Én mindig azt mondom, a múzeum az nem mauzóleum
Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum vezetője beszélt egy igazi sikertörténetről, Breuer Péter és Kovács András, az Origo főmunkatársa előtt.
Úgy tűnik, az Ön által vezetett egy igazi sikertörténet, hiszen a saját profilja mellett közösségi térként is funkcionál. Minek köszönhető ez a változás?
Elsősorban azért, mert tömegigény volt rá, nagyon sokan érdeklődnek azon programjaink iránt, amelyek kissé eltérnek a klasszikus múzeumlátogatási lehetőségektől, valamint ez egy olyan kis közösségi kultúrát bemutató intézmény, ahol nem csak a tárgyakban megmerevedett múltat kell megmutatnunk. A mostani purimi programunk is sok embert vonzott, a múzeumi tér biztonságban volt mellette, a tárgyak plexi mögött vannak, nem törhetőek a vitrinek. De nem is gondoltunk rá, hogy ilyesmi megtörténhet, hiszen akik eljöttek, azok tudták, a saját kulturális örökségüket őrizzük a vitrinekben, mindenkinek fontos volt a nagy kavalkád mellett is, hogy vigyázzon a kiállított tárgyakra, persze mi is megmondtuk, hogy mire kell jobban vigyázni, én magam meghatottan láttam, mindenre nagyon vigyáztak. Egyáltalán nem aggódtam, hogy baja lesz a múzeumnak, annak az a jó, ha élet van benne, ha a Purim kapcsán nem csak a Megilákat, slachmónesz tálakat tudjuk bemutatni, hanem azt is, miként zajlik a Megila olvasás is.
Lesz ennek a programnak, a közösségi tér megtöltésének folytatása?
Egy ilyen típusú múzeumnak ez egy dedikált feladata egyébként, persze a zsidó vallás szabályai, megkötöttségei miatt nem mindent könnyű egy múzeumban megtartani, de a Purim pont ilyen volt, nem voltak olyan kötöttségek, hogy ne lehessen egy múzeumban megrendezni, így vannak még terveink. El kell mondanom, ez azt egész nem csak belőlünk fakad, múltkor, amikor a kiállítótéren mentem át, egy látogatónk azt kérdezte, merre van Kelet, hogy elvégezhesse a délutáni imáját.
Ha már beszélt a folytatásról, rövidesen Pészahot, az egyiptomi kivonulást ünnepeljük, tervez esetleg egy Széder estét is a múzeumban?
Nekem ez nagy álmom, de vannak olyan dolgok, amik nehezen megvalósíthatóak, az ételek felszolgálása például, de remélem, mindenkinek megvannak azok a közösségei, ahol a Széder estét töltik, én ezt semmiképpen nem bontanám meg. Úgy gondolom, a múzeum egy új lehetőséget tud adni ezeknek az aktivitásoknak, de semmiképpen sem foszthatja meg a régi hagyományoktól a közösségeket.
Mégis, milyen nagyobb eseményekkel készülnek az elkövetkezendő hónapokban?
Nagyon sok eseményünk lesz, de legelőször meg kell említenem, a Síp utca 12-ben nyílt egy galériánk, ez is egy közösségi tér, ez még szabadabb lehetőségeket biztosít, mint a múzeum. Itt mindig kortárs művészetet állítunk ki, ahol mindig egy múzeumi tárgy „kezdeményez” párbeszédet a mai modern zsidó identitású művészekkel. Itt minden vasárnap volt programunk, nagyon jó, hogy korosztálytól függetlenül jönnek, szeretnénk családoknak is lehetőségeket kínálni. De van olyan művészeti programunk is, ami felnőtteknek szól, ez kissé szokatlan, hiszen a múzeumpedagógia mindig a kisgyerekekre koncentrál, egy egyházi gyűjtemény esetében szerintem a korhatárt nyugodtan kitolhatjuk a nyugdíjasokig.
A legélhetőbb múzeum kifejezést lehet hallani a Zsidó Múzeumról.
Ne tudom, hogy kik mondják ezt, de nagyon örülök neki, hiszen akik ezt mondták, azok jól érzik magukat, élnek a múzeumban. Én mindig azt mondom, a múzeum az nem mauzóleum. Mi a kultúránkat mutatjuk be, de nem csak a múltidejét.
A mecenatúrát is sikerült esetleg felébreszteni, hiszen a Zsidó Múzeumot egykor közadakozásból hozták létre. A mai zsidó társadalom tudja, hogy az utódok érdekében kell adni?
Lassan-lassan, de valamik beindult. nekünk ezzel az aktivitásunkkal is egy olyan megbízható hellyé kell válnunk, ahova érdemes és biztonságos odaadni azokat a családi értékeket, amiket az utókornak szeretnénk átörökíteni. Szerencsére nem állunk rosszul. Ma már egyébként az interneten is megnézhetik a tárgyainksat.
Köszönjük a beszélgetést.
