„Netanjahut erősen fenyegeti az orbanizációnak a veszélye” – Seres Attila szerint fogy az idő Izraelben
A Pirkadat augusztus 7-i adásában M. Kende Péter Seres Attilával értékelte a hét közel-keleti fejleményeit. A beszélgetés középpontjában Donald Trump Iránnal kapcsolatos stratégiája, a Hormuzi-szoros jelentősége, Szaúd-Arábia és Izrael lehetséges közeledése, valamint az amerikai és izraeli választásokig rendelkezésre álló idő állt. Seres Attila Balázs Péter korábbi értékelésével szemben egyelőre nem írná le az amerikai elnök politikáját: szerinte elképzelhető, hogy egy hosszabb kifárasztási stratégia rajzolódik ki.
Seres Attila még ad kreditet Trumpnak
M. Kende Péter felidézte Balázs Péter volt külügyminiszter korábbi értékelését, aki inkább felkészületlenséget látott Donald Trump Iránnal kapcsolatos lépései mögött.
Seres Attila ennél optimistább. Szerinte nem feltétlenül egy gyors katonai győzelem elérése a cél, és a jelenlegi folyamatot nem érdemes villámháborúként értelmezni.
„Én meg továbbra is optimista vagyok, és adok kreditet az amerikai elnöknek abban az értelemben, hogy én nem hiszem, hogy teljes káosz lenne” – mondta.
Úgy véli, hosszabb távú kifárasztás zajlik, amelynek valódi célja a közel-keleti regionális erőviszonyok gyökeres átalakítása lehet.
Szaúd-Arábia kulcsszereplő lehet
Seres szerint Trump politikájának egyik kevésbé látványos része Szaúd-Arábia folyamatos ösztönzése arra, hogy rendezze kapcsolatait Izraellel.
Ehhez ígéretek, politikai és gazdasági ösztönzők, valamint nyomásgyakorlás egyaránt társulhat. A háttérben az a stratégiai elképzelés húzódhat meg, hogy Izrael és Szaúd-Arábia közeledésével olyan regionális ellensúly alakuljon ki, amely képes fékezni az iráni, kínai és orosz befolyást.
A szaúdi csatlakozás az Ábrahám-megállapodásokhoz ebben a folyamatban különösen nagy jelentőségű lenne.
A diplomáciai egyezséghez kevés egy aláírás
M. Kende Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy az Izraellel megállapodást kötő arab államok lakosságának véleménye nem változik meg automatikusan a diplomáciai kapcsolatok rendezésével.
Seres Attila egyetértett ezzel. Egy politikai egyezség és a társadalmi bizalom kialakulása között akár generációk is eltelhetnek.
„Az egyezmények nem változtatják meg az embereknek azonnal a véleményét” – fogalmazott.
Egyiptom és Jordánia példája is ezt mutatja: Izraellel évtizedek óta békeszerződésben állnak, a társadalmi kapcsolatokban azonban továbbra is komoly bizalmatlanság érzékelhető.
Seres azt is hozzátette, hogy az izraeli társadalom sem feltétlenül áll készen gyors és teljes közeledésre az arab világgal.
Az olaj ára Seres szerint fontos jel
A Trump-stratégia egyik legérdekesebb elemét Seres Attila az olaj világpiaci árában látja.
A konfliktus kezdetén számos elemzés arra számított, hogy az iráni feszültség és a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság akár 160–200 dollár fölé is emelheti az olaj árát, súlyos világgazdasági következményeket okozva.
Ehhez képest Seres szerint az ár a konfliktus alatt nagyjából 80 és 100 dollár közötti sávban maradt.
Mindez úgy történt, hogy a Hormuzi-szoros helyzete többször bizonytalanná vált, miközben a jemeni húszik a Vörös-tenger térségében is fenyegetést jelentenek a hajózásra.
„Én nem hiszem, hogy ez független lenne” – mondta Seres az olajár viszonylagos stabilitásáról.
A legnagyobb ellenfél az idő
A hosszabb távú stratégia gyenge pontja az idő. Az amerikai politikában a Fehér Háznak már a félidős választásokra is eredményt kell felmutatnia, Izraelben pedig október 27-én sorsdöntő választást tartanak.
Seres szerint ezért az a kérdés, hogy a regionális átalakításhoz szükséges hosszú folyamatokból lehet-e addig politikailag értékes eredményt felmutatni.
„Erre a legnehezebb válaszolni” – mondta.
A helyzetet annyira összetettnek tartja, hogy szerinte még maguk a döntéshozók sem láthatják biztosan valamennyi lehetséges következményt, és részben ők is abban reménykednek, hogy a folyamatokat időben sikerül kedvező irányba terelni.
Trumpnak és Netanjahunak is villantania kellene
M. Kende Péter felvetette, hogy Donald Trump számára az amerikai félidős választások, Benjamin Netanjahu számára pedig az izraeli voksolás miatt válhat sürgetővé valamilyen látványos eredmény.
Seres szerint azonban a két politikus helyzete jelentősen eltér.
Trump esetében még elképzelhető egy hosszabb geopolitikai stratégia sikeres kommunikációja, Netanjahu számára viszont egyre súlyosabb belpolitikai kihívásokat jelentenek az új politikai szereplők és a társadalmi elégedetlenség.
„Netanjahut erősen fenyegeti az orbanizációnak a veszélye”
Seres Attila szerint az izraeli miniszterelnök egyik problémája az lehet, hogy túlságosan hosszú idő után már nem érzékeli pontosan a politikai környezet változásait.
„Netanjahut erősen fenyegeti az orbanizációnak a veszélye” – fogalmazott.
Ezt azzal magyarázta, hogy szerinte Benjamin Netanjahu is elveszíthette valamelyest kapcsolatát a politikai valósággal, hasonlóan ahhoz, amit Orbán Viktor esetében látott a magyarországi választás előtt.
Különösen veszélyesnek tartja az új izraeli kihívók megjelenését. Ezek közül Gadi Eisenkot nevét emelte, aki szerinte nagy energiával és jelentős népszerűséggel törhet be az izraeli politikai versenybe.
Október 27. előtt még sok minden megváltozhat
Az izraeli választásig hátralévő időszak ezért Seres szerint meghatározó lehet Netanjahu politikai jövője szempontjából.
A kormányfőnek egyszerre kell kezelnie az iráni konfliktust, a regionális diplomácia átalakulását, a belpolitikai kihívókat és az izraeli társadalom elégedetlenségét.
Donald Trump számára közben az a tét, hogy az Iránnal szembeni hosszú kifárasztási politika képes-e olyan kézzelfogható eredményt hozni, amelyet az amerikai választók előtt is fel lehet mutatni.
Seres Attila egyelőre fenntartja annak lehetőségét, hogy az amerikai lépések mögött következetesebb stratégia áll. Az izraeli miniszterelnök helyzetét azonban jóval bizonytalanabbnak látja, és arra számít, hogy az októberi választásig még jelentős átrendeződés következhet be az izraeli politikában.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
