„Nem az árat kell védeni, hanem azt, aki fogyasztja a terméket” – Gépész László szerint az üzemanyagpiacot nem lehet politikai kézivezérléssel működtetni
A Pirkadat július 15-i adásában M. Kende Péter Gépész Lászlóval, a Független Benzinkutak Szövetségének vezetőjével beszélgetett a benzinárak emelkedéséről, a kis kutak helyzetéről, a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árak közötti feszültségről, valamint arról, milyen következményei lehetnek annak, ha a politika továbbra is korlátok közé próbálja szorítani az üzemanyagárakat. A beszélgetésből az derült ki: a független kutasok szerint a jelenlegi rendszer veszteséges működésbe kényszeríti őket, miközben az ország ellátásbiztonságát is veszélyeztetheti.
A nagykereskedelmi ár emelkedik, a kiskereskedelmi ár megállt
Gépész László szerint a mostani helyzetben nem az autósok az üzemanyagár-emelkedés első számú elszenvedői, hanem a benzinkutak. A nagykereskedelmi árak ugyanis jelentősen emelkednek, miközben a kiskereskedelmi árak a politikailag érzékeny árszint alatt maradtak.
A szövetségi vezető úgy látja, a MOL nagyvállalatként biztosította a saját hasznát azzal, hogy a nagykereskedelmi árakat megemelte, és igyekszik követni a mediterrán piaci ármozgásokat. Ugyanakkor szerinte az árképzés még így is el van maradva a tőzsdei áraktól.
A kis benzinkutak viszont a másik oldalon szorulnak: a kiskereskedelmi árakat nem engedik a korábbi politikai ársapkához kötődő szint fölé, miközben ők már magasabb beszerzési árakkal szembesülnek.
Üzemanyaghiányhoz vezethet a torz árképzés
Gépész László szerint a jelenlegi rendszernek nemcsak a kis kutakra van romboló hatása, hanem az ország ellátására is. Ha a magyarországi árak mesterségesen alacsonyan maradnak, a külföldi nagykereskedők nem hozzák ide az üzemanyagot, mert más piacokon magasabb áron tudják értékesíteni.
Ebből szerinte borítékolható az üzemanyaghiány kockázata. A stratégiai készletekkel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormányzati kommunikációban említett 82 napnyi készletnek körülbelül a fele kőolaj.
„Az autóba nagyon nehéz kőolajat tölteni azért, hogy üzemeljenek” – fogalmazott.
Hozzátette: a MOL még teljes kapacitáson sem tudja az ország igényének 70 százalékánál nagyobb részét ellátni, jelenleg pedig nem teljes kapacitással működik.
„Megállítjuk a határon az árakat” – ez nem működik
M. Kende Péter azt kérdezte, eljöhet-e az a pont, amikor minden piaci szereplő nyíltan elismeri: az eddigi árpolitika nem működött, és az üzemanyagnak annyiba kell kerülnie, amennyibe a piac alapján kerül.
Gépész László szerint ami most történik, hasonlít ahhoz, amit a Kádár-rendszer próbált: a külföldi árhatásokat megállítani a határon. Szerinte ez akkor sem működött, és most sem fog.
Úgy látja, az üzemanyagpiacon olyan közgazdasági törvényszerűségek működnek, amelyeket lehet rövid ideig fékezni, de tartósan nem lehet felülírni. A piacromboló intézkedések előbb-utóbb ellátási gondokhoz, vállalkozások bezárásához és súlyos torzulásokhoz vezetnek.
Nem az árat kell védeni, hanem a rászorulót
Gépész szerint az államnak egyszerűbb és tisztább feladata lenne: nem kellene beleszólnia az árképzésbe. A piaci folyamatokat hagyni kellene működni, és azokat kellene támogatni, akik a magas árak miatt valóban nehéz helyzetbe kerülnek.
„Nem az árat kell védeni, hanem azt, aki fogyasztja a terméket” – mondta.
Szerinte igazságtalan, hogy a mesterségesen alacsonyan tartott árakból az is profitál, aki nagy fogyasztóként sokat autózik, miközben a rendszer költségeit végül azok is megfizetik, akik alig vagy egyáltalán nem használnak autót. A támogatást célzottan kellene adni, nem mindenkire kiterjesztett árkorlátozással.
A magasabb árak ugyanakkor magasabb adóbevételeket is jelentenének az államnak. Gépész szerint ebből a többletből lehetne finanszírozni a rászorulók megsegítését.
Különadók terhelik az üzemanyagszektort
A beszélgetésben szóba kerültek az üzemanyagárak nemzetközi összehasonlításai is. Gépész László szerint ezek sokszor félrevezetőek, mert a magyar árakban rengeteg különadó van.
Különösen élesen bírálta a kiskereskedelmi adó üzemanyag-szektorra vonatkozó mértékét. Elmondása szerint az általános kiskereskedelmi adó 0,15 százalék, az üzemanyagszektoré viszont 3 százalék, vagyis hússzoros teher. Ráadásul ezt nem nyereségre, hanem árbevételre vetik ki, így az adóalapban benne van a jövedéki adó is.
A másik problémának azt nevezte, hogy az ártörvénybe olyan szabály került, amely az üzemanyagokra nem engedi alkalmazni azokat a biztonsági garanciákat, amelyek más termékeknél védenék a vállalkozásokat attól, hogy hatósági árral tönkretegyék őket.
Miért pont az üzemanyag?
Gépész László szerint érthetetlen, miért kezelik az üzemanyagokat ennyire különleges politikai termékként. Arra hívta fel a figyelmet, hogy más alapvető termékek ára is jelentősen emelkedett, mégsem ugyanilyen intenzitású a politikai és médiavisszhang.
„Miért nem fáj a lakosságnak, ha drágább lett a kenyér? Miért nem fáj az, hogy mibe kerül egy négyzetméter lakás Budapesten?” – kérdezte.
Szerinte miközben az üzemanyagoknál 1-2 százalékos változásokat is brutális áremelkedésként mutatnak be, más termékeknél sokkal nagyobb drágulás történt. A ketchup példáját említette, amely szerinte néhány év alatt 900 forintról 3500 forintra drágult.
Évente 80-90 benzinkút zár be
A kis benzinkutak helyzete egyre nehezebb. Gépész László szerint éves távlatban 80-90 benzinkút zárt be, a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján.
A legnagyobb gond az, hogy ezek sokszor olyan településeken működtek, ahol gyakorlatilag egyedüli kútként látták el a helyi lakosságot. Ha bezárnak, a környéken élőknek messzebb kell menniük tankolni, ami időben és pénzben is többletterhet jelent.
A szövetség korábban próbálta vizsgáltatni ezt a Gazdasági Versenyhivatallal, de kezdeményezésüket lesöpörték az asztalról. Most inkább az egész rendszer átgondolásáról szeretnének beszélni, ha lenne kivel.
Titkosított dokumentumok és elmaradt kompenzáció
Gépész László felidézte: volt egy kormánydöntés arról, hogy kompenzálják, vagy legalább enyhítik a kis benzinkutak súlyos veszteségeit. Ezt a megállapodást szerinte a Fidesszel sikerült elérni, de a Tisza-kormány letagadja, hogy tudna ilyenről.
Amikor közadatigényléssel fordultak a minisztériumhoz, azt a választ kapták, hogy a dokumentumok tíz évig titkosak.
„Én nem tudom, hogy mit kell ezen titkolni” – mondta.
Szerinte különös a helyzet, mert az előkészítéshez szükséges adatokat jórészt a szövetség adta át. Most ezek az adatok előlük is el vannak zárva.
A kutasok a végsőkig küzdenek
Arra a kérdésre, meddig bírják még a független kutak, Gépész László azt válaszolta: ezt nehéz pontosan megmondani. Sok vállalkozás évtizedes munka, családi örökség, ezért senki nem adja fel könnyen.
A hangulat azonban szerinte borzasztó, az elkeseredettség nagyon nagy. Bármelyik pillanatban kialakulhat spontán ellenállás: benzinkutak bezárása, tüntetések, vagy akár az adók befizetésének megtagadása is.
Gépész szerint sok kutas úgy érzi, ha veszteséges működésre kényszerítik, akkor egyszerűen nincs miből adót fizetnie. A kormánynak be kellene látnia, hogy a vállalkozásokat nem lehet korlátlanul terhelni.
Piacgazdaságot kérnek, tettekben is
A beszélgetés végén Gépész László Magyar Péter korábbi mondatát idézte, amely szerint a Tisza a piacgazdaság pártján áll. A Független Benzinkutak Szövetsége szerinte ugyanezt szeretné: valódi piacgazdaságot, nem politikai árképzést.
Azt kérik, hogy a kormányzat ne csak szavakban álljon a piacgazdaság mellé, hanem döntéseiben is. A kis kutak nem kivételezést szeretnének, hanem olyan környezetet, ahol a beszerzési árak, a kiskereskedelmi árak, az adóterhek és az ellátásbiztonság összefüggéseiről nyíltan lehet beszélni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
