„Iránnak sikerült rezsimváltást elérnie az Egyesült Államokban is és Izraelben is” – Seres Attila a történelmi hétről
Az amerikai félidős választás következményeiről, az ügynökakták nyilvánosságra hozatala körüli indulatokról és az izraeli kormányalakítás esélyeiről beszélgetett M. Kende Péter Seres Attilával, A Világ Zsidó Szemmel műsorvezetőjével a Pirkadat november 6-i adásában. A vendég szerint történelmi hét van mögöttük, és ennek egyik fontos tanulsága, hogy az a rezsimváltás, amelyet Washington és Jeruzsálem Iránban szeretett volna elérni, végül fordítva valósult meg.
Fordított rezsimváltás
A műsorvezető az Egyesült Államokból indult: Donald Trump a félidős választás „nem pici buktája” után elismerte, hogy annak egyik oka az iráni háború, majd mégis megpendítette, hogy kellene valami kisebb támadást indítani. A műsorvezető semmi jelét nem látta annak, hogy ebben az évben Irán kapcsán bármi jelentős történne, és arra volt kíváncsi, hogyan látja mindezt, Izraellel együtt, a vendége.
Seres Attila előbb a kontextust tisztázta azoknak a nézőknek, akiknek nem a hírek követése tölti ki az életét. Történelmi hét van mögöttünk, és egy jelentős része még előttünk áll – mondta, és mielőtt a részletekbe merültek volna, leszögezte: úgy tűnik, Iránnak sikerült rezsimváltást elérnie az Egyesült Államokban is és Izraelben is. M. Kende Péter hozzátette: mindkét állam éppen fordítva szerette volna, rezsimváltást akartak Iránban, de Irán kivárt, és megoldotta.
Katarzis vagy digitális lincselés?
Egy belpolitikai témát is szóba hozott a vendég: az ügynökakták internetes nyilvánosságra hozatalát. Első benyomása az volt, hogy jó ötlet, legyen végre egy katartikus beszélgetés, hiszen évek, évtizedek óta tolják maguk előtt ezt a kérdést. Aztán azonban megindult a digitális lincselés. Bár maga nem posztol, és a kommenteket sem nagyon követi, abból, amit az újságokban olvas, nem biztos benne, hogy mindez jót tesz a társadalmi kapcsolatoknak.
A zsidó közösséget érintő fejleményként megemlítette, hogy a Mazsihisz pánikszerűen összehívott egy szakértői testületet, amely a szervezet ügynökmúltját helyezi majd kontextusba, Feldmájer Péter volt elnök pedig egy hosszú, mintegy húszfős listát tett közzé.
M. Kende Péter mást is látott a nyilvánosságban. Elismerte, hogy a digitális lincselés beindult, és szamárságnak tartja, hogy vannak, akik válogatva teszik ki mások kartonjait: egy elhunyt emberről írva is meg kell hagyni, hogy a családja a maga módján dolgozza fel és tegye közzé, egy élő emberről pedig különösen. Mégis úgy véli, a közvéleményt arra kellene nevelni, hogy előbb otthon üljenek le beszélgetni egymással erről, aztán tágabb, majd még tágabb körben. Éppen azért támogatja minden nehézség ellenére a közzétételt, hogy ne a lincselők legyenek többségben.
Seres Attilának sincs alapvető problémája vele, számára csak a vártnál nagyobb a felbolydulás. Ez olyan, mint a háborúk: túl fogjuk élni – mondta –, ennél nagyobb bajokat is túlélt már az emberiség és a társadalom. Végül is katartikus dolog, és egyfajta lezárás is.
Megváltozott térkép
Visszatérve a világpolitikához, a vendég szerint az iráni háború megváltoztatta az egész, számukra fontos világ térképét. A republikánusok jelentősen meggyengültek, a demokraták a képviselőházban és a szenátusban is többségbe kerültek. Izraelben pedig az államelnöknél tett miniszterelnök-jelölési ajánlásokban Gadi Eisenkot kerül előnybe: 67 ajánlást kap, szemben Benjamin Netanjahu 46-jával. Ez még nem jelenti, hogy stabil kormányt is alakít, de fontos indikátor. A reggeli MTI-jelentésekre hivatkozva azt is elmondta, hogy Netanjahu táborának korábbi 68 mandátuma 53-ra esett.
A száraz számok mögött az a kérdés áll, amelyről A Világ Zsidó Szemmelben mindig is beszélgetni szoktak, és hétfőn is fognak: milyen irányba fordul ezek után az izraeli politika. Az biztos, hogy a miniszterelnök Trumppal közösen folytatott politikája radikálisan átalakította a Közel-Kelet térképét. Sok évtizedes tabuk dőltek meg, amelyeket már soha nem lehet visszaállítani: lekerült az asztalról a kétállami megoldás, a Golán-fennsík hovatartozásának kérdése, és a síita–szunnita megbékélés esélye is. Akárhogy nézzük, Izrael számára kedvezőbb a csillagok állása, mint a Netanjahu-éra előtt – fogalmazott, egy „bibliai képpel és asztrológiai hasonlattal” élve.
Nem lesz földrengés
Ha új izraeli koalíció alakul, az a vendég várakozása szerint sem tér vissza a kétállami, liberális megoldásokhoz, sőt bizonyos kérdésekben akár a mostaninál is radikálisabb utat választhat. Izraelben nem ment végbe olyan folyamat, mint Magyarországon: a korábbi, Netanjahu-féle elit egyáltalán nem bukott meggyőzően, és ha el is veszti a hatalmat, akkor sem lesz földrengésszerű változás.
Hogy Amerikában milyen lesz a változás, az még kérdés. Seres Attila úgy érzi, az izraeli kormányfő azért is sietett a radikális változásokkal, mert már érzékelte az amerikai generációváltásból fakadó baloldali eltolódást, és – a történelem majd megmondja – bölcsen elébe ment ezeknek a folyamatoknak.
Irán a következő kérdés
M. Kende Péter egy gondolatot még felvetett: rendben, hogy a Trump–Netanjahu páros radikális változást ért el, de lehet, hogy Irán tekintetében is radikális változásra lesz szükség ahhoz, hogy valahogy dűlőre jussanak. A vendég válasza: Irán alapvetően felbolygatta a viszonyokat, Izrael szempontjából kedvezően, de hogy mit lehet ebből kihozni, azt már a hétfői A Világ Zsidó Szemmelben elemzik tovább, ahol több idő jut mindarra, ami most kimaradt.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
