Ki távo hetiszakasz 5. kommentár, 5782. Elul 19.

Napi Tóra, saharit

Darvas István

Ki távo hetiszakasz 5. kommentár, 5782. Elul 19.

 

„De nem adott nektek az Örökkévaló szívet a megismerésre és szemeket a látásra, meg füleket a hallásra a mai napig” (29:3). A tórai szövegből kiderül, aznap valamit megértették őseink. A mi kérdéseink arra vonatkoznak, hogy melyik volt ez a nap, és mi volt a megvilágosodás tárgya? A Meseh Hohma szerint több alkalommal is láthatjuk, hogy Izrael gyermekei közül néhányan alapvetően tévedtek Mose rábénu vonatkozásában, mert úgy tekintettek rá, mint valamiféle félig független entitásra, aki bár elkülönül az Örökkévalótól, mégis képes áldását továbbítani az embereknek. Ez természetesen nem volt igaz. Mózesnek a kommunikátor szerep jutott osztályrészül, akinek Istennel kellett egyeztetni népe szükségleteiről. Mikor hatolt be a felismerés, hogy Mózes nem független vezető, és nem az isteni akarat közvetítésének csatornája? A földi világból való távozása napján Izrael megértette, hogy halandó ember, aki ugyanabból az alázatos anyagból készült, mint ők, és ezért kell meghalnia. Egy pillanat alatt felfogták, hogy nincsenek független közvetítők, az Örökkévaló az egyedüli vezető, és egyedül az Ő gondviselése határozza meg minden lény sorsát. De nem csak ezt értették meg. Folyt köv.

 

Szép napot mindenkinek!

 

8.00: Sáhárit (Hegedűs)