Radnóti Zoltán :hírlevél 15-04-30

Tiszteltjeim,

—— hagyomány —–
2004. április 30-án mondtam el az első beszédemet itt Lágymányoson. Amikor elsétálok a Bocskai úti volt zsinagóga mellett, akkor azt gondolom, milyen szép templom volt itt.
A mindennapokra építették. A tettekre. Mert a zsidóságért tenni kell.
Ott sétálok, és látom a maradékot…
A menóra formáját a kerítésen – Anno a Jeruzsálemi Szentélyben minden nap égett.

Eszembe jut a 67 esztendős Izrael Állam. A héber nyelv. A dávid csillag és a tálit kék sávja a zászlóban. A menóra – az államiság szimbóluma, a címerben. – minden nap látjuk…
Menóra. 7 láng égett benne. Minden nap. Középre világítottak a kicsiny lángocskák.
Tudjuk, ez kell nekünk. A lelkekben. A lelkesedés. Amíg erőnk van, minden nap érezzük.
Tettek és mindennap – ez volt a zsidóság valamikor. Aztán a totális az asszimiláció minden értéket elsodort – mondják sokan…
Ám nekünk feleselni kell velük: Ma is ez a hívószó!
Szombaton két részt olvasunk a Tórából: „Áháréj mot” és „Kedosim”
Kedosim tihju – szentek legyetek…
Szentség – nehezen definiálható fogalom…
A zsidóságban könnyebb – Hiszem, hogy egy picinyke hagyomány többet ér, mint több órányi éleselméjűség.
A szentség – a dallamok, a szavak, a kérdések, a hagyomány, és mindennek szeretete.
A tanulás – a lehetetlenségek megvilágítása.

A mindennapi ima – a kapcsolatok megkeresése a legbelsőbb énünkkel, a lelkünkkel.

Az egymás felé forduló tetteink.- a lelkesedés megtalálása a másik szemében.

Építsük tovább…

—– Sábát ——
dupla hetiszakasz: áháré mot – kedosim
sábát: 19.36 – 20.48
rajzfilmek: