EGY KÜLÖNLEGES ZSIDÓ ASSZONY KÜLÖNLEGES GONDOLATAI. KOR. MÓZES ÉVA
Meg lehet-e bocsátani a náciknak?
Meg lehet-e bocsátani a náciknak?
Közzétéve: 2015. április 30.
holocaust-survivor-eva-mozes-kor-meets-former-nazi-guard-at-his-trial-in-germany
Egy idős hölgy kezet nyújt egy nála is öregebb férfinak, aki megöleli és arcon csókolja. A hölgy megdöbben, a világ meghatódik – ám 49 másik javakorabeli ezt az egészet elítéli.
Így foglalhatnánk össze az Oscar Gröning elleni per egyik mellékesnek tűnő, ám rendkívül jelentőségteljes pillanatát. A 81 éves Eva Kor, akin ikertestvérével együtt rettenetes kísérleteket végeztek az auschwitzi lágerben működő orvosok, kezet akart fogni Oscar Gröninggel – miután pár nappal korábban „kiütötte az öreg nácit”, ahogy blog bejegyzésében fogalmazott.
A tárgyalás első napján ugyanis be akart mutatkozni Gröningnek, aki megpróbált felállni a hölgy előtt, azonban hirtelen elfehéredett és átmenetileg elvesztette az eszméletét. Eva Kor tartotta meg az idős férfit, hogy ne zuhanjon a padlóra. Pár nappal később tehát újra odament Gröninghez, aki ezúttal –Kor kérésére – ülve hallgatta végig a 81 éves holokauszt túlélő szavait: „Méltányolom a tényt, hogy kész idejönni és szembenézni velünk. De azt szeretném, ha az öreg nácikhoz fordulna, akik még élnek, hogy jöjjenek elő és foglalkozzanak a neonácizmus problémájával napjaink Németországában. Mert ezek a fiatal, félrevezetett németek, akik azt akarják, hogy Hitler és a fasizmus visszatérjen – ők nem fognak Eva Korra hallgatni, vagy bármelyik másik túlélőre. Ön elmondhatja nekik, hogy ott volt Auschwitzban, hogy részt vett a náci pártban és, hogy ez egy rémes dolog volt.”
„A megbocsátás a legjobb bosszú.”
httphu.tdf-cdn.com/4638/_demand/SN170435_6396323.mp3
„A megbocsátás a legjobb bosszú.”
Egy különleges zsidó asszony különleges gondolatai. KOR. Mózes Éva
Hol született?
Egy Porc nevű faluban, Erdélyben.
Ide mikor tért vissza először?
1945 októberében, a háború után érkeztünk ide vissza egy menekülttáborból.
Kiket talált még ott?
Ez volt életem talán legszomorúbb napja, annyira kerestem akár egy valakit is, aki túlélte. Közelítettünk a kis falusi házunkhoz, elhagyatott volt és a bozót is nagyon magasra nőtt. Amikor beléptünk, akkor már a ház üres volt, mindent elvittek, három képet megtaláltunk, ezek a földön voltak. Összesen ennyi maradt a családunkból.
Mivel tért vissza?
Egyszer csak megjelent az unokatestvérem, akinek az anyja, Irén, a mi nagynénénk, meglátta a nevünket a visszatérők listáján és elküldte hozzánk a lányát, hogy értünk jöjjön.
Ön túlélte ikertestvérével együtt a borzalmakat. Az unokatestvérük önökért érkezett vissza.
Kolozsvárra mentünk, Romániában telepedtünk le, ez nem volt egy habostorta, mert elképesztő szegénység és éhezés volt.
Innen hogyan kerültek el?
Amikor a kommunista rendszer került hatalomra Romániában, akkor én tudtam, nem vagyok túl jó kommunista, bár hittem benne gyerekként, mert a szlogenjeik gyönyörűek voltak, egy idő után úgy éreztem, hogy ezek a szlogenek és a felvonulások már túl sok volt nekem. Saját kis úttörőcsapatomat például nem is vittem el 1948. május elsején a fáklyás felvonulásra. Behívattak, ahol azt mondtam, hogy tanulni talán sokkal fontosabb lenne, mint fáklyás felvonulásra járni. Erre, aki velem szemben ült, az asztalt verve azt mondta, hogy a kommunista párttagnak nem az a feladata, hogy gondolkodjék, hanem az, hogy az utasításokat kövesse, én ekkor még csak 14 éves voltam.
Gondolom, ez is sorsfordító volt, hogy nincs helye Romániában, nem kér a kommunista rendszerből.
Ugye ekkoriban vált független állammá Izrael, így lehetőségem is adódott egy másik országba menni.
Mikor érkeztek Izraelbe?
1950 júniusában, tíz évig éltem ott, szolgáltam a hadseregben, majd hozzámentem egy amerikai turistához. Azt mondta nekem, hogy vagy hozzámegyek, vagy pedig mondjunk hellót egymásnak. Pontosan tudta, hogy mit akar. Engem.
