„A probléma az nem bolondság” – Pusztai Erzsébet szerint sok életet meg lehetne könnyíteni, ha nem félnénk segítséget kérni
A Pirkadat június 16-i adásában Breuer Péter vendége Dr. Pusztai Erzsébet belgyógyász, infektológus és coach volt. A beszélgetés arról szólt, hogyan kapcsolódhat össze az orvosi tudás, a mentális működés és a coaching; mit okozhatnak a gyerekkori elhanyagolások, testi hátrányok, traumák; hogyan dolgozik a Wingwave-módszer; és miért volna fontos, hogy a magyar egészségügyben, oktatásban és közbeszédben természetesebb legyen a lelki segítségkérés. A beszélgetés végén Breuer Péter saját betegségén keresztül mutatta meg, mennyire fontos lehet egy diagnózis után a pszichés támogatás.
Orvosként coachnak lenni
Pusztai Erzsébet belgyógyászként és infektológusként dolgozott, később coachként is segíteni kezdett embereknek. Azt mondta, az infektológiai szaktudás közvetlenül nem feltétlenül kapcsolódik a coachinghoz, az orvosi háttér azonban nagyon sokat számít. Anatómiai, élettani és belgyógyászati tudása miatt akkor is tud segíteni klienseinek, ha egy mentális vagy életvezetési probléma mellett egészségügyi kérdés is megjelenik.
Nem véletlen, hogy sokan éppen ezért választják őt. Honlapja is az „orvos coaching” kifejezést használja, vagyis a hozzá fordulók tudják, hogy nem pusztán beszélgető szakemberrel, hanem orvosi képzettségű segítővel találkoznak.
Egy apró gyerekkori probléma is árnyékot vethet
Breuer Péter egy konkrét példával indított: egy csecsemőkori, nem kezelt kancsalság hogyan befolyásolhatja később egy felnőtt ember életét. Pusztai Erzsébet elmondta, hogy a kancsalság gyakran az egyik szem látásának eltompulásához vezet, mert az agy a kettős képet „kitörli”. Önmagában ez nem feltétlenül határozza meg valaki személyiségét vagy működését, de ha más elhanyagolásokkal, családi hiányokkal, bántalmazással vagy mentális terhekkel kapcsolódik össze, már súlyosabb következményei lehetnek.
A rejtett kancsalságot régebben sokszor nehéz volt észrevenni. Pusztai felidézte, hogy az ajkai kórházban, ahol dolgozott, a szemész főorvos szűrővizsgálatokat kezdett gyerekeknél, hogy időben felismerjék a finom jeleket, és megelőzzék a tompalátást.
Az ember sokat kompenzál, de nem mindent
Breuer Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy egy testi különbség vagy hiányosság miatt a gyereket csúfolhatják, kisebbségi érzései alakulhatnak ki, ami később felnőttkori problémákhoz vezethet. Pusztai szerint ez valóban előfordulhat, de az ember rendkívül összetett és alkalmazkodóképes lény.
Sokan megtanulják kompenzálni a kisebb-nagyobb hátrányokat, sőt vannak, akik erényt kovácsolnak belőlük, és éppen ezek miatt teljesítenek többet. A gond akkor kezdődik, ha több teher rakódik egymásra: testi hátrány, gyerekkori elhanyagolás, bántalmazás, traumatikus élmények. Ilyenkor a kompenzációs képesség már nem biztos, hogy elég.
Nem beszélgetős módszer, hanem célzott feltárás
A coachingról szólva Pusztai elmondta, hogy ő nem elsősorban hagyományos, beszélgetős módszerrel dolgozik. Az általa használt technika egy speciális teszteléses eljárás, amely segít megtalálni, honnan erednek azok a zavaró tartalmak, amelyek a jelenlegi problémát okozzák.
A módszer kiindulópontja az EMDR-technika, amelyet Francine Shapiro dolgozott ki traumafeldolgozásra. Ennek lényege, hogy az éber állapotban végzett szemmozgások részben utánozzák az éjszakai gyors szemmozgásos fázist, és ezzel segíthetnek oldani a traumatikus érzelmi tartalmakat.
Ezt kombinálták egy japán orvos által kidolgozott izomteszttel, majd német szakemberek, Cora Besser-Siegmund és férje, Harry Siegmund dolgozták tovább Wingwave-módszerré. Pusztai szerint az izomteszt segít megtalálni a tudattalanban lévő zavaró tartalmakat, a szemmozgatás pedig segít oldani azokat.
Repülésfélelem, tériszony, autóvezetés
A módszer hatása problémafüggő. Van, amikor egyetlen alkalom is látványos változást hoz, például tériszony esetén. Repülésfélelemnél sokszor két-három alkalomra van szükség, de Pusztai szerint ez gyakran sokkal hatékonyabb, mint a repülésbiztonságról szóló racionális magyarázatok.
