„Nincs ilyen, hogy mindenkivel jóban vagyunk” – Balázs Péter szerint a külpolitikában egyszer el kell dönteni, hol állunk
A Pirkadat július 10-i adásában Breuer Péter Balázs Péter volt külügyminiszterrel és EU-biztossal beszélgetett a magyar külpolitika új irányairól, a nagykövetek hazahívásáról, a diplomácia működéséről, a NATO- és EU-szövetségi rendszerről, valamint arról, hogyan lehet vagy éppen nem lehet egyszerre jóban lenni egymással szemben álló országokkal. Szóba került a csúcsdiplomácia, a fegyverkezés új hulláma, Trump kiszámíthatatlansága, Izrael és Magyarország kapcsolata, valamint az is, milyen tudásra van szüksége ma egy fiatal diplomatának.
Nagyköveteket nem csak lecserélni lehet, hazahívni is
A beszélgetés elején Breuer Péter a külügyi állomány átalakulásáról kérdezte vendégét. Balázs Péter pontosított: a nagyköveteket nem feltétlenül cserélték le, hanem tudomása szerint 37 nagykövetet hazahívtak. A különbség szerinte lényeges: a csere azt jelenti, hogy valaki lejön a pályáról, és más már megy is a helyére. A hazahívás viszont politikai döntés, amely éles külpolitikai fordulat esetén természetes lehet.
Balázs úgy fogalmazott: akik a korábbi állomáshelyeken dolgoztak, az Orbán-kormány külpolitikáját képviselték, az Európai Unióban például vétókat jelentettek be. Ha egy új kormány más hangon kíván megszólalni, akkor az üzenet közvetítőinek is változniuk kell.
A külügy olyan, mint egy katonai szervezet
Balázs Péter szerint a külpolitika mindig a kormány külpolitikája. A miniszterek és nagykövetek a kormány nevében szólalnak meg, még akkor is, ha jó esetben ezt széles társadalmi és politikai konszenzus övezi. Ilyen konszenzus volt a kilencvenes években a NATO- és EU-csatlakozás körül, amikor egymást követő, különböző színű kormányok vitték tovább ugyanazt a stratégiai irányt.
A diplomácia működését katonai szervezethez hasonlította: „utasítás megy ki és jelentés jön vissza”. A díszletek elegánsak és civilek, de a működés lényege a fegyelem. A nagykövet végrehajtja az utasításokat, közben folyamatosan figyel, tájékozódik, és mindent jelent Budapestre, amit Magyarország szempontjából fontosnak tart.
Csúcsdiplomácia: amikor a főnökök ülnek asztalhoz
A volt külügyminiszter szerint korunk egyik meghatározó jelensége a csúcsdiplomácia. Régen a követek és küldöncök vitték az uralkodók üzeneteit, ma viszont a nagy nemzetközi szervezetekben az a legfontosabb pillanat, amikor az első számú vezetők ülnek össze.
Az Európai Unióban 27, a NATO-ban 32 ország vezetői tárgyalnak egymással, és az alsóbb szintek sokszor a legkényesebb kérdéseket engedik feljebb. Balázs szerint ez sok időt vesz el a vezetőktől, de alapvetően hasznos, mert a szövetségi diplomácia belső működéséhez hozzátartozik.
A nemzetközi asztaloknál szerinte óriási tapasztalat gyűlik össze: a holland gyarmatbirodalom emléke, a német szövetségi kormányzás gyakorlata, a francia központosítás hagyománya, de a magyar történelmi tapasztalat is adhat értékes külpolitikai nézőpontot.
A béke logikájától a fegyverkezés logikájáig
Breuer Péter felvetette: a második világháború után Európa a megbékélés és a leszerelés felé indult, most viszont a NATO és az Európai Unió újra a fegyverkezés irányába mozdul. Balázs Péter emlékeztetett: a „közös piacnak” nevezett európai integráció alapja is részben védelmi logika volt. Az európai szén- és acélközösség a háború hadiipari alapanyagait vonta közös ellenőrzés alá, az Euratom pedig már a következő korszak stratégiai energiájára reagált.
Ez a megbékélési konstrukció addig működött, amíg a status quót, a határokat és az erőegyensúlyt elfogadták. Ma viszont Oroszország átgázol ezeken a határokon, és el akarja foglalni Ukrajnát. Közben Donald Trump olyan nemzetközi közjogi alapelveket hagy figyelmen kívül, amelyeket vagy nem ismer, vagy tudatosan félresöpör.
Trump, Irán és a nehezen értelmezhető amerikai érdek
Balázs Péter szerint Trump rosszul tervezett konfliktusokba megy bele, az iráni helyzet pedig ennek egyik példája. Úgy látja, Trump harcias nyilatkozatai és az amerikai külpolitikai apparátus óvatosabb megszólalásai között kettősség van.
A NATO kapcsán emlékeztetett: a szövetség védelmi közösség, amely akkor lép működésbe, ha valamelyik tagállamot agresszió éri. Ha az Egyesült Államok egy távoli katonai akcióhoz kér támogatást, miközben előzetesen nem egyeztetett, az más helyzet.
„A nemzetközi politikában szerelem nincs, csak érdekek vannak” – mondta Balázs. Szerinte ma éppen az a nehéz, hogy az amerikai érdekeken sem könnyű kiigazodni. Trumpnak közben az időközi választásokra is figyelnie kell, márpedig az emelkedő olajár és a dráguló benzin belpolitikai következményekkel járhat.
Diplomáciai képzés: kritikusan kell olvasni a világot
Balázs Péter beszélt a Budapesti Városdiplomáciai Akadémiáról is, amely már a hetedik évfolyamára hirdetett felvételit 35 év alatti magyar állampolgároknak. A képzés célja, hogy olyan fiatalokat készítsen fel, akik nagykövetségeken, városoknál, vállalatoknál vagy nemzetközi szervezeteknél dolgozhatnak.
Szerinte ma a fiatal diplomatáknak nem az információhiány a gondjuk, hanem az információk megszűrése. A világsajtó, a közösségi média, az összeesküvés-elméletek és a hamis hírek között meg kell tanulni elkülöníteni az igazat a hamistól.
A hallgatókat ezért arra tanítják, hogy több forrásból dolgozzanak, ellenőrizzék az információk eredetét, és ne üljenek fel hamis spekulációknak.
A nagykövet olyan, mint a hajóskapitány
Breuer Péter a nagyköveti szerep magányosságáról kérdezte vendégét. Balázs Péter szerint a nagykövet valóban olyan vezetői pozícióban van, ahol a következő főnöki szint nagyon messze található. A helyzetet a hajóskapitányhoz hasonlította, aki távoli vizeken manőverezik, és a saját hajóján ő felel a döntésekért.
Ehhez stabil személyiség, műveltség, emberi háttér és ellenőrző rendszer kell. A központnak nemcsak utasítania kell, hanem olvasnia, értékelnie és visszacsatolnia is a nagykövetek jelentéseire.
A képviseleteken dolgozó katonai, gazdasági és kulturális szakdiplomatáknak is egy hajóban kell evezniük. Lehetnek külön hazai gazdáik, de külföldön magyar zászló alatt, a kormány külpolitikájának keretében kell működniük.
Izrael, szövetségi rendszer és határozott vonal
A beszélgetés végén Breuer Péter a magyar–izraeli kapcsolatok jövőjéről kérdezte Balázst. A volt külügyminiszter szerint az új magyar külpolitika először a szövetségi rendszeren belüli kapcsolatokat rendezi, különösen az uniós pénzek és a NATO-viszony miatt. Izrael és a tágabb Közel-Kelet kérdése ezután kerülhet igazán előtérbe.
Arra a felvetésre, hogyan lehet egyszerre jóban lenni Iránnal, Izraellel, az Egyesült Államokkal és Katarral, Balázs határozott választ adott: „Nincs ilyen, hogy mindenkivel jóban vagyunk, állást kell foglalni.”
Szerinte konfliktusos helyzetekben nem lehet minden irányba hajlongani. Egy régi főnökét idézte: „ha egyfelé meghajolsz, másnak a hátsódat mutatod”. A külpolitikában ezért egyenesen kell állni, és világosan meg kell mondani, hol van Magyarország helye.
Többrétegű kapcsolat Izraellel
Balázs Péter szerint Izraellel klasszikus államközi kapcsolat is van, amely függ attól, ki kormányoz Budapesten és Jeruzsálemben. Emellett azonban a magyar–izraeli viszonynak kulturális, érzelmi és nyelvi rétegei is vannak.
Külügyminiszterként szinte naponta kapott magyar nyelvű e-maileket Izraelből, és ezekből azt látta, hogy az ottani magyar gyökerű izraeli polgárok szorosan követik a magyar külpolitikát. Szerinte ezt a különleges kapcsolatot bele kell illeszteni Magyarország NATO- és EU-szövetségi rendszerébe is, figyelve arra, hogy például Németország miként kezeli Izraelhez fűződő saját történelmi és morális viszonyát.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
