„Ez egy ilyen féléves hitel” – Becsey Zsolt szerint a piac fél évig ad bizalmat a 2027-es költségvetésnek
A 2027-es költségvetés betarthatóságáról, a négyéves középtávú kitekintésről és az euró bevezetésének menetrendjéről, a nyertesekről és vesztesekről, a vagyonadóról és a kamattámogatásokról beszélgetett M. Kende Péter Becsey Zsolt közgazdásszal, egyetemi tanárral a Pirkadat november 6-i adásában. A vendég úgy látja, a tervezet nem tűz ki lehetetlen célokat, a piac egyelőre bizalommal fogadta, de ez a bizalom csak addig tart, amíg látszik, hogy a kabinet komolyan veszi a vállalásait.
Betartható tervezet, négyéves kitekintéssel
A jövő héten részletes vitába kerülő költségvetést Becsey Zsolt elvileg betarthatónak tartja, és reméli, hogy a gyakorlatban is az lesz: nagyjából összhangban van a független hazai és nemzetközi elemzésekkel. Örül, hogy a szokásos ügymenet szerint, év végén tárgyalják, mert a fél évvel korábbi elfogadás sok bizonytalanságot hozott.
Talán még fontosabbnak tartja a vele egy időben közzétett, az Európai Uniónak is benyújtandó négyéves kitekintést. „Ugyan a kutya nem beszél róla, de én például elolvastam a 30 oldalas anyagot” – mondta. A 2030-ig tartó pálya kontextusba helyezi a most induló intézkedéseket, és négy évre előre számon kérhetővé teszi a vállalásokat.
Az euró mint eszköz
M. Kende Péter felvetésére, hogy az anyag egyik legfontosabb eleme az euróra való átállás, Becsey Zsolt hozzátette: az euró arra is eszköz, hogy rendbe tegyük magunkat. 2030-ra a hiány 3 százalék alá kerülne, az államadósság-ráta csökkenő pályára állna, a növekedés 2 százalék fölött, az infláció 3 százalék alatt maradna. Ezzel beléphetnénk az „előszobába”, az ERM2 árfolyamrendszerbe. A vendég maga is korainak érezte a 2030-at, de ha sikerülne, és feladnánk a „szinte kóros kábítószer-függésre hasonlítható” leértékelési kényszereinket, 2032–33 körül be is lehetne vezetni az eurót.
Az anyag jól foglalkozik azzal, hogy a termelékenységet és a hatékonyságot kell javítani, amivel korábban senki nem törődött: ha volt pénz, azonnal jóléti kiadásokra osztottuk szét, innováció és műszaki fejlesztés helyett.
Féléves bizalom a piactól
A jövőre tervezett 4,9 százalékos hiányt – a hitelminősítők és nemzetközi intézetek 5,2, legfeljebb 5,5 százalékot vártak – a piac jól fogadta. A tízéves kötvényhozamok már majdnem jobbak a lengyeleknél. Csakhogy korábban mindig „fantasztikus” terveket nyújtottunk be, amelyeknek közük sem volt a valósághoz, és ezt a piac be is árazta.
„Ez egy ilyen féléves hitel” – foglalta össze a vendég: a piac azt mondja, ezt leírtátok, most kezdjétek el csinálni, de ha engedtek a pénzosztási nyomásnak, visszavonom a bizalmat. A három nagy hitelminősítő november végén és decemberben szerinte még megadja a bizalmat, majd januártól figyeli, hogy a kormány véghez viszi-e a terveit, vagy ő is a populizmus csapdájába esik.
A beruházásoknak ebben a fél évben fordulniuk kellene, hiszen 2022 vége óta minden negyedévben csökken a beruházási ráta. Az uniós pénzek lehívása időkényszer alatt áll, ezért kerül sok forrás az MFB-hez, vagy gyors busz- és HÉV-beszerzésekre Vitézy Dávid tárcájánál, ami segít, de nem biztos, hogy előremutató. Az elemzők azt nézik, születnek-e gazdaságilag értelmes lépések is, vagy megint senki által nem használt autópálya-szakaszok épülnek.
