„A tanácsadónak is van, aki tanácsokat ad” – Kovács Árpád szerint a jó döntéshez nem elég a hatalom, jelzőkutyák is kellenek
A Pirkadat június 11-i adásában Breuer Péter vendége Dr. Kovács Árpád egyetemi tanár, a közigazgatás és az állami ellenőrzés egykori meghatározó szereplője volt. A beszélgetés a tanácsadói szerepről, a döntéshozatal formális és informális működéséről, az intuitív politikai döntések veszélyeiről, Donald Trump külpolitikai rögtönzéseiről, az európai uniós források gazdasági jelentőségéről és a magyar növekedési kilátásokról szólt. Kovács Árpád szerint a tanácsadó dolga nem a döntés, hanem a jelzés: ugatni, ha baj van, még akkor is, ha a gazda végül mást választ.
A tanácsadó nem dönt, csak jelez
Breuer Péter azzal indította a beszélgetést, hogy a tanácsadó helyzete mindig korlátozott: feltárhat lehetőségeket, javasolhat jó megoldásokat, de a döntést nem ő hozza meg. Kovács Árpád ezt az ellenőrzés és tanácsadás világából vett képpel írta le: az angolszász szemléletben az ellenőr vagy könyvvizsgáló „jelzőkutya”, aki ugat, ha rabló jön vagy tűz van.
A kérdés az, hogy a gazda figyel-e rá. Ha meghallgatja, megelőzhet bajt; ha oldalba rúgja, a veszély attól még megmarad.
Kovács szerint minden struktúrának van formális és informális rendszere. A paragrafusok, pecsétek és döntési rendek mögött mindig ott működnek az emberi kapcsolatok, szokások, reflexek és érdekek.
A döntések sokszor nem tiszta asztalon születnek
Kovács Árpád több évtizedes közigazgatási tapasztalata alapján úgy látja, a nagy döntések sokszor nem steril szakpolitikai környezetben születnek. Előfordul, hogy az iratokon ott marad a kóla vagy a bor nyoma, mert a döntés már nem az íróasztalnál, hanem informális helyzetekben formálódik.
Példaként a Malév visszavásárlását említette: amikor Prodi Magyarországon járt, felmerült, hogy vissza kellene venni a légitársaságot. Kovács jelezte, hogy nincs rá pénz, mire a válasz az volt: „csináljatok”. Pénzt valóban lehet teremteni, de mindig ára, fedezete és következménye van.
A tanácsadói „művészet” szerinte abban áll, hogy az ember olyan tónusban és összetételben mondja el a véleményét, hogy az valóban átmenjen a döntéshozónál. Ez nem mindig sikerül.
Egyre gyorsabb, egyre indulatosabb döntések
Kovács szerint ma a döntéshozatal egyik legnagyobb problémája, hogy egyre gyorsabban kell dönteni, miközben egyre kevesebb idő jut mérlegelésre. Emiatt nő az intuitív, „zsebből előhúzott” döntések aránya, és egyre erősebb az indulati faktor.
„Az iracionalitás is racionalitás” – fogalmazott, amikor Donald Trump politikájáról, háborús és külpolitikai döntéseiről beszélt.
Szerinte a látszólag irracionális döntések mögött is kialakulhat valamilyen belső logika, de ez nem jelenti azt, hogy az adott döntés hosszú távon hasznos vagy biztonságos.
Trump és a hiányzó állandó irányvonal
Breuer Péter felvetette, hogy Donald Trump nyilvános megszólalásai gyakran ellentmondanak egymásnak, akár rövid időn belül is. Kovács Árpád szerint ennek egyik oka az lehet, hogy nincs mögötte olyan folyamatos külpolitikai irányvonal, amelyen belül mozognia kellene.
