ma délután és holnap reggel a Józesf krt. 27. felől tudtok bejönni az épületbe.

Tecáve hetiszakasz 6. kommentár, 5780. Ádár 10.

Sábát Záhor, az emlékezés szombatja lesz ma estétől. A Tóra viszonylag röviden ír arról, hogy mire emlékezünk: „És eljött Amálék és harcolt Izraellel Refidimben. És mondta Mózes Józsuának: válassz ki nekünk férfiakat és menj, harcolj Amálek ellen; holnap odaállok én a domb tetejére, és az isteni bot kezemben.Józsua úgy cselekedett, amint mondta neki Mózes, hogy harcoljon Amálek ellen, Mózes, Áron meg Húr fölmentek a domb tetejére. És mikor Mózes fölemelte a kezét, akkor erősebb volt Izrael, de mikor leeresztette kezét, akkor erősebb volt Amálek. Mózes kezei pedig nehezek voltak, vettek tehát egy követ, alátették és ráült, Áron és Húr támasztották kezeit, innen egyik és onnan egyik. Így voltak kezei kitartók naplementéig. És Józsua meggyengítette Amálékot és népét a kard élével. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: írd fel ezt emlékül a könyvbe és tedd Józsua füleibe: el fogom törölni Amálék emlékét az ég alól. Mózes pedig épített oltárt és elnevezte: az Örökkévaló az én zászlóm! És mondta: Mert Isten trónusán a kéz, hogy harca van az Örökkévalónak Amalék ellen, nemzedékről nemzedékre”! (2Mózes 17:8-16)

„Emlékezz arra, amit tett neked Ámálék az úton, mikor kivonultatok Egyiptomból: Hogy rádtámadt az úton és megverte az utócsapatodat, mind az elgyengültetek mögötted, te bágyadt és fáradt voltál, és ő nem félt Istentől. Ezért mikor nyugalmat szerez neked Örökkévaló Istened minden ellenségedtől köröskörül, az országban, melyet Örökkévaló Istened ad neked birtokul, hogy elfoglald, akkor töröld el Ámálék emlékét az ég alól, el ne felejtsd”! (5Mózes 25:17-19)

Tekintettel arra, hogy objektív okuk nem volt ránk támadni, hiszen őseink nem akartak átvonulni a földjükön vagy harcolni ellenük, ezért az ámálék cselekedete nem egyszerűen csak a zsidógyűlölet születésére emlékeztet, hanem annak alapvető okára is, Isten gyűlöletére. A midrás (Tanhuma Ki técé 9) szavaival:

Mire hasonlít a dolog? Egy olyan kád forró vízre, amelyben senki nem tudott megmaradni. Jött egy semmirekellő és beleugrott. Bár megégette magát, de a többieknek lehűtötte azt. Az amalék esetében ugyanez történt. Amikor a zsidók kijöttek Egyiptomból, akkor Isten szétválasztotta előttük a tengert, az egyiptomiak pedig belevesztek, ezért Izrael félelme zuhant a (bálványimádó) népekre. Amikor az amalék megtámadta őket, akkor bár ők megkapták, amit érdemeltek, de a többi népnek „lehűtötték” Izraelt”. Az amalék rámutatott, hogy az Isten elleni harc egyik legfontosabb csatáját a zsidók ellen kell vívni, mert elpusztításukkal magát a Teremtőt is le lehet győzni. Ez az alapvetően logikus gondolatuk okozta azt a sok fájdalmat, amit el kellett viselnünk, ugyanakkor pont az elképzelés tökéletesen téves voltából (Isten nem legyőzhető) fakadóan maradhatott meg népünk. Az elmúlt évezredek összes zsidóellenes támadásában közös, hogy kizárólag Isten ellenségei, a bálványimádók találták ki és vettek részt benne, akik az ötletet az első támadótól, az ameléktól kapták, erre emlékezünk szombaton.

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!

gygy: 17.18

szk: 18.24

péntek

17.00: Tanulás

18.00: Szombatfogadás

szombat

9.00: Sáhárit