástér szükséges”.
Politikai helyzetkép és a szélsőséges megnyilvánulások
Hiller kritikusan szólt a magyar parlamentben elhangzó szélsőséges megnyilvánulásokról is.
„Ma a magyar közéletben sokan nem vitázni akarnak, hanem szerepelni. A történelmi viták – például a kiegyezésről vagy a reformkorról – magas színvonalon zajlottak, de ma gyakran a populizmus uralkodik a parlamenti diskurzusban” – fogalmazott.
Egy konkrét példát is említett, amikor egy képviselő téves évszázadra tette egy történelmi eseményt, és a bizottsági ülésen külön kellett jelezni, hogy legalább évszázadra pontosan kellene idézni a magyar történelmet.
Kormányváltás és ellenzéki kilátások
Hiller István szerint a kormányváltáshoz először egy szakmai programot kell kidolgozni, amely az oktatástól a kultúrpolitikáig minden területre kiterjed.
„Ha nincs alternatíva, akkor nem lesz kormányváltás sem. Az ellenzéknek nemcsak bírálni kell, hanem felmutatni egy működőképes programot is” – jelentette ki.
A beszélgetés végén kitért arra, hogy a magyar oktatás színvonalának javítása, a kulturális mecenatúra erősítése és a politikai közbeszéd minőségének javítása nem pártpolitikai, hanem nemzeti ügy.
„Egy nemzetünk van, és a jövőjéről közösen kell gondolkodnunk” – zárta gondolatait.