Aki fél a repüléstől, nem azért fél, mert nem tudja, hogy statisztikailag biztonságos. A félelem a tudattalanban, az idegrendszerben, a vegetatív reakciók szintjén kapcsol be. Elég lehet a zárt tér, a biztonsági öv becsatolása, az érzés, hogy nem lehet kiszállni, és máris indulhat a remegés, izzadás, feszültség, pánikrohamszerű állapot.
Hasonló történhet autóvezetésnél is. Valaki azt hiszi, attól fél, hogy balesetet okoz vagy elveszíti az irányítást, de a háttérben sokszor mélyebb, korábbi élményekből vagy akár örökölt családi traumákból származó tartalmak vannak.
Nem minden a saját életünkből jön
Pusztai Erzsébet szerint a belső vezérlőrendszerünkben nemcsak születésünk utáni élmények vannak. Hatással lehetnek ránk a magzati élet tapasztalatai, az elődök sorsa, valamint a családi traumák lenyomatai is. Az élet eseményei ezeket később aktiválhatják.
Ezért fordulhat elő, hogy valaki látszólag indokolatlanul reagál túl egy helyzetet. A logikus agy magyarázatot keres, de az igazi ok gyakran mélyebben van, nem a tudatos gondolkodás szintjén.
Segítséget kérni nem szégyen
A beszélgetés egyik kulcsmondata az volt, hogy a probléma nem bolondság. Pusztai szerint a magyar társadalomban még mindig sokan úgy gondolják: ha félnek valamitől, szoronganak, nem tudnak aludni, vagy valamilyen helyzetben blokkolnak, az sorsszerű, vagy szégyellni való.
Sokan azért sem kérnek segítséget, mert attól tartanak, hogy „bolondnak” nézik őket. Pedig a gátlások, szorongások, vegetatív tünetek, pánikreakciók, munkahelyi feszültségek vagy alvászavarok nagyon gyakran kezelhetők lennének. Ehhez viszont tudni kellene, hogy léteznek módszerek, szakemberek és utak.
„A probléma az nem bolondság” – hangzott el a beszélgetésben.
Nyugtató, alkohol, átmeneti enyhülés
Pusztai beszélt arról is, hogy sokan nyugtatóval vagy alkohollal próbálják oldani a feszültséget. Az alkohol rövid távon valóban csökkentheti a szorongást, de amikor lebomlik, a feszültség fokozódhat. Ráadásul könnyen elindulhat egy veszélyes folyamat az alkalmi „iszogatástól” a komolyabb problémákig.
Repülés előtt is sokan vesznek be nyugtatót, ami átmenetileg segíthet, de nem oldja ki a rendszerből azt a mélyebb tartalmat, amely a félelmet okozza. A Wingwave-módszer és más célzott technikák éppen ebben jelenthetnek többet: nem csak elfedik a tünetet, hanem a mögötte lévő idegrendszeri reakciót próbálják rendezni.
Betegségdiagnózis után is kell a lelki segítség
A beszélgetés végén Breuer Péter saját rákkezelését hozta példának. Elmondta, hogy amikor megkapta a diagnózist, természetesnek érezte, hogy felhívja pszichológus barátját, és segítséget kérjen ahhoz, hogyan lehet ezt feldolgozni, hogyan lehet együtt élni a betegséggel.
Pusztai szerint ez rendkívül fontos példa. Már maga a diagnózis kimondása is trauma lehet. Egy szövettani eredmény, egy onkológiai diagnózis nemcsak orvosi adat, hanem lelki megrázkódtatás is. Ilyenkor normális esetben pszichológiai támogatásra is szükség volna.
Magyarországon vannak onkopszichológusok, például az onkológiai intézményekben, de a rendszer nincs kellő mértékben kiépítve. Pusztai szerint ez az egyik nagy hiány: nem minden beteg jut automatikusan ahhoz a lelki segítséghez, amelyre a diagnózis után szüksége lenne.
Többet kell beszélni róla
Pusztai Erzsébet szerint az orvosi képzésben, az oktatásban és a médiában is többet kellene beszélni a testi betegségek mentális összefüggéseiről. A pszichoszomatikus zavarok élettani hátteréről ma már sokkal többet tudunk, az autonóm idegrendszer működése pedig egyre fontosabb kutatási terület.
A cél az lenne, hogy az emberek ne csak akkor találjanak segítséget, amikor már súlyos a baj, hanem időben felismerjék: a szorongás, a félelem, a pánik, az alvászavar vagy a betegséghez kapcsolódó lelki teher kezelhető.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
