Naftali Kraus:SZIMCHÁT TORÁ – A TÓRA ÖRÖMÜNNEPE A CHÁSZID LEGENDA TÜKRÉBEN

Szimchát Tóra – A Tóra örömünnepe

SZIMCHÁT TORÁ – A TÓRA ÖRÖMÜNNEPE
A CHÁSZID LEGENDA TÜKRÉBEN

Írta: Naftali Kraus

Táncolunk a sógor esküvőjén

“Örvendjetek és vigadjatok a Tóra örömünnepén, és adjátok meg a kellő tiszteletet a Tórának, mert az jobb “áru” minden másnál, aranynál és ékszernél drágább. Örvendjünk és vigadjunk a Tórával, mert életünk, erősségünk és fényességünk…” (Az ünnepi imából).A Szukkot utolsó napja, a Smini Áceret, szó szerinti jelentése: ünnepi gyülekezet. A Midrás hasonlata szerint arra a királyra emlékeztet aki, miután egy többnapos fogadást adott birodalma nagyjainak, majd kegyesen elbocsátotta őket, kedvelt jó barátját visszatartja, mondván neki: maradj még egy napot, most, hogy már mindenki elment, vigadjunk most mi, baráti, bizalmas kettesben.Ugyancsak a Midrás említi, hogy amíg Szukkotkor a világ népeinek lelki üdvéért hetven ökröt áldoztak, addig a nyolcadik napon, Smini Áceretkor mindössze egy ökröt és egy kost, a zsidóság és a Teremtő közötti szoros kapcsolat jelképeként.A Smini Áceretnek is egyébként 50 nappal Szukkot után kellene lenni – ugyanúgy, mint Sávuotnak, amely Pészáh után van 50 nappal – de a Tóra előbbre hozta, nehogy az esős évszakban kelljen a népnek Jeruzsálembe zarándokolnia… (Pszikta rábbá 193). * * * Mint már arról szó volt, a Szukkot Izraelben 8, mindenütt máshol a világon 9 napig tart. Ezért a diaszpórában a Smini Áceret és Szimhát Tóra egy-egy nap, míg Izraelben ezt a két ünnepet egyben ünneplik meg, de a hangsúly a Szimchát Tóra, vagyis a Tóra örömünnepén van. Ezen a napon fejezik be a Tóra olvasását, olvassák fel az utolsó fejezetet, s a következő szombattól kezdik elölről, a Brésittől (Genézis).Ez az ünnep a Talmudban még nincs megemlítve, először a gaonita irodalomban fordul elő.Ilyenkor a templomokban esznek, isznak, vigadnak, táncolnak a Tórával, és körmenetben hétszer körüljárják a zsinagógát. A Zóhár, a kabbala kézikönyve említi először, hogy amikor a Tórát megkoronázzák, “szokás lakomát rendezni”.Népmesei történet… egyszer egy tudatlan,de melegszívű falusi zsidó a Szimchát Tóra ünnepét a városban töltötte, ahol elment az ottani templomba. Amikor a hívek a Tórával táncoltak, o is csatlakozott hozzájuk, lelkesen énekelt, táncolt, sőt kurjongatott hozzá.Látta ezt a város rabbija, odament hozzá és azt mondta neki: uram, én nem ismerem magát, de úgy tűnik, ön nem azok közé tartozik, akik éjt nappallá téve búvárkodik a Tanban és tanulmányozza a Tórát. S ha ez így van, akkor minek örül annyira, és miért vigad ily lelkesen? Egyáltalán, mi köze van magának a Tórához?Hogy mi közöm van nekem a Tórához? – mondta a falusi zsidó, hogy én egy egyszerű ám-hórec zsidó vagyok? Na és, mondja meg nekem rebbe, ha a sógorom esküvőjére vagyok hivatalos, akkor nem örülök és táncolok az esküvőn, csak azért, mert nem én nősülök?…A hasonlat világos: A Tóra minden zsidóé. Még azé is, akinek rajta kívülálló okokból nem volt alkalma tanulmányozni. Az ilyen zsidó “táncol sógora esküvőjén”, vagyis részese testvérei Tóra tanulásának és örömének… * * * Ezen a napon is megemlékeznek a halottakról a Mázkir imával. Különleges imát is elmondanak, melyben esőért szól a fohász. Bölcseink lejegyezték a Szentély főpapjának imáját, melyben – többek között arra kérte a Teremtőt, hogy ne hallgassa meg a vándorok imáját, már ami az esőt illeti, mert a világnak nagy szüksége van esőre.Ma is azért imádkozunk, hogy a nyári, száraz évszakot bő esős időszak kövesse, hogy Izrael ne szenvedjen csapadék hiányban.A Talmud elbeszéli, hogy Chanina ben Dószát, aki csodatevő hírében állt, egyszer útközben elérte az eső. Ekkor tekintetét az ég felé emelte, s azt mondta: Világ Ura! Az egész világ örül (az esőnek), és Chanina szenved!? Erre elállt az eső. Amikor hazaért, ismét az égre emelte tekintetét és újból mondá: Világ Ura! Az egész világ szenved és Chanina nyugodtan ül otthon!? Erre újból megeredt az eső. Mondá erre Joszéf rabbi: Mit ért a főpap imája Chaninával szemben?… (Táánit 24)(Chanináról lásd az Ősi forrás (3), A Talmud bölcsei 49-51. old.)

