Hájé Szárá hetiszakasz 1. kommentár, 5782. Márhesván 18.
Az egész zsidó nép történelme szempontjából fontos volt, hogy Ábrahám szándéka megvalósuljon, és az általa elküldött szolga megfelelő feleséget találjon Izsáknak, hiszen, amennyiben a küldetés sikertelenül zárult volna, akkor nem csupán a család, hanem Izrael története is véget ért volna. Ennek fényében különösen meglepő, hogy az ideális partner kereséséről és találásáról szóló történet központi figurája az egész beszámolóban névtelen marad. Amikor az elbeszélésben „férfi” vagy „szolga” néven említett ember találkozik Rebekával, akkor az első kijelentése felé így hangzik: „Ábrahám szolgája vagyok” (24:23). Úgy tűnik, hogy a szolga annyira elkötelezett volt Ábrahám felé, hogy saját érdeke, szempontjai nem akadályozták küldetése teljesítésében. Pedig szinte lehetetlen küldetéssel indult útnak, ahogyan a midrás (Vájikrá rábbá 23:1) fogalmaz: meg kellett találja „a rózsát a tövisek között”. Ha a saját képességeire hagyatkozott volna, akkor esélye sem lett volna a sikerre, de a kiváló szolga tudatában volt annak, hogy ő nem más, mint Ábrahám küldöttje, és ezáltal ura minden spirituális ereje és megszerzett érdeme a háta mögött volt a reménytelennek tűnő, de sikerrel végződő úton. A tanulság túlmutat az elbeszélésen: sikerre csak olyan ember számíthat, aki kellő alázattal van a feladata iránt, aminek alapfeltétele, hogy a saját szerepét, képességeit és lehetőségeit reálisan lássa.
Sávuá tov, jó hetet mindenkinek!
