„Nem egy ember munkája, hanem egy csapat munkája” – Alsómocsoládon megmutatták, hogyan maradhat élő egy 300 fős falu
A Pirkadat július 15-i adásában M. Kende Péter Tas Krisztiánnal, a gyógyító településfejlesztés képviselőjével beszélgetett Alsómocsoládról, a Baranya vármegyei kistelepülésről, amelynek neve mára összeforrt Dicső László polgármester munkájával. A mintegy 300 fős zsákfalu több mint három évtized alatt olyan közösségfejlesztési, digitális, idősügyi, gazdaságfejlesztési és egészségmegőrző programokat épített fel, amelyekből más települések is tanulhatnak. A beszélgetés arról szólt, hogyan lehet egy hátrányos helyzetű térségben nem túlélni, hanem tudatosan jövőt szervezni.
A polgármester, aki tanulással épített falut
Tas Krisztián szerint Alsómocsoládról több adást is meg lehetne tölteni. A település történetének elmúlt évtizedei elválaszthatatlanok Dicső László polgármester nevétől, akit a rendszerváltás óta folyamatosan újraválasztanak.
Dicső László eredetileg mezőgazdasági gépészként, majd mezőgazdasági géppilótaként kezdett, később azonban sorra végezte el azokat a képzéseket, amelyekre a településfejlesztési munkában szüksége volt. Tas elmondása szerint tíz felsőfokú végzettséget szerzett, mert ha egy program érdekelte, elment és megtanulta annak szakmai alapjait.
A polgármester ma már a településfejlesztési szakma egyik ismert alakja, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének társelnöke is. Tas Krisztián szerint a szakma régóta ismeri a munkásságát, de az lenne a fontos, hogy minél több más polgármester és közösség is tanuljon Alsómocsolád példájából.
Nem kirakat, hanem hétköznapi működés
M. Kende Péter felvetette, hogy az ilyen mintaprogramok sokszor kirakatnak tűnhetnek: kívülről jól mutatnak, de kérdés, mit jelentenek a helyben élőknek. Tas Krisztián ezzel vitatkozott. Szerinte Alsómocsolád lényege éppen az, hogy a programok nem a külvilágnak készültek, hanem a helyi közösség bevonásával működnek.
A település azokra a problémákra keresett választ, amelyek sok hasonló kis faluban jelen vannak: elnéptelenedés, munkahelyhiány, szolgáltatáshiány, elvándorlás, idősödő lakosság. Alsómocsolád zsákfalu, a Hegyháti járás hátrányosabb észak-baranyai térségében fekszik, ezért ezek a kihívások különösen erősen jelentkeznek.
A válasz azonban nem egyetlen látványos projekt volt, hanem sok egymáshoz kapcsolódó kezdeményezés. Tas szerint a cél az volt, hogy jó legyen Alsómocsoládon élni: legyen munka, legyen közösség, legyenek szolgáltatások, és az idősek ne csak ellátottként, hanem tudásukkal és tapasztalatukkal aktív szereplőként legyenek jelen.
Idősek, digitális faluház és aktív közösség
Alsómocsolád egyik különlegessége, hogy már akkor digitális programokat indított, amikor Magyarországon sok helyen még az internet lehetőségeit sem ismerték igazán. Digitális faluház, kompetenciafejlesztő programok és az idősek bevonását célzó kezdeményezések működtek a településen.
Tas Krisztián külön kiemelte az idősügyi programokat. Ezek nem egyszerű gondozási logikára épülnek, hanem arra, hogy az idősek saját aktív időskorukért is tehessenek, közben pedig átadják tudásukat a fiatalabb generációknak. A helyi idősek otthonáról úgy fogalmazott: oda sokan szívesen beköltöznének.
A település programjai között ott van a jövőszövő műhely, a minőségi időskorprogram, a digitális jólét program, a nemzetközi tudásmegosztás, a preventív egészségmegőrzés és az okosfalu program is. Ezek nem különálló elemek, hanem egymást erősítő részei ugyanannak a stratégiának.