A háború folyik tovább

Szimchát Tórakor (Izraelben), és Smini Áceretkor (az egész világon a templomokban csapadékért könyörgő imát mondanak. Arra kérik a jó Istent, ne legyen szárazság, legyen jó termés.Erre szokta a szaszovi cádik, reb Mose Léb, mondani:– Ros Hásánákor és Jom Kippurkor rendezzük lelki ügyeinket, esdeklésünk szellemi életünkre irányul. Smini Áceretkor pedig anyagi dolgainkat próbáljuk rendbe szedni. Erre utal az Írás szava: “a nyolcadik napon ünnepi gyülekezet legyen nektek”. A hangsúly a “nektek” szón van, vagyis most már magatoknak is kérhetitek mindazt, amire a megélhetéshez szükségetek van.A Sátoros ünnep jellemzője – a vidámság, az örömteljes vigalom. Szukkotot úgy is szokták nevezni, hogy Zmán Szimháténu – Örömünk Évadja. A Sátoros Ünnep első 7 napján jó néhány kötelezettség is jellemzi az ünnepet, az öröm ezek mellett jelenik meg. Smini Áceretkor, ill. Szimchát Tórakor bármilyen külön micvá teljesítése nélkül tölthet el bennünket az öröm érzése. * * * Szimchát Tórakor, miközben imádkoznak, körbeviszik a Tóra-tekercseket és táncolnak vele. Az Írásversek, melyeket ilyenkor mondanak, így kezdődnek: “Most már tudod, hogy az Örökkévaló az Egyetlen és nincs rajta kívül más (istenség)”. Ez eredeti héberben azzal a két szóval kezdődik, hogy: “Átá horétá”.Amikor a berdicsevi Lévi Jichák még ifjú házas volt, és apósa házában élt és tanult – egyik Szimhát Tóra alkalmával ot tisztelték meg azzal, hogy az előimádkozói emelvényen a fenti sorokat elmondja.Fellépve az emelvényre kezébe vette az elokészített taleszt, hogy magára terítse, de ugyanebben a pillantban le is tette. Ezt néhányszor megismételte, majd hangosan megszólalt:– Ha olyan nagy tudós talmudista és olyan nagy haszid vagy, akkor mondd te az “Átá horétá-“t… majd ezzel otthagyva a pulpitust visszament a helyére.A gyülekezet nem tudta mire vélni a fiatal rabbi furcsa viselkedését. Köztiszteletben álló apósa nagyon szégyellte magát, de mások előtt nem akarta vejét faggatni. Így aztán, csak amikor hazaértek kért magyarázatot különös magatartására.– Elmondom őszintén és nyíltan, mi történt velem. Amint ott álltam az emelvényen és éppen fel akartam venni a taleszt, látom ám, hogy ott van velem a “rossz ösztön”, és velem együtt akarja mondani az “Átá horétá”t. Erre megkérdeztem tőle: ki vagy és mi vagy és mi a te érdemed; milyen jogon akarod mondani te ezeket a szent verseket?– Erre a rossz ösztön kérdéssel válaszolt: És ki vagy te? Mire azt válaszoltam, hogy én Talmud-tudós vagyok. Erre ő is azt állította, hogy szintén az. Megneveztem azokat a rabbikat, akiknél tanultam. Erre közölte, hogy egész idő alatt ott volt velem, így ugyanazoktól szerezte tudását, akiknél én. Majd mikor arra is azt mondta, hogy o éppoly haszid, mint én vagyok, és ott volt velem mindenütt, amikor a haszidizmust elsajátítottam, láttam, hogy nem tudom megakadályozni, hogy elmondja az imát akkor tettem le a táleszt és mondtam neki: Ha te olyan nagy tudós és haszid vagy, mondd magad az Írást és hagyj nekem békét… * * * A ropsitzi cádik, reb Náftáli hívei Szimchát Tórakor a rebbe udvarában táncoltak, s az ablakból figyelte őket. Egyszer csak intett a kezével, hogy hagyják abba, majd gondolataiba merült.Egy ideig vártak, végül a rebbe megszólalt:– És ha egy katona elesik a háborúban, akkor a többieknek el kell menekülniük a frontról? Egyáltalán nem. A háború folytatódik. Táncoljatok tovább! A chászidok folytatták a táncot. Csak az ünnep után deriilt ki, hogy abban a percben, amikor leállította a táncot, halt meg a ropsitzi rebbe egyik kedvelt tanítványa, az oljanovi rebbe. * * * Egy reb Áser nevezetű haszid mesélte, hogy egy ízben Premislánba utazott, hogy a Félelmetes Napokat reb Meirl társaságában töltse, de ott maradt még Szukkotra is.Ugyancsak ezekben a napokban betegedett meg reb Meir lánya, akinek az állapota napról-napra súlyosbodott. Szimhát Tóra napján már haldokolni látszott a szegény lány.Apja, a cádik, panaszos hangon felkiáltott:– Világ Ura! Meghagytad, hogy Ros Hásánákor Sófárt fújjunk, tehát Meirke fújta a sófárt. Megparancsoltad, hogy Jom Kippurkor sanyargassuk magunkat – Meirke ezt is betartotta. Előírtad a Tórában, hogy Szukkotkor sátorban üljünk – Meirke sátorban ült. Aztán azt is előírtad, hogy Szimhát Tórakor örvendeni kell – Meirke tehát örvendezik. Most pedig megbetegítetted Meirke lányát és Meirke ezt is örömmel fogadja, mert a Talmud szerint “egy zsidó embernek ugyanúgy köszönetet kell mondani a rosszért, ami rázúdul, mint a jóért, amit kap”. Ezt úgy is értelmezi, hogy a rosszat is örömmel kell fogadni. Jól van. Meirke ezt is örömmel fogadja. De drága jó Istenem, a halacha szerint “nem szabad halmozni az örömöket!”Amint ezt kimondta, a beteg lánynak lement a láza és rövidesen meggyógyult.