Napi Tóra
|
 |
|||
 |
||||
Váethánán hetiszakasz 5. kommentár, 5781. Menáhem Áv 13.
„Könyörögtem az Örökkévalóhoz abban az időben, mondván” (3:23). Mit szeretett volna Mózes ekkor? „Hadd vonuljak át, kérlek, hogy lássam azt a jó országot” (uo. 25.) Mózes könyörgése, imája csak részben került elfogadásra, mert az Örökkévaló megengedte neki, hogy rápillantson az országra, de oda nem léphetett be. Valószínűleg Mózes ekkor a félig üres és nem a félig teli pohár gondolatával szembesült, de az legalább ennyire valószínű, hogy nem az általa mondott fohászok minőségével volt a baj, a félsiker, tehát félkudarc nem ebből fakadt, biztosak lehetünk benne, hogy szívvel-lélekkel és koncentráltan imádkozott. Valamivel később egy jámbor ember kereste fel Rabbi Háim Hager-t (1795-1854) és arra panaszkodott, hogy imái alkalmával „idegen gondolatok” zavarják meg, amelyek rontanak esélