„Lényegében Trumpnak adtak egy sárga lapot a választók” – az amerikai félidős választás után
A Heti TV Külpolitikai Kitekintő című műsorában Dr. Gyarmati István ezúttal Csizmazia Gábor Amerika-kutatóval, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének munkatársával és Szent-Iványi István külpolitikai szakértővel, volt nagykövettel beszélgetett az amerikai félidős választások eredményéről. A kérdés az volt, miért figyelt most az egész világ egy olyan voksolásra, amelyen elnököt nem is választanak, mit jelent a republikánusok súlyos veresége Donald Trumpra és pártjára, merre indulhatnak a demokraták, és érinti-e mindez a magyar–amerikai kapcsolatokat.
Fékek és ellensúlyok
Gyarmati István negyven év alatt nem emlékszik olyan félidős választásra, amelyre ennyien odafigyeltek volna. Csizmazia Gábor előbb a rendszer logikáját vázolta: az elnök erős jogosítványokkal bír, az 1787-es alkotmány megalkotói azonban tudatosan építettek be ellenőrzési és ellensúlyi mechanizmusokat, és nem véletlen, hogy az alkotmány első cikkelyei a kongresszusról szólnak. A 435 képviselő két évre kap mandátumot, ami elég ahhoz, hogy beletanuljanak a szövetségi ügyekbe, de kevés ahhoz, hogy maradandó kárt okozzanak. A hat évre választott szenátorok hagyják jóvá a nagyköveteket és a kabinet tagjait, ratifikálják a nemzetközi szerződéseket, és minden törvénytervezetet szóról szóra el kell fogadniuk. A félidős választást ugyanakkor évtizedek óta az elnökkel szembeni referendumként is olvassák, és ez most hatványozottan így volt. „Lényegében Trumpnak adtak egy sárga lapot ezzel a választók” – foglalta össze Csizmazia.
Az iráni háború ára
Szent-Iványi István szerint a világ arra volt kíváncsi, tartós-e a Trump által megjelenített fordulat, vagy két év múlva elfordulhat tőle az ország. Az elnök hatáskörei érintetlenek maradnak, az iráni háború azonban a volt nagykövet szerint nagy szerepet játszott az eredményben: az amerikaiakat a külpolitika általában nem érdekli, a háború viszont az inflációban és az üzemanyagárakban is megjelent. J. D. Vance már el is határolódott a háborútól, és ezzel közvetve Trumptól is, ami fontos, ha két év múlva elnökjelölt akar lenni. Marco Rubiónak sem lesznek igazi esélyei, ha a választók Trump lojalistájának tekintik. A Republikánus Pártban lázadásszerű folyamat indult, és fontos politikusok le is mondtak vagy hátrébb léptek.
Kék cunami, népszerűtlen demokraták
Csizmazia Gábor kettős képet rajzolt. A demokraták szinte mindent elvittek: a képviselőházban mindössze két helyet vettek el tőlük a republikánusok. Maine-ben elbukott Susan Collins, a politikai túlélőként ismert főáramú republikánus szenátor, Texasban pedig még a vasúti felügyelőbizottságba is demokratát választottak, holott ez a tisztség az olajiparba is beleszól. Gyarmati hozzátette, hogy Kansasban és Texasban évtizedek óta nem volt ilyen eredmény. Nem véletlenül beszélnek kék hullám helyett kék cunamiról.
A Demokrata Párt támogatottsága önmagában mégis borzasztóan alacsony, mert sokszínű frakciókból áll össze, és a frakciózás a Föderalista 10. száma óta az amerikai közélet elkerülhetetlen része. Az idén nyáron kényszerből nyilvánosságra hozott belső jelentés a 2024-es vereség okairól újranyitotta a régi vitát: mihez kezdjen a párt a progresszív, demokratikus szocialista jelöltekkel, az identitáspolitikához köthetőkkel és a pártvezetés főáramú politikusaival. Ennek felvillanását 2016-ban és 2020-ban Bernie Sanders körül már láthattuk, és Szent-Iványi szerint most is sok kifejezetten progresszív képviselő, köztük Sanders több híve jutott be.
