„A kormány egyelőre olyan intézkedéseket hozott, ami nem kerül pénzbe” – Totyik Tamás szerint a pedagógusbérek és a reform finanszírozása továbbra is nyitott kérdés
A Pirkadat augusztus 12-i adásában M. Kende Péter Totyik Tamással, a Pedagógusok Szakszervezetének elnökével beszélgetett a sztrájktörvény módosításáról, az oktatási reform első lépéseiről, a pedagógusbérekről és a Nemzeti alaptanterv átalakításáról. Totyik több kezdeményezést támogatandónak tart, de szerinte az egyeztetés, a jogszabályi háttér és a szükséges pénzügyi fedezet sok esetben még hiányzik.
Kedvezőbb lett a sztrájkszabályozás, de a vita nem ért véget
Totyik Tamás szerint a parlament által elfogadott módosítás javít a pedagógusok helyzetén, teljes megnyugvást azonban nem hoz.
Kifogásolta, hogy a közoktatás továbbra is a még elégséges szolgáltatás körébe tartozik, miközben szerinte eredetileg olyan területekre vonatkozott ez a kategória, mint a víz- és áramszolgáltatás vagy a tömegközlekedés.
„Egyébként Európában csak nálunk van a közoktatás a még elégséges szolgáltatás kategóriájában” – mondta.
A szakszervezet a korábbi szabályozás miatt már európai jogi fórumhoz fordult, ezért Totyik szerint még vizsgálni kell, hogy a mostani változtatás megfelel-e az európai normáknak.
„Olyan intézkedéseket hoztak, ami nem kerül pénzbe”
Az oktatási reform első elemeiről Totyik alapvetően pozitívan beszélt, de rögtön hozzátette: „A kormány egyelőre olyan intézkedéseket hozott, ami nem kerül pénzbe.”
A pedagógusbéreknél a diplomás átlagkereset 80 százalékához kötött vállalás teljesüléséről továbbra is vita van. A kormány 0,4 százalékpontos korrekciót állapított meg, a szakszervezet számítása szerint körülbelül egy százalék hiányzik.
A szeptemberi fizetésekben megjelenő korrekció Totyik szerint nagyjából kétezer forintot jelenthet.
A nevelést-oktatást közvetlenül segítő dolgozók esetében pedig továbbra is azt szeretnék elérni, hogy megkapják a korábban ígért 25 százalékos emelést.
A 35 perces óra egyelőre csak ajánlás
Az alsó tagozatos oktatás átalakításának több eleme egyelőre nem kötelező előírás.
Totyik szerint ennek egyik oka, hogy a köznevelési törvény továbbra is 45 perces tanórákkal számol.
Hozzátette, a pedagógusok a gyakorlatban eddig is rugalmasan alkalmazkodtak a kisgyermekek terhelhetőségéhez: ha egy első osztály elfáradt, meséltek, játszottak vagy közösségi foglalkozást tartottak.
A projektnapokat és a tantárgyak összekapcsolását is jó iránynak tartja, de ehhez szerinte a kötött tanmeneteket és a jogszabályokat is hozzá kell igazítani az új szemlélethez.
A szöveges értékeléshez a szülőket is meg kell nyerni
Totyik támogatja a szöveges értékelés gondolatát, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy Magyarországon korábban már próbálkoztak vele, és nem sikerült megfelelően elfogadtatni.
„A szülő mindig azt kérdezte: na de ez hányas?”
Szerinte hosszabb felkészítési időszakra lenne szükség ahhoz, hogy a családok megértsék: egy részletes értékelés sokkal pontosabban mutathatja meg, miben erős egy gyerek és hol szorul segítségre, mint egyetlen osztályzat.
Ki fizeti a buszt a múzeumlátogatáshoz?
A reform több olyan elemet is tartalmaz, amely első pillantásra nem tűnik költségesnek, a gyakorlatban azonban az lehet.
Totyik példaként egy hátrányos helyzetű település iskolájának múzeumlátogatását említette. Ha a településről naponta csak néhány menetrend szerinti busz indul, külön járatot kell szervezni.
„Azt a buszt ki fogja fizetni? A fenntartó fogja fizetni, vagy a szülő fogja fizetni?” – kérdezte.
Szerinte az oktatás modernizációja valódi pénzügyi háttér nélkül könnyen a családokra vagy az intézményekre tolhatja a költségeket.
Nem személyekről, elvekről kellene vitázni
A beszélgetésben előkerült a Nemzeti alaptanterv átalakítása és Takaró Mihály jövőbeni szerepe is.
Totyik azonban nem személyi kérdésként közelítené meg a problémát.
„Nem személyekben kellene gondolkodni, hanem elvekben kellene gondolkodni.”
Szerinte először nyilvánossá kellene tenni, milyen elvek mentén készül az új alaptanterv, majd széles társadalmi párbeszédet kellene folytatni róla.
A korábbi gyakorlatot, amikor egy-egy szereplő saját szemlélete alapján alakíthatott át egész tantárgyi területeket, nem tartja követendőnek.
Jogszabály kellene az egyeztetés kötelezővé tételéhez
A szakszervezeti elnök egyik legsúlyosabb problémának azt tartja, hogy az oktatási egyeztetéseknek nincs megfelelő jogszabályi garanciája.
Így sokszor a miniszter vagy az államtitkár hozzáállásán múlik, hogy a szakszervezetek részt vehetnek-e a döntések előkészítésében.
Példaként említette, hogy az óvodai szakmai testületből kimaradtak a szakszervezetek, és a javító-nevelő intézetek átalakításába sem vonták be őket megfelelően.
„Boldog-boldogtalant behívunk, a szakszervezeteket meg nem hívjuk be” – fogalmazott.
Súlyos hiányosságokat találtak a gyógypedagógiai intézményekben
Totyik örömhírként számolt be arról, hogy három és fél év után elkészült az ombudsmani jelentés az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények helyzetéről.
A dokumentum szerinte rendkívül súlyos problémákat tár fel.
Az épületek 49 százaléka a mozgáskorlátozottak számára nem hozzáférhető, a szakemberhiány közel 40 százalékos, és több speciális gyógypedagógiai területen komoly létszámhiány van.
Az intézmények több mint felének állapotát is elfogadhatatlannak minősítette a jelentés.
Totyik szerint most már a kormányon a sor: az ombudsmani megállapítások után konkrét intézkedésekre és forrásokra van szükség.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
