„A zsinagógába az ember ne jöjjön vendégségbe” – Oberlander Báruch szerint a zsidóságban saját magunkat is be kell vonni
A Pirkadat szeptember 23-i adásában M. Kende Péter Oberlander Báruch rabbival, a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbijával, a Budapesti Ortodox Rabbinátus elnökével beszélgetett a Jom Kipurt követő napokról, a Szukotra való készülődésről, Jónás történetéről és arról, hogyan válhat valaki valódi részévé saját közösségének. Szóba került a szukka jelentősége, az uspizin hagyománya és az is, miért fontos, hogy a zsidóság ne különálló szerep legyen az ember életében.
Jom Kipur után megváltozik a hangulat
Oberlander Báruch szerint Jom Kipur lezárultával valóban más lelkiállapot kezdődik.
Az előző napok komolysága, böjtje és megtérése után Szukot már az öröm időszaka.
A kabbala szerint azonban a kettő szorosan összetartozik.
Ami a hónap első felében komolysággal és megtéréssel történik, az később örömben folytatódik.
A készülődés maga is spirituális állapot
A rabbi egy midrást idézett, amely szerint Szukot első napja az első olyan nap Jom Kipur után, amikor az Örökkévaló ismét számba veszi az ember vétkeit.
Ennek különös magyarázata van.
A Jom Kipurt követő napokban az ember annyira elfoglalt a micvákkal, a sátorépítéssel és az ünnepi csokor beszerzésével, hogy „nincs ideje vétkezni”.
„A készülődés magasabb spirituális szinten van, mint maga a micva.”
Jónás nem egyszerűen el akart menekülni
A beszélgetésben előkerült Jónás könyve is, amelyet Jom Kipur délutánján olvasnak fel.
Oberlander szerint Jónás történetét nem érdemes egyszerű menekülésként értelmezni.
A szöveg alapján Jónás nem az Örökkévaló létezését próbálta tagadni.
Inkább azt szerette volna, hogy ne neki kelljen előtérbe állnia és végrehajtania a küldetést.
„Jó, az Isten kér valamit, az teljesítve lesz. De miért én?”
Az Örökkévaló személyesen vár választ
Oberlander szerint Jónás történetének egyik tanítása az, hogy az ember nem tolhatja át másra saját vallási felelősségét.
Sokan hajlamosak úgy gondolkodni, hogy majd a rabbi imádkozik, böjtöl, tanul és betartja a micvákat.
A rabbi szerint azonban az Örökkévaló mindenkit személyesen szólít meg.
„Ha tőled kértem, akkor tőled várom el.”
A zsinagóga nem szolgáltatás
M. Kende Péter azt vetette fel, hogy sokan úgy érkeznek zsinagógába, mintha valamilyen szolgáltatást vennének igénybe.
Oberlander szerint ezen alapvetően változtatni kell.
„A zsinagógába az ember ne jöjjön vendégségbe.”
Aki belép, annak úgy kell éreznie, hogy ott a helye, az az ő közössége és az ő háza is.
Ez akkor is igaz, ha valaki csak a nagy ünnepeken jelenik meg.
A Szukot ugyanezt tanítja
A rabbi szerint a szukkába sem vendégként lépünk be.
Az ünnepi sátor arra tanít, hogy a hétköznapi életünket is szentté lehet tenni.
Szukot különlegessége éppen az, hogy olyan alapvető cselekedetek, mint az evés és az ivás, maguk is micvává válhatnak.
„Az evésed, ivásod és az életed legyen szent.”
Első este még esőben is fontos a szukkában enni
Oberlander kiemelte, hogy Szukot első estéjének különleges jelentősége van.
A hagyomány szerint ilyenkor a szukkában való étkezés különösen fontos, még akkor is, ha esik az eső.
Ezt a széderesti maceszevéshez hasonlította.
Más napokon eső esetén már más szabályok érvényesülhetnek.
A sátor tetejét nem lehet állandóan lezárni
A rabbi felidézte, hogy korábban több zsinagógai udvarban úgy építették meg a szukkát, hogy erős fóliával vagy nejlonnal lefedték.
Ez azonban szerinte érvénytelenítheti a sátor lényegét.
„Ha le van takarva, az nincs.”
A szukkának ugyanis valóban a szabad ég alatt kell állnia.
Eső idején ideiglenesen lehet védekezni, de száraz időben a tetőt nem szabad lezárni.
Az uspizin vendégei tanítást is hoznak
Szukot egyik kabbalisztikus hagyománya az uspizin, vagyis a hét különleges vendég meghívása.
Ábrahám, Izsák, Jákob, Mózes, Áron, József és Dávid minden nap jelen vannak a hagyomány szerint, de mindig másikuk kerül előtérbe.
A Chábád-hagyományban hászid mesterek is kapcsolódnak hozzájuk.
Oberlander szerint ezek a vendégek nem üres kézzel érkeznek.
„Tanítással is jönnek.”
A zsidóság ne maradjon külön szerep
A beszélgetés végén Oberlander visszatért egyik központi gondolatához.
Szerinte hiba, ha valaki a hétköznapi életét és a zsidóságát két külön világnak tekinti.
Felidézett egy korábbi zsinagógai látogatót, egy osztályvezető főorvost, aki nagy tudású emberként is gyermekkori szinten maradt vallási ismereteiben.
A rabbi szerint éppen ezt kell elkerülni.
„Vonjuk be magunkat a zsidóságba.”
Úgy fogalmazott, ne az történjen, hogy az ember a zsinagógába belépve „kint hagyja” valódi önmagát, majd távozáskor újra felveszi.
„Én zsidó vagyok”
Oberlander szerint a zsidó identitás akkor válik teljessé, amikor az ember a saját tudását, képességeit, tehetségét és mindennapjait is beleviszi.
„Ne legyen az, hogy vagyok én, és van a zsidó. Nem. Én zsidó vagyok.”
Szerinte ez Szukot egyik legfontosabb üzenete is: a vallás nem elkülönített ünnepi pillanat, hanem az egész életet átható jelenlét.
A Vasvári Pál utcai zsinagóga szukkája az ünnep első estéjén is várja azokat, akiknek nincs lehetőségük otthon sátrat építeni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
