„Ennél komolyabb dolgokkal kéne foglalkozni, mint látványpékségek berendezése” – Havas Szófia szerint nem a felszín, hanem az egészségügy mélyrétegei számítanak
A Pirkadat június 11-i adásában Breuer Péter vendége Dr. Havas Szófia orvos, korábbi egészségpolitikus volt. A beszélgetés az új magyar kormány egészségügyi reformlehetőségeiről, a „látványpékségnek” nevezett felszíni intézkedésekről, a várólistákról, a szakdolgozók helyzetéről, a szolgálati jogviszonyról, az intézményvezetők felelősségéről és az egészségügyben is megjelenő centralizációról szólt. Havas szerint az első száz napban nem gesztusokra, hanem valódi szerkezeti döntésekre lenne szükség.
Nem a festés oldja meg az egészségügy bajait
Havas Szófia szerint az egészségügyben túl sok figyelem irányul a látványos, de kevésbé lényegi ügyekre. Breuer Péter a „látványpékség” fogalmába sorolta a steril paneleket, festéseket, installációkat, eszközmodernizálást és mindazt, ami a felszínen gyorsan megmutatható. Havas szerint ezeknél sokkal mélyebb problémák vannak.
„Valószínűleg ennél kicsit komolyabb dolgokkal kéne foglalkozni, mint látványpékségek berendezése” – mondta.
A háttérben súlyos adatok állnak: az Európai Bizottság Magyarországról szóló jelentése szerint a magyarok születéskor várható élettartama öt évvel alacsonyabb, mint a szerencsésebb uniós országok lakóié. Havas hozzátette: az egészségügy önmagában csak részben felelős azért, meddig él valaki, de a környezeti ártalmak, a víz, a talaj és a levegő szennyezése, valamint az azbeszt jelenléte nagyon is közvetlen egészségkárosító tényezők.
A mentőszóvivő ügye nem reform
A műsorban szóba került a mentőszóvivő kirúgása is, amely Havas szerint látványos lépés, de nem érdemi egészségpolitikai beavatkozás. Egy szóvivő feladata az, hogy közvetítse a rábízott üzeneteket; ennek személyi kérdése önmagában nem változtat az ellátórendszer működésén.
A fontos kérdés szerinte az, mit tesz az új kormány az első száz napban. A kötelező kamarai tagság visszaállítását nem tartja olyan ügynek, amelytől több orvos, rövidebb várólista vagy jobb ellátás lenne.
„Ettől nem lesz több orvos, ettől nem lesznek rövidebb várólisták” – fogalmazott.
A várólisták nőnek, a kamara nem műt
Havas Szófia felidézte: friss statisztika szerint a tavalyi év hasonló időszakához képest 25 százalékkal nőtt a várólista a térd- és csípőprotézisek, valamint a szürkehályogműtétek esetében. Szerinte ezekre a problémákra a kötelező kamarai tagság nem ad választ.
A beszélgetésben az ortopédiai ellátás is szóba került. Breuer Péter megjegyezte, hogy a szakma sok esetben „alkatrészcserévé” vált, Havas pedig azt mondta: az ortopédsebészek valóban elsősorban műtenek, miközben régebbi iskolákban erősebb volt az a szemlélet, hogy a műtét csak végső megoldás legyen.
Szakdolgozók nélkül nincs ellátás
Havas szerint az egyik legfontosabb kérdés a szakdolgozók bérének és helyzetének rendezése. Enélkül szerinte kórházak nem tudnak működni, műtétek maradnak el, és a betegellátás alapjai sérülnek.
„Nincs szakdolgozó, se műtétek nem lesznek, se betegellátás” – mondta.
Úgy látja, az orvos önmagában nem tudja működtetni a rendszert: szükség van ápolókra, asszisztensekre, műtősökre, rehabilitációs szakemberekre és mindazokra, akik a mindennapi betegellátást fenntartják.
A szolgálati jogviszonyt meg kellene szüntetni
A korábbi belügyi irányítás egyik fontos örökségeként került szóba az egészségügyi szolgálati jogviszony. Havas szerint ez kifejezetten egészségügyi dolgozó-ellenes lépés volt, mert az egészségügyben dolgozók nem rendvédelmi alkalmazottak.
Úgy fogalmazott: vissza kellene állítani a közalkalmazotti státuszt, vagy legalább olyan jogviszonyt kellene kialakítani, amely nem karhatalmi logikával kezeli az orvosokat és szakdolgozókat. Az egészségügy működése szerinte ugyan fegyelmet és hierarchiát igényel, de ez nem azonos a rendvédelmi szemlélettel.
Vezetők: lojalitás helyett szakmai alkalmasság
Havas szerint viszonylag gyorsan kellene felülvizsgálni az egészségügyi intézmények vezetését. Nem életkori okokból, hanem azért, mert az előző kormány sok vezetőt nem szakmai alkalmasság, hanem lojalitás alapján nevezett ki.
„A lojalitás volt a legfontosabb. Nem pártagságról beszélünk” – mondta.
Szerinte egy egészségügyi rendszer működtetésénél szakmai vezetőkre van szükség. A lojalitás legfeljebb sokadik szempont lehet, nem pedig a kinevezések alapja. Példaként említette, hogy korábban balliberális városvezetés mellett is neveztek ki volt fideszes államtitkárokat kórházigazgatónak, ha szakmailag alkalmasnak tartották őket.
Tanácsadók, akik láttak már beteget
A beszélgetésben Havas arról is beszélt: nem mindegy, kik adnak tanácsot a minisztériumi vagy intézményi vezetőknek. Szerinte az egészségügyet nem lehet olyan tanácsadókra bízni, akik életükben nem dolgoztak egészségügyi intézményben, és nem találkoztak valódi betegellátási helyzetekkel.
Breuer Péter Havas orvosi munkáját is kiemelte, aki ágy mellett gyógyító orvosként nehéz betegcsoportokkal dolgozik. Havas válasza szerint az orvosi eskühöz való lojalitás alapvető, de azt is hozzátette: az egészségügyi dolgozók anyagi megbecsülését igenis meg kell próbálni javítani.
A centralizáció vízfeje
Havas Szófia bírálta az egészségügy túlközpontosítását is. Az OKFŐ-t vízfejnek nevezte, és abban bízott, hogy az önálló egészségügyi minisztérium visszaállításával ez a párhuzamos struktúra megszűnik. Egyelőre azonban úgy látja, marad a duplikált rendszer.
A központi beszerzésekről azt mondta: lehet helyük, de csak korlátozottan. Az előző kormány szerinte „teljesen beteges centralizációt” hozott létre, amelyben még olyan különböző igényű eszközök beszerzését is központosították, amelyek intézményenként eltérőek lehetnek.
Elszámoltatás és egészségügyi újjáépítés
A beszélgetés végén a korrupció, az elszámoltatás és a korábbi kormányzati szereplők vagyongyarapodása is szóba került. Havas szerint a bíróság feladata lesz megállapítani, ki miben felelős, de politikusként és állampolgárként is fontosnak tartja, hogy a súlyos ügyek ne maradjanak következmények nélkül.
A fő üzenet azonban az egészségügyről szólt: a rendszer nem a kirakatban romlott el, ezért nem is ott lehet helyrehozni. A várólisták, a szakdolgozói hiány, a szolgálati jogviszony, a vezetői kinevezések és a centralizált működés mind olyan mélyrétegek, amelyekhez szerinte hozzá kell nyúlni. A festés, a szóvivőcsere és a látványos gesztus kevés lesz, ha közben a betegellátás alapjai nem erősödnek meg.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
