„Fel lehet adni a hagyományos értékeket, csak a végén ne lepődjön meg az ember, hogy magára marad” – Lomnici Zoltán a Nyugat kulturális önvédelméről
A Pirkadat június 16-i adásában Breuer Péter vendége ifj. Dr. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég tudományos igazgatója volt. A beszélgetés a nyugati világ értékválságáról, a tradíciók szerepéről, a milliárdos magánhatalmak politikai befolyásáról, a nem választott szereplők intézményformáló ambícióiról, Izrael nemzetközi megítéléséről, a nyugati médiáról és Európa zsidó–keresztény alapjairól szólt. Lomnici szerint a politikai és gazdasági elit egy része olyan rendszereket akar átírni, amelyeknek a működését évszázadokon át a hagyomány, az állami intézményrendszer és a közösségi normák tartották egyben.
Tradíció mint iránytű
Breuer Péter első kérdése arra vonatkozott, hogyan tud a nyugati világ túllépni a mostani bizonytalan helyzeten. Lomnici Zoltán szerint a válasz a tradíciókhoz és az alapvető értékekhez való viszonyban keresendő. Úgy fogalmazott: a tradicionalista szemléletet nem szabad a szabadelvűség vagy a fejlődés ellentétének tekinteni, mert itt nem ideológiai merevségről, hanem olyan értékalapról van szó, amely hosszú időn át iránytűként működött.
A nyugati kultúrkört római–görög filozófiai és zsidó–keresztény vallási alapokon nyugvó civilizációként írta le. Szerinte ennek voltak írott és íratlan szabályai, amelyek apáról fiúra szálltak, és a társadalmi együttélés biztonságát, nyugalmát, kohézióját adták.
„Van egy római–görög filozófián és egy zsidó–keresztény vallási alapon nyugvó nyugati kultúrkör” – mondta.
Cancel culture, woke és történelemátírás
Lomnici szerint az elmúlt években ezek az alapok meginogtak. A cancel culture-t „leselejtezés kultúrájának” nevezte, a woke bizonyos irányait pedig olyan folyamatnak, amely együtt jár a történelem tagadásával vagy újraértelmezésével.
Nem az egyéni önazonosság kérdését tartja a legfontosabb problémának. Egy tragikus magyarországi eset kapcsán külön jelezte, hogy a dehumanizálás semmilyen formája nem elfogadható. A fő kérdés szerinte az, hogy mi történik akkor, amikor teljes civilizációs alapokat próbálnak átírni olyan szereplők, akiknek nincs demokratikus felhatalmazásuk.
Milliárdosok, befolyás és népképviselet nélküli hatalom
A beszélgetés egyik legerősebb szála a gazdasági magánhatalom politikai befolyása volt. Lomnici szerint létezik egy olyan, rendkívül sikeres üzleti elit, amely saját világképe alapján kívánja formálni a külpolitikát, a társadalmi normákat és az intézményrendszert.
Példaként említette Bill Gatest, Warren Buffettet, George Sorost és más milliárdosokat, valamint a davosi Világgazdasági Fórumot. Szerinte ezek nem légből kapott összeesküvéses konstrukciók, hanem valós intézményi és szellemi hálózatok, amelyek mögött kidolgozott tanulmányok, tervek és politikai víziók állnak.
A gondot abban látja, hogy ezek a szereplők nem választott tisztségviselők. Befolyásuk sokszor nagyobb, mint egyes politikusoké, de népképviseleti felhatalmazással nem rendelkeznek.
Ha az államot átírnák
Lomnici Soros György Lehetetlen megkísértése című könyvére is hivatkozott. Értelmezése szerint Soros ebben arról ír, hogy az állami intézmények megmutatták gyenge oldalukat, ezért a civil társadalomnak sokkal több feladatot kell kapnia.
A kérdés szerinte az, hogy a hagyományos intézményi struktúrák mellett vagy azok helyére lépve akarnak-e ezek az új befolyási központok működni. Példaként a jogtudományi intézmények világát hozta: ha egy új szervezet kinevezné magát egy régi intézmény szellemi jogutódjának, az azonnal ellenállást váltana ki, mert az intézmények „foggal-körömmel ragaszkodnak a saját státuszukhoz”.
Ez szerinte általánosabb tanulság: a Fehér Háztól a Capitoliumig minden intézmény védi a saját pozícióját, ezért az államot nem lehet egyszerűen magánvíziókkal kiváltani.
Közös nevező nélkül nincs működő rendszer
Breuer Péter a beszélgetés közepén a tízparancsolatot, a zsidó–keresztény kultúrát és a jogi-intézményi rendszerek erkölcsi alapját hozta szóba. Úgy fogalmazott: ha nincs közös nevező, akkor „a vizet meg a tüzet nem lehet összeengedni”.
Lomnici ehhez kapcsolódva beszélt Máté Zsuzsa parlamenti felszólalásáról, amelyet az elmúlt évek egyik legjobb beszédének nevezett. Hangsúlyozta: az emberi méltóság mindenkit megillet, nemre, politikai beállítottságra és szexuális orientációra tekintet nélkül. Ugyanakkor szerinte a hagyományos értékek feladása hosszú távon társadalmi magányhoz vezet.
