Nicávim hetiszakasz 2. kommentár, 5782. Elul 23.

Napi Tóra, saharit

Darvas István

Nicávim hetiszakasz 2. kommentár, 5782. Elul 23.

 

„És lenne, mikor hallja ezen eskü szavait, akkor áldani fogja magát a szívében: békességem lesz, ha járok szívem állhatatosságában, hogy fokozza jóllakással a szomjat” (29:18). Szforno magyarázata szerint itt olyan esetről beszél a Tóra, amikor valaki ajkával elfogadja az Istennel kötendő szövetséget, de már közben elhatározza a szívében, hogy azt meg fogja szegni, és azzal vigasztalja magát, hogy ennek ellenére/ezzel együtt minden rendben lesz vele. Úgy érvel magában: „mivel már abban a pillanatban elterveztem a szövetség megszegését, amikor a szavaimmal (számmal) elfogadtam azt, a szövetség nem lesz kötelező érvényű rám nézve”. Hatalmas tévedés, a szándék nem írja felül a kimondott szót, ráadásul ezen a módon az eskü elfogadásának csak negatív következményei lesznek az illetőre nézve. Gyaníthatóan azért mondta ki, hogy elfogadja, mert részesülni kívánt az Örökkévaló áldásából, ahhoz viszont nem volt benne valódi elhatározás, hogy az általa kimondott szavakat megfelelő tettekkel támassza alá, így pedig minden szavából önmaga ellen fordított fegyver lett.

 

Szép napot mindenkinek!

 

8.00: Sáhárit (Hegedűs)