Napi Tóra
|
||||
|
|
||||
Toldot hetiszakasz 2. kommentár, 5782. Márhes
Ézsauról kevés jót jegyzett fel a hagyományos irodalom, de azt Rabban Gamliél is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy milyen szépen bánt az édesapjával, Izsákkal. Ehhez képest nagyon meghökkentő, hogy az atyai áldás elbukása után felgerjedő haragjában kijelentette: „közelednek az atyámért való gyásznapok, akkor megölöm testvéremet, Jákobot” (27:41), vagyis az apját rajongásig szerető férfi Izsák halálának napjáról kezdett fantáziálni! Erre mondják mestereink, hogy a szenvedélyek gyakran felülmúlják a józanságot. Még az is megtörténik, hogy több évtizednyi szeretetet és elkötelezettséget is semmissé tesznek. Ha az ember feldühödik, szembefordulhat legjobb barátjával, legközelebbi szövetségesével és még a saját szüleivel is! Ézsau, aki első hatvanhárom (63!) évét édesapja szüntelen hódolatában töltötte, a negatív érzelmek kitörésekor megváltoztatta addigi (példás) viselkedését. A bosszúvágy „elmosta” egyébként mély érzéseit, amiből legalább az utókornak nem árt megtanulni, hogy amikor a szenvedélyek felforgatják prioritásainkat, és a rögeszmék eltorzítják látásmódunkat, akkor a barátok ellenségekké válnak, a szövetség pedig daccá alakul. A paranoiás bosszúra való törekvésben mindenki ellenség lehet, még az ember saját szülei is. Pedig valójában a saját énünk lett az igaz „ellenség”.
Szép napot mindenkinek!