Rigac: helyi pénz a helyi gazdaságért
A beszélgetés egyik legérdekesebb témája a helyi pénz volt. Tas Krisztián elmondta: Magyarországon nem csak a forint létezhet helyi fizetési eszközként, hanem a Magyar Nemzeti Bank engedélyével működhetnek helyi forgatható utalványok is. Alsómocsolád ilyen fizetőeszköze a Rigac.
A nevet egy helyi betyárról kapta, és a Magunk kenyerén programhoz kapcsolódik. Lényege, hogy a helyben megtermelt javak és helyben nyújtott szolgáltatások a településen belül forogjanak, ne szivárogjon ki minden érték a faluból.
Ha valaki Rigaccal fizet, előnyösebb feltételeket kaphat, mint forinttal. Akár helyi adót is lehet vele fizetni, de ha valaki forintra váltaná vissza, annak költsége van. A rendszer tehát arra ösztönzi a lakókat, hogy egymás között, helyben használják fel a megtermelt értékeket.
Nem nagyobbnak látszani, hanem élőnek maradni
Alsómocsolád nem városi rangra vagy jelentős lélekszám-növekedésre törekszik. Tas Krisztián szerint a település egy kis völgyben, gyönyörű természeti környezetben fekszik, és nem is bírna el óriási bővülést. A cél nem az, hogy nagyobb legyen, mint amekkora, hanem hogy élő, működő közösség maradjon.
Ezért nem pusztán a meglévő népesség statikus megtartásában gondolkodnak. Fontos cél fiatal családok betelepülésének támogatása is, de úgy, hogy az új lakókat már az első pillanattól bevonják a közösség- és településfejlesztési folyamatokba. Így az identitásuk hamar kapcsolódhat a faluhoz.
A település nem zárkózik be saját határai közé. Mikrotérségi gondolkodás jellemzi, vagyis a környező falvakkal is együttműködik. Tas példaként említette a Köz-Tér-Háló programot, amely hátrányos helyzetű családok egyéni mentorálását vitte tovább négy szomszédos településen.
Szimulátor, planetárium és tudásközpont egy kis faluban
Alsómocsolád programjai között olyan elemek is vannak, amelyek egy nagyobb városban is figyelemre méltóak lennének. Tas Krisztián említette a saját Boeing repülőgép-szimulátort, a kis planetáriumot és azt a tudományos oktatási központot, ahol a gyerekek és fiatalok természetközpontú, fenntartható települési léttel kapcsolatos gyakorlati ismereteket szerezhetnek.
A településen 11 társadalmi szervezet működik, saját önkormányzati céggel és számos egymásba kapcsolódó programmal. Tas szerint Alsómocsolád azért különleges, mert egy helyen valósultak meg olyan közösségfejlesztési elemek, amelyekről sok polgármester külön-külön is álmodni szokott.
Mi marad Dicső László után?
M. Kende Péter rákérdezett arra is, lesz-e, aki továbbvigye mindezt, ha egyszer Dicső László már nem polgármesterként dolgozik. Tas Krisztián bízik benne, hogy igen.
Szerinte Dicső László olyan emberekkel vette körül magát, akiket képzett, és akik maguk is tanultak, fejlődtek. A stratégiai szemlélet nem egyetlen ember fejében létezik, hanem csapatmunkává vált. A település közössége is része ennek, ezért nem egy személyes projekt, hanem közösen hordozott gondolkodás alakult ki.
„Nem egy ember munkája, hanem egy csapat munkája, sőt az egész település benne van” – mondta Tas Krisztián.
„Mindannyian összességükben akarjanak”
A beszélgetés végén Tas Krisztián Dicső László egyik gondolatával zárt: „nem elegendő minden egyes ember akarata, hanem szükséges, hogy mindannyian összességükben akarjanak”.
Ez a mondat jól összefoglalja Alsómocsolád történetét. A falu példája nem arról szól, hogy egy kis település hogyan próbál nagyobbnak látszani, hanem arról, hogyan lehet saját méretben, saját adottságok között tudatosan szervezni a jövőt. A helyi pénz, az idősek bevonása, a digitális programok, a fiatal családok megszólítása és a mikrotérségi együttműködés ugyanannak a szemléletnek a részei: egy közösség akkor marad életben, ha nem csak egyes emberek akarják, hanem együtt akarják.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
