adomány, köszönet, jóga, ismét RaDaR, programajánló, stb

Noéról azt tartja a hagyomány, hogy „Istennel járt”.

Furcsa egy kifejezés ez, Istennel járni… Bár tudjuk, az ő lelkét hordozzuk minden szívdobbanásunkban, ami a teremtés pillanatától hagyományozódik tovább, az anyaméhben, amikor a borsószemnyi embrió „szíve” először dobban meg átvéve az édesanyja vérkeringéséből az élet csodás adományát.

Amikor erre a képre gondolok, ahogy az élet száll tovább és tovább, talán kezdem megérteni, mi is a Teremtés csodájának misztériuma, ami még mindenek előtt volt.

Noé Istennel járt, ez azt jelentheti, hogy Noé felismerte, az ember végességében rejlő isteni végtelent, és amit a Fennvaló kért tőle, vagy tanácsolt neki, egyértelmű ténynek kezelte, hiszen az életének őse szólt hozzá, miért is kételkedne akár egy szavában is.

Ennek az örök isteni léleknek része, hogy minden ember kapcsolódik egymáshoz, és felelős a másikért.

Köszönöm nektek, hogy oly’ sokan mentetek vért adni Schwarcz Dóra édesapja részére, akit nektek köszönhetően most szerdán meg tudtak műteni…

„Kedves Barátaim!
Szeretném megköszönni nektek, amit apukám gyógyulása érdekében tettetek. Nélkületek nem került volna sor arra a műtétre, ami azon túl, hogy javítani fog az életminőségén, de a lelkére gyakorolt hatásával az életét is meghosszabbítja. Tegnap délelőtt három és fél órán át műtötték Papit, és a műtét végére az összes belső szerve az eredeti elhelyezkedésének megfelelő pozícióba került, és  reményeink szerint ezek a sokat próbált szervek pár napon belül rendeltetésüknek megfelelően működni is fognak.
Még egyszer nagyon nagyon köszönöm, hogy adtatok vagy megpróbáltatok vért adni apukámnak, nagyon jólesett a törődésetek és az áldozatkészségetek!
Sábát sálom!”