Napi Tóra, imaidők
|
||||
Vájécé hetiszakasz 5. kommentár, 5784. Kiszlév 10.
“Álmodott: íme, létra van állítva a földre, teteje az eget éri, és íme, Isten angyalai fel és alá járnak rajta. És íme, az Örökkévaló állt fölötte…” (28:12-13). Többnyire úgy értelmezik a kommentárok Jákob álmának ezen részletét, hogy az Örökkévaló a létra teteje fölött áll, de ahogy a következőkből kiderül, ez egyáltalán nem egyértelmű. A Likuté Jehuda állítása szerint Ger harmadik rebbéje, az Imré Emet egyszer megkérdezte fiát (és későbbi utódját), hogy vajon Jákob álmában miért nem csatlakozott az angyalokhoz? Ha volt lehetősége, hogy felemelkedjen velük egészen Istenig, akkor miért maradt a földön? A megkérdezett fiú (Bét Jiszráél) úgy értelmezte a tórai szöveget, hogy a Teremtő Jákob, és nem a létra teteje fölött állt, és azt mondta válaszul: „nem volt oka felemelkedni a mennyekbe, mert Isten ott volt mellette, ahol aludt.” Ez nem csak egy félkomoly kérdésre adott tréfás válasz, mert rámutat az ősatya álmának fontos aspektusára, nevezetesen, hogy bár Jákob az égig érő létra tövében feküdt, de Isten mellette volt. Ebből következően nincs velünk szemben olyan elvárás, hogy angyalok legyünk, hanem a földön maradva, emberként kell szolgálnunk a Világ Alkotóját, és nem a létra tetején, hanem csak itt, földi létünkben találkozhatunk Vele.
Szép napot mindenkinek!
8.00: Saharit
16.00: Minha-mááriv
