Napi Tóra, zoomokBeérkező levelek
|
|||
 |
|||
Erev Szukkot hete, 3. kommentár, 5781. Tisri 13.
Még egyszer Simeonról, utána jöhet Reuben. Az előbbi kapcsán tegnap egy összetettebb magyarázatot írtam, ma jöjjön az egyszerűbb, melynek alapját a Józsua könyvében (19:2) olvasható vers nyújtja: „Simeon fiainak örökrészét Júda fiainak részéből vették ki, mivel Júda fiainak része túl nagy volt számukra, így Simeon fiai Júda fiai örökrészének középső részén kapták meg örökrészüket”. Tehát, az Ország meghódítása és felosztása után Simeon törzse Jehuda földjén kapott városokat (Józsua 19:2-8), vagyis részesei lettek a Jehuda törzsre vonatkozó áldásnak, és ebből adódóan nem kellett Mózesnek őket külön említeni. Mózes első áldása Reuben-nek (illetve törzsének szólt), ami nem meglepő, hiszen ő volt az elsőszülött (Ibn Ezra). Mózes többek közt ezt mondta vele (velük) kapcsolatban: „Éljen Reuben, ne haljon meg, legyenek emberei bevonva a számításba” (33:6). Rási megjegyzi: az „éljen” kifejezés az evilági, a „ne haljon meg” pedig az örök életre vonatkozik, Reuben viselkedése ugyanis több esetben megkérdőjelezhető volt, elég csak a Bilhával való esetére (1Mózes 35:22), illetve az Országon kívül való letelepedését célzó kérésére (4Mózes 32:4) gondolni. A Hizkuni szerint előbbi cselekedetével apja ellen vétkezett, ami miatt halált érdemelt volna („tiszteld apádat…”), de Mózes áldása ettől megóvta. A Ktáv VehaKabbalah úgy véli, arra vonatkozik az áldás, amikor – családjukat a Jordán keleti partján hagyva – elsőként indultak az Ország meghódítására, az „éljen” és a „ne haljon meg” kifejezések a harcba vonulókat, a „legyenek emberei bevonva a számításba” pedig a hátrahagyottakat védte.
8.00: Sáhárit
19.00: Mááriv
Meeting ID: 899 290 6955
Szép napot mindenkinek!
