„Az a probléma, hogy minden teljesen relatívvá válik” – Kovács András szerint a sajtó átalakulása a tájékozódást is megváltoztatta
A Pirkadat augusztus 11-i adásában Breuer Péter Kovács András újságíróval, a Mandiner munkatársával beszélgetett a magyar sajtó átalakulásáról, a politikai napilapok eltűnéséről, a közmédia feladatairól és arról, hogyan változott meg az emberek hírfogyasztása. Szóba került a Mandiner állami tulajdonba kerülése, a közszolgálati tájékoztatás felelőssége válsághelyzetben, valamint az is, mennyire felkészült ma Magyarország egy valódi rendkívüli helyzet kommunikációjára.
A Mandiner állami tulajdonban, változatlan szerkesztőséggel
Kovács András elmondta, továbbra is a Mandinernél dolgozik. A lap jogi helyzete ugyan megváltozott, az állami tulajdonba kerülés azonban egyelőre nem járt együtt új munkaszerződésekkel vagy közvetlen szerkesztőségi átalakítással.
A miniszterelnök a legutóbbi kormányinfón elégedetlenségének adott hangot amiatt, hogy szerinte továbbra is ugyanaz a propaganda jelenik meg a lapban, mint korábban.
Kovács szerint az állam maga is sajátos helyzetet hozott létre, és egyelőre az sem világos, hogyan kívánja hosszabb távon működtetni a megszerzett médiumot.
„Szerintem eléggé rossz fénytörése lenne a dolognak, hogyha tényleg az lenne, amit megjósoltak, hogy tollba mondják a tartalmat” – fogalmazott.
Eltűntek a politikai napilapok
Breuer Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy a stúdió asztalán már nincsenek reggeli politikai napilapok.
Kovács szerint ez nem véletlen. Az elmúlt másfél évtizedben a politikai napilapok lényegében eltűntek Magyarországról.
„Úgy tűnik, hogy nincs” – válaszolta arra a kérdésre, van-e még társadalmi igény a hagyományos reggeli politikai újságokra.
Közben Ausztriában, Csehországban és más, Magyarországhoz hasonló méretű országokban továbbra is több országos napilap jelenik meg, eltérő politikai irányultsággal.
Mari néni is a telefonján olvassa a híreket
A hírfogyasztás súlypontja ma már az internetre, a közösségi médiára, a televízióra és az online híroldalakra került.
Kovács szerint ez már az idősebb generációkat is elérte.
Breuer Péter kérdésére, hogy „Mari néni” is a mobiltelefonján nézi-e a legfrissebb híreket, Kovács egyértelmű igennel válaszolt.
Azt azonban nehéz eldönteni, hogy ez társadalmi előrelépés vagy veszteség.
Az internet sokkal gyorsabb és szélesebb hozzáférést biztosít az információhoz, ugyanakkor eltűnnek azok a szerkesztett fórumok, amelyek korábban napi rendszerességgel, egymással versengő politikai nézőpontokat kínáltak.
„Minden teljesen relatívvá válik”
Kovács szerint az egyik legnagyobb gond, hogy az online nyilvánosságban egyre nehezebb eldönteni, mely információ mögött áll valódi szerkesztői felelősség és szakmai kontroll.
„Az a probléma, hogy minden teljesen relatívvá válik” – mondta.
A beszélgetésben az is felmerült, hol húzódik a határ vélemény, propaganda és közszolgálati tájékoztatás között.
Kovács úgy fogalmazott: ha ő propagandistának számít azért, mert egy adott politikai oldalhoz közelebb álló lapnál dolgozik, akkor ugyanezt a mércét más politikai kötődésű médiumokra is alkalmazni kellene.
Válságban derül ki, mire való a közmédia
A beszélgetés egyik központi témája a közszolgálati média feladata volt.
Kovács szerint a közmédia dolga nem egyszerűen valamiféle abszolút pártatlanság, hanem az, hogy megfelelő arányban mutassa be a politikai és társadalmi álláspontokat, különösen akkor, amikor válsághelyzet alakul ki.
Példaként az energia- és vízválságot említette. Szerinte egy ilyen időszakban indokolt lenne, hogy a közmédia a kormány mellett az ellenzéki szereplőket is megszólaltassa, illetve megfelelően közvetítse a parlament rendkívüli üléseit.
Úgy látja, a közszolgálati médiának szerződéses és jogszabályi kötelezettségei vannak, ugyanúgy, ahogy bármely más médiaszolgáltatónak.
Mi történne egy valódi háborús helyzetben?
Kovács egy szélsőséges példával érzékeltette, miért fontos a közszolgálati tájékoztatás.
Ha Magyarországot katonai támadás érné, az embereknek gyorsan és hitelesen kellene megtudniuk, hová menjenek, milyen területeket kerüljenek el, hol működnek biztonságos egészségügyi intézmények, és milyen védekezési szabályokat kell követniük.
„A közmédia lenne a legfontosabb forrás” – mondta.
Breuer Péter felidézte, hogy már a Covid-járvány idején is hasonló kérdéseket tett fel a válságkommunikációról és a lakossági felkészültségről.
Hetven év béke után nehéz elképzelni a veszélyt
Kovács szerint Magyarország társadalma a második világháború és 1956 óta úgy nőtt fel, hogy nem kellett közvetlenül háborús körülmények között élnie.
Ez természetesen szerencse, de közben eltűnt a mindennapi tudás egy része is arról, mit kell tenni egy fegyveres konfliktus esetén.
A haditechnika pedig jelentősen fejlődött. Breuer Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy ma már nagy hatótávolságú fegyverekkel olyan országokból is elérhető lehet Európa, amelyek korábban távolinak tűntek.
A biztonságot részben a NATO légvédelme adja, de a lakossági felkészültség kérdését ettől még nem lehet teljesen félretenni.
Az objektivitáshoz több forrást kell meghallgatni
A beszélgetés végén Breuer Péter visszatért ahhoz, miért tartja fontosnak Kovács András rendszeres szereplését a műsorban.
Szerinte a tájékozódás alapja, hogy az ember több, egymástól eltérő nézőpontot is meghallgasson, és azokat olyan forrásokkal vesse össze, amelyek konkrét eseményekre és ellenőrizhető tényekre hivatkoznak.
Kovács András álláspontja szerint a magyar sajtó technológiailag gyorsabb és könnyebben hozzáférhető lett, közben azonban elvesztett olyan hagyományos fórumokat, amelyek korábban stabilabban szervezték a közéleti vitákat.
A kérdés így már nem pusztán az, hol olvassuk a híreket, hanem az is, hogyan tudjuk eldönteni, melyik forrásból érdemes felépíteni saját képünket a világról.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