Trump eluralta a pártot, és vereségbe vitte
A republikánusoknál Trump rendet tart: aki ellene indul, azzal szemben az előválasztáson állítanak jelöltet. Texasban félreállította a hivatalban lévő szenátort, hogy Ken Paxtont támogassa, aki aztán veszített, Észak-Karolinában pedig Thom Tillis, a transzatlanti politikát támogató republikánus szenátor a nyomására végül nem indult újra, és a demokraták elvitték az államot. Gyarmati szerint mostanra a Trump által támogatott jelöltek is azt kérték, ne jöjjön kampányolni mellettük.
Szent-Iványi István katasztrofális vereségről beszélt, amelyet nem véletlenül emlegettek vérfürdőként, és a Watergate-botrány utáni időszakhoz hasonlította. Kár volna úgy értelmezni, hogy a demokraták nyertek: inkább Trump vesztett, aki maga kérte, hogy úgy szavazzanak, mintha ő is rajta lenne a szavazólapon, és negyven éve nem volt ilyen alacsony egy elnök támogatottsága. „Tehát a republikánusok, hogyha nem váltanak irányt, akkor nekik nagyon nehéz a helyzetük.” A demokraták gondja viszont, hogy nincs egyértelmű vezetőjük. Kamala Harris indulása a volt nagykövet szerint katasztrofális lenne, Gavin Newsom neve is felmerül, de Bill Clinton példája mutatja, hogy az ismeretlenségből is előléphet valaki, akiből két ciklust kitöltő, népszerű elnök lesz.
Impeachment: „Lehetségesnek, de valószínűtlennek”
Hakeem Jeffries, a képviselőház valószínű következő elnöke már alkotmányos vádemelési eljárással fenyegette Trumpot. Csizmazia Gábor ezt „lehetségesnek, de valószínűtlennek” tartja: a képviselőházon könnyedén átmenne, a szenátusban viszont négy-öt republikánus szavazat kellene. Volt már példa átszavazásra, Mitt Romney Trump első impeachment-eljárásában bűnösnek mondta ki az elnököt, és Rand Paul sem kedveli Trumpot, de négyet-ötöt aligha szednének össze. Trump vétójoga ráadásul hasznos lehet a republikánusoknak, ha a demokraták például az ICE felszámolását vagy a védelmi kiadások jelentős csökkentését tennék elé. A választást a gazdaság döntötte el, holott a makroszámok jobbak, mint négy éve: az infláció harmadannyi, a tőzsde és a családok medián jövedelme is jobban áll, csak a közérzet rosszabb. „Nem tudták a republikánusok eladni a saját programjukat.” A párt inkább 2028-ra készül, mint Trump eltávolítására.
Szent-Iványi valamivel nagyobb esélyt ad a leváltásnak, mert az a republikánusoknak és Vance-nek is érdeke lehet. A demokratáknak viszont kényelmes, ha Trump marad, és közben folyamatosan „grillezni” fogják: vizsgálatokat már beígértek, főleg a pénzügyei körül. A volt nagykövet szerint még nem volt olyan elnök, aki egy év alatt 2 milliárd dollárral gazdagodott, nagyrészt az elnökségével összefüggő ügyekben, és Jared Kushner üzletei is vizsgálhatók.
Magyar–amerikai viszony: se jobb, se rosszabb
Szent-Iványi István szerint a kongresszus legfeljebb költségvetési eszközökkel szoríthatja Trumpot az iráni háború kompromisszumos lezárására, de ez is kockázatos: „ha most itt ebben az állapotban vonul le a pályáról az Egyesült Államok, az azt jelenti, hogy Irán nyert”. A magyar–amerikai kapcsolatokban nem számít látványos változásra. A viszony olyan, amilyet Washington általában egy európai országgal fenntart, Orbán Anita külügyminiszter járt Rubiónál, és nem váltak be a jóslatok, hogy Orbán bukása után leállnak a kapcsolatok. Abban sem hisz, hogy Trump az öröksége érdekében törni-zúzni kezd. Amerikai nagykövet valószínűleg továbbra sem lesz Budapesten, amit Gyarmati István kisebb bajnak tart, mint hogy Washingtonban sincs magyar nagykövet. Szokatlan, hogy egy külügyminiszteri látogatáson egyik oldalon sem ül ott a nagykövet, a látogatás mégis jól sikerült, ami éppen a kapcsolatok stabilitását mutatja.
Gyarmati István azzal búcsúzott, hogy tavasszal, az új kongresszus idején folytatják.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