Amerikának korábban évtizedeken át volt felismerhető külpolitikai felfogása, amely bizonyos személyektől és pártpolitikai hullámzásoktól függetlenül is működött. Ma ez kevésbé látszik. Kovács szerint Kissingerhez hasonló stratégák nem születnek mindennap, miközben a külpolitika, a külgazdaság, a belpolitika és a védelmi politika egyre inkább összefonódik.
A hatalmi koncentráció általánosabb jelenség: a végrehajtó hatalom dominanciája sok országban erősödik, miközben formálisan továbbra is fékekről és ellensúlyokról beszélünk.
Formális és informális hatalom
Kovács Angela Merkelt hozta példaként arra, hogy egy politikai vezető nemcsak a formális intézményeket, hanem az informális struktúrákat is képes uralni. Ez szerinte gazdasági értelemben is fontos: a döntéshozatal nem pusztán jogszabályokból, testületi ülésekből és határozatokból áll, hanem bizalmi viszonyokból, tekintélyből és személyes politikai súlyból is.
Magyarország esetében Kovács szerint az uniós források hazahozatalának kérdése különösen fontos. A csatlakozás óta sokáig politikai oldaltól függetlenül alapvetés volt, hogy az ország az Európai Unióhoz tartozik, és támaszkodik az uniós forrásokra. Amikor ez meginog, az nemcsak politikai, hanem gazdasági veszteséget is okoz.
Az uniós források lelki és gazdasági hatása
Kovács szerint ha újra megjelenik egy nemzeti többségi egyetértés abban, hogy az uniós források megszerzése fontos, annak nemcsak pénzügyi, hanem bizalmi hatása is van. A forint árfolyamára, a gazdasági hangulatra, az állampolgári várakozásokra és a növekedésre egyaránt hathat.
Úgy látja, az idei reménybeli jobb növekedés, stabilabb forintpozíció és erősebb gazdasági bizalom mögött részben lelki tényező is áll: a változás érzete.
Breuer Péter felvetette, hogy ehhez nemcsak belső, hanem nemzetközi erőhatás is kellett. Kovács erre gazdasági oldalról válaszolt: kiegyensúlyozott politikai légkörre, jól működő intézményi szerepekre és a jelzésekre adott jó reakciókra van szükség.
A költségvetési jelzőkutya szerepe
A költségvetési túlköltés példáján Kovács azt mondta: ha a Költségvetési Tanács jelez, hogy nem kellene tovább menni egy bizonyos irányba, akkor nem az a cél, hogy a jelzőkutya harapjon, hanem az, hogy a döntéshozó időben megértse a figyelmeztetést.
Breuer Péter hozzátette: egy csapatban több kutya is van, és nem mindegy, melyikre hallgat a vezető. Kovács szerint a tanácsadók nem azért vannak, hogy a döntéshozó helyett döntsenek, hanem azért, hogy nézőpontokat adjanak.
A jó tanácsadó nem lehet minden értelemben független saját tapasztalataitól és értékrendjétől, de törekednie kell az egyensúlyra. Kovács azt is elmondta: ő maga is elfogadja, ha más szakember, például Surányi György, vitatja egy-egy megszólalását vagy korrekcióra készteti.
Források, növekedés, megtartható értékek
A beszélgetés végén Kovács Árpád visszatért a gazdaságpolitikai alapokhoz. Szerinte ma az a feladat, hogy Magyarország próbálja megszerezni az uniós forrásokat, elérni a 2 százalékos gazdasági növekedést, és megtartani azokat az értékeket, amelyek még rendelkezésre állnak.
Ez nem pusztán technikai kérdés. Gazdaság, közhangulat, bizalom, jogállami működés és politikai döntéshozatal együtt határozzák meg, hogy egy ország mennyire tud talpon maradni. A tanácsadó ebben a rendszerben nem főszereplő, de fontos jelzőpont: figyelmeztet, mérlegel, vitatkozik, és reméli, hogy a döntéshozó nem csak akkor hallja meg az ugatást, amikor már ég a ház.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