Ön meg ennyire szeretett volna Amerikába menni? Ennyire elege volt Izraelből?
1960 júniusában megkaptam az amerikai vízumot és június 19-én megérkeztem az Egyesült Államokba, két héttel később már állapotos is lettem az első gyerekemmel. Nem is gondoltam sokáig a gyerekkoromra, egészen addig, amíg az NBC le nem adott egy műsort a Holocaustról. Nagyon érdekes volt ez a négyrészes műsor, aminek az utolsó részében már én is szerepeltem. Senki nem érti meg, hogy mit is jelent a megbocsátás. Például a washingtoni Holocaust Memorial Museum vezetője mindig szívélyesen fogad, megölel, amikor találkozunk. Én mindig megkérdezem tőle, hogy akkor ő elfogadja a véleményemet? Azt mondja mindig, hogy nem. Azt mondja, hogy nem érti a zsidók megbocsátással kapcsolatos szokásait, hiszen az elkövetőnek kell esedeznie a bocsánatért.
Mit mond Ön erre?
Azt, hogy nagyon érdekes, hiszen, ha ma élne Mengele, Hitler, Höss, akkor esedeznének a bocsánatért? Erre ő is csak azt tudta mondani, hogy ez nem túl valószínű. Akkor ezek szerint, ha ők nem kérnek bocsánatot, akkor nekem ezt a terhet életem végéig cipelnem kell? Nem bocsáthatok meg nekik? Az emberek elfelejtik, hogy a megbocsátás az nem az elkövetőnek jó, hanem az áldozatnak. Ezzel kezdheti meg a gyógyulás felé vezető utat. Szerintem a megbocsátás a legjobb bosszú.
Ez mit jelent?
Elsősorban azt, hogy így sem Mengelének, sem Hitlernek, Hössnek, a többi nácinak semmilyen hatalma sincsen már felettem! A legtöbb Holocaust áldozat a mai napig is áldozat! Én már nem vagyok az. Egyszerűen ezekkel szemben szabad vagyok.
Ezért hozott létre egy múzeumot is Amerikában?
Ezt a múzeumot elsősorban azért hoztuk létre, hogy a 21 éve meghalt testvéremre emlékezzünk. Jövőre lesz huszadik éve, hogy létrehoztuk. Meg akarjuk mutatni, hogy a gyógyuláshoz vezető út miből is áll. A megbocsátásból, az önfelszabadításból, visszavesszük a saját életünk felett az erőt, a hatalmat. Így érhető el, hogy agyban, lélekben szabadul fel az ember teljes mértékben. Egyszerűen nem törődik innentől kezdve azzal, hogy mások mit mondanak. Ez nem kerül pénzbe, meg van adva a lehetőség arra is, hogy bárki bármikor visszamehet a múltba és vissza is veheti saját fájdalmát!
A gyerekei mit szólnak ehhez a küldetéshez?
Mindkét gyermekem teljes mértékben támogat, mellettünk van, a fiam jobban belemerült a munkába, nagyon sok túrában vesz részt velem együtt. A lányom is járt már velem Németországban, mert elsősorban ott tartunk előadásokat. Mindkettő igyekszik velem lenni, amikor csak az idejük megengedi.
Már nem divat a levelezőlap, most mégis arra kérem, hogy fogalmazzon meg egyet, három mondatban.
Három életleckét osztanék meg, amelyeket az előadásimon is elmondok. 1. Sohase adjad fel az életed és az álmaid! Nem tudtam, hogy miként is kell túlélni Auschwitzot, de sikerült, mert nem adtam fel a saját életem. Felnőni ma is nehéz és sajnos a fiatalok ma is képesek feladni. Ha az ember feladja, akkor semmi sem történik. Amennyiben az életfilozófiámat elfogadja, követi, akkor bármit el lehet érni. 2. A Holocaust egyik oka a zsidókkal szembeni előítélet. Sajnálatos módon ezek ma is léteznek. Az európai antiszemitizmus egyre csak erősödik. Minden erőfeszítéseket kell tenni, hogy az embereket csak saját tettei és egyénisége alapján ítéljünk meg. Különben ez az előítélet az emberi lélek rákjává válik. Tönkreteszi azokat, akikkel ezekkel az előítéletekkel élnek együtt, illetve a társadalmat is, amelyik megengedi ezeknek az előítéleteknek a létezését. A történelemben ennek minden példáját megtaláljuk. 3. Bocsásson meg legnagyobb ellenségének, bocsásson meg mindenkinek, aki Ön ellen vétett! Ez belső gyógyulást és önfelszabadítást eredményez! Így minden maga elé kitűzött célt el tud érni!
Köszönöm a beszélgetést.
Az interjú a 2014. július 25-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
Breuer Péter
