„A vadak mindig a vizet követik” – Rusvai Miklós szerint a hőség az állatvilágot is súlyosan átrendezi
A Pirkadat augusztus 11-i adásában Breuer Péter dr. Rusvai Miklós állatorvossal, virológussal beszélgetett arról, hogyan viselik a vad- és háziállatok a rendkívüli hőséget és a tartós vízhiányt. A tanyán élő szakember saját tapasztalataiból is beszámolt: a kiszáradó élőhelyek miatt egyes vadak eltűnnek, mások az ember által kihelyezett itatókhoz kényszerülnek, miközben a vízlelőhelyek körüli zsúfoltság a fertőzések terjedését is segítheti.
A vaddisznók eltűntek a kiszáradó területről
Rusvai Miklós az Ócsa környéki lápos vidéken él egy erdő közepén, így közvetlenül figyelheti a vadállomány mozgását.
„A vadak mindig a vizet követik” – fogalmazott.
Az egykori lápos terület mostanra szinte teljesen kiszáradt. Az őzek és szarvasok még jelen vannak, mert jobban viselik a szárazságot, a vaddisznók viszont nagyrészt eltűntek a környékről.
A szakember szerint ennek oka nem kizárólag az ivóvíz hiánya. A vaddisznók számára a dagonyázás is fontos: a sáros fürdő segíti őket az élősködők elleni védekezésben és a testük hűtésében.
Az őz már az ember itatójából iszik
A vízhiány súlyosságát jól mutatja, hogy Rusvai tanyáján a vadak már a háziállatok számára kihelyezett itatókat is használják.
Egy őz például alig néhány méterre tőle ivott az egyik ilyen edényből.
A madarak valamivel jobban alkalmazkodnak a hőséghez. Vizet természetesen ők is fogyasztanak és fürdenek is, de számukra a porfürdő különösen fontos, mert az segít megszabadulni a tolltetvektől és más külső élősködőktől.
Egy egyszerű itató is veszélyes lehet
Rusvai felhívta a figyelmet arra, hogy aki madarak számára helyez ki vizet, annak az itató kialakítására is ügyelnie kell.
A fiatal madarak könnyen belefulladhatnak egy mélyebb edénybe.
„Mindig kell ilyen beszállóköveket és egyéb dolgokat tenni az itatóba” – tanácsolta.
Ezek segítségével a madarak biztonságosan ki tudnak kapaszkodni a vízből. A hőségben tehát már egy kis edény víz is sokat jelenthet, ha megfelelően alakítják ki.
A vadászok adják a legtöbb vizet a vadaknak
Arra a kérdésre, kik segítenek a legtöbbet a vadállatokon ilyen időszakban, Rusvai talán meglepő választ adott: elsősorban a vadászok.
„Furán fog hangzani, de elsősorban a vadászok ilyenkor az állatmentők” – mondta.
Ők biztosítják nagy mennyiségben az itatóvizet, és az élőhelyek fenntartásában is szerepet vállalnak. A bokros, erdős területek megőrzése a szélsőséges hőségben különösen fontos, mert árnyékot és búvóhelyet kínál az állatoknak.
A víz körül a fertőzések is gyorsabban terjednek
A szárazság közvetett egészségügyi veszélyt is jelent.
Amikor egyre kevesebb vízlelőhely marad, sok állat koncentrálódik ugyanazon a területen. A nagyobb állománysűrűség pedig kedvez a parazitás, vírusos és bakteriális fertőzések terjedésének.
Rusvai példaként az afrikai sertéspestist és a veszettséget említette.
Egyes betegségek ellen a vadállomány orális vakcinázással védhető. Ilyenkor repülőgépről csalétekbe rejtett oltóanyagot szórnak ki, amelyet például a rókák elfogyasztanak.
Az afrikai sertéspestis ellen azonban nincs ilyen lehetőség, ezért a védekezés sokkal korlátozottabb.
A nyalósóba gyógyszer is kerülhet
A vadgazdálkodásban régóta használnak úgynevezett sónyaló helyeket.
A növényevő állatok számára fontos a só pótlása, és Rusvai szerint a nyalósóba parazitaellenes készítményeket is keverhetnek.
Ehhez azonban vízre is szükségük van az állatoknak, ezért az itató és a sózóhely együtt tud igazán hatékonyan működni.
A tanyához gyerekkori emlékek vezették vissza
Rusvai Miklós azt is elmesélte, miért választotta ismét a tanyasi életet.
Gyerekkorában nővére tüdőbetegsége miatt került a nagyszülei tanyájára. Az 1950-es évek elején a TBC elleni oltás még nem volt kötelező Magyarországon, ezért szülei igyekeztek csökkenteni a fertőzés veszélyét.
Hétéves koráig tanyán nevelkedett, és szerinte ez a korai szocializáció is hozzájárult ahhoz, hogy később visszatért ehhez az életformához.
Még a birkának is külön személyisége van
Rusvai szerint Magyarországon erős az állatok iránti érdeklődés, különösen azok körében, akik saját kutyával vagy macskával élnek.
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a gazdasági állatok között is jól felismerhetők az egyéni különbségek.
„Még egy birka is, amire azt mondják, hogy nyájállat, mindegyik különálló egyéniség” – fogalmazott.
Tanyáján jelenleg kacsákat, tyúkokat, méheket és kutyákat tart. Korábban juhai is voltak, de a velük járó jelentős fizikai munka miatt idővel felhagyott a juhtartással.
Állatorvosként sem kezel saját maga
Rusvai külön kitért arra is, hogy bár állatorvos és virológus, saját állatainak betegsége esetén állatorvost hív.
Pályája jelentős részét laboratóriumban, kutatással töltötte, ezért saját meghatározása szerint elsősorban a mikroszkóphoz ért, a klasszikus állatorvosi praxis nem az ő területe.
A hőség és a szárazság azonban olyan változásokat hozott közvetlen környezetében is, amelyeket szakemberként és tanyasi emberként egyszerre figyel: kevesebb a víz, átrendeződik a vadállomány, és minden egyes megmaradt itatóhely jelentősége felértékelődik.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