Nyertesek és vesztesek
A jóléti elosztásban látszanak nyertesek, mert a kormány feladja a még Matolcsy György által meghonosított egységes, százalékos emelések elvét, és felzárkóztatásra törekszik. A nyugdíjaknál 146 ezer forintig preferenciális emelés jár, ami lélektani feszültséget is okozhat: a 40–45 évet ledolgozott, 150–160 ezer forintos nyugdíjasokat 5–6 ezer forintra megközelítik a kevesebb bejelentett évvel rendelkezők. Felzárkóztató a minimálbér emelése is, és a vendég egyeteme is reménykedik a KEKVA-egyetemekkel kialakult bérkülönbséget enyhítő tízmilliárdban: egy budapesti egyetemi docens ma sokkal kevesebbet keres, mint egy szabolcsi falusi óvónő.
Vesztesek a legnagyobb árbevételű vállalatok lehetnek, amelyeknél 9-ről 15 százalékra emelik a társasági adót. Összességében azonban kevés helyen nőnek a terhek: a 42–43 százalék körüli újraelosztási ráta marad, a hiányt a kiadások GDP-arányos csökkentésével akarják lefaragni. A közmédiánál és más pazarló rendszereknél Becsey Zsolt már most erősebb beavatkozást várt volna.
Az egykulcsos adó a szociális kedvezmények miatt eddig sem volt valójában egykulcsos, és a mostani kurzus nem akar látványos emelést. Pozitívnak tartja, hogy a kedvezmények csak bizonyos jövedelemszintig járnak, és hogy a szerzett jogokhoz nem nyúlnak, de újakat sem adnak. Az életkorhoz kötött kedvezmények viszont örök vitát okoznak, mert nem a szociális helyzethez igazodnak.
Rossz irány a fővárosi közlekedés támogatása
Akadémiai szabadságával élve a vendég élesen bírálta, hogy a kormány visszaadja, sőt megnöveli a nagyvárosok közlekedésének állami támogatását. Felidézte, hogy Tarlós István mintegy tizenöt éve Varsóból hazatérve arról beszélt, hogy Varsó önellátó a közlekedésében. Gazdálkodják ki a városok maguk a BKV működését, kevesebb adóelvonás mellett: ha az ország ad 50 milliárdot, az soha nem ösztönöz hatékonyságra.
Vagyonadó és kamattámogatás
A vagyonadónál M. Kende Péter egy mezőgazdasági vállalkozás példáját hozta, amely ingatlanokkal és gépekkel könnyen eléri az egymilliárd forintot, miközben napi gondokkal küzd. Becsey Zsolt szerint egy-két év után mindenképpen finomítani kell, mert egy fatelep vagy egy esztergályos üzem is elérheti a határt kis haszon mellett, és az adó elvinné a profitját. Veszély az is, hogy a vagyont külföldre viszik vagy aranyba menekítik. A tervezett évi 200 milliárdon azonban nem áll vagy bukik a költségvetés.
Arra a kérdésre, valóban üres volt-e a kassza, felidézte: Kármán András szerint április végén 8,3 százalékos lett volna az idei hiány, amely most 7,5 körül jöhet ki. A nagyobb gond az volt, hogy az önkormányzatoktól a fővárosig sok rendszer mindennapi működése került veszélybe.
Bátor lépésnek tartja a kamattámogatások leépítését, hiszen ezermilliárd forint megy el rájuk, és a bankok így nem kényszerülnek a kamatok leszorítására. A tízmilliós csok és a babaváró pénzét szerinte az építőipar „lenyúlta”, a fiatalok semmivel nem jutottak előrébb, az ingatlanárak viszont megduplázódtak. A rezsicsökkentésnél pedig a drága vállalkozói áramdíj okoz versenyképességi gondot.
A költségvetés egyvalamire biztosan jó – hangzott el a beszélgetés végén –: előbb-utóbb belenézünk a tükörbe, és azt a képet látjuk, ahogy éppen kinézünk, vagyis nem csapjuk be saját magunkat.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