„Fel lehet adni a tradíciókat, fel lehet adni a hagyományos értékeket, csak aztán a végén az ember ne lepődjön meg, hogy magára marad” – mondta.
CNN, Izrael és a nyugati média
A beszélgetés külpolitikai része Donald Trump, Izrael és a nyugati média viszonyára tért át. Lomnici szerint a CNN, amelyet legendás médiabrandnek nevezett, sok esetben pro-palesztin, Izrael-ellenes vagy Iránnak kedvező tartalmakat sugároz. Úgy látja, ezekkel a közönség érzékenyítése zajlik, miközben Trumpot abba a helyzetbe próbálják hozni, hogy magyarázkodnia kelljen Izrael támogatása miatt.
Breuer Péter ezt magyar példával kötötte össze: szerinte elfogadhatatlan, ha valakit a sajtóban azért támadnak, mert „túl zsidóbarát”. Lomnici erre azt mondta: ez beleilleszkedik az európai mainstream külpolitikai gondolkodásba, amelyben szerinte az izraeli álláspont egyre nehezebben kap helyet.
Zsidó–keresztény összefogás nélkül Európa sebezhető
Lomnici szerint az amerikai Demokrata Párt egy része és több európai vezető is szélsőségesen palesztinpárti irányba mozdult el. Úgy véli, ebben nemcsak meggyőződés, hanem anyagi, politikai, gazdasági és hatalmi érdekek is szerepet játszanak.
A kiutat abban látja, hogy az Izrael-párti zsidó szervezetek és a keresztény közösségek együtt tudjanak fellépni. Ronald Lauder gondolatára utalva azt mondta: most különösen időszerű a két vallási közösség összefogása Európában és a nyugati világban.
Szerinte azok a keresztények, akik azt gondolják, hogy az Izrael-ellenes folyamatok csak a zsidó közösségeket érintik, súlyosan tévednek. Ha ezek a tendenciák erősödnek, a keresztény közösségek is olyan jövővel szembesülhetnek, amelyre ma nem számítanak.
Franciaország, Németország és a lelkiismeret politikája
A beszélgetésben Franciaország és Németország is szóba került. Lomnici szerint a francia politikai mezőben több vezető szereplő már egyértelműen az arab–muszlim közösségek felé is politizál, ami részben a francia társadalom szerkezeti átalakulásából fakad.
Breuer Péter felvetette, hogy ebben a gyarmati múlt miatti lelkiismeret-furdalás is szerepet játszhat. Lomnici szerint ez lehetséges, de ettől még nem volna indokolt az antiszemita vagy Izrael-ellenes irány.
Németország esetében a beszélgetés a történelmi felelősségről és a kollektív bűntudatról szólt. Lomnici szerint ennek csak akkor van értelme, ha pozitív cselekvésre ösztönöz, nem pusztán befelé forduló köldöknézésre.
Lengyelország és a múlt vitái
Breuer Péter Lengyelország kapcsán arra mutatott rá, hogy könnyű zsidó kulturális intézményeket fenntartani ott, ahol már alig élnek zsidók. Azt is kifogásolta, hogy a lengyel történelmi felelősség kérdését sokszor elutasítják, miközben a zsidóüldözésben nemcsak németek vettek részt.
Lomnici ehhez kapcsolódva a német–lengyel jóvátételi vitákat említette, jelezve, hogy a múlt feldolgozása Európában továbbra sem lezárt kérdés.
Állampolgárság, beilleszkedés, törvényismeret
Az adás végén Breuer Péter a bevándorlás és állampolgárság kérdését is érintette. Szerinte nem működhet automatikusan az állampolgárság megadása olyan embereknek, akik nem ismerik az adott állam törvényeit, kultúráját és működési szabályait.
Úgy fogalmazott: mindenki embernek születik, de nem biztos, hogy tudja is használni emberi mivoltát. A beilleszkedéshez szerinte törvényismeretre, kulturális tudásra és felelős közösségi magatartásra van szükség.
A Nyugat vitája önmagával
A beszélgetés nem egyetlen ügyre, hanem egy átfogó civilizációs dilemmára futott ki. Lomnici Zoltán szerint a Nyugat ma önmagával vitatkozik: mit jelent a hagyomány, meddig terjedhet a magánhatalom befolyása, ki formálhatja az intézményeket, milyen erkölcsi alapra épülhet a politika, és ki védi meg Izraelt, ha a zsidó–keresztény közösségek nem találnak közös hangot.
A válasza szerint a modern intézmények nem működhetnek értékalap nélkül. A politikai, gazdasági és médiavilág új erőközpontjai csak akkor nem sodorják szét a nyugati világot, ha a szabadság mellé visszakerül a felelősség, a jog mellé az erkölcs, a hatalom mellé pedig a közösségi önkorlátozás.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
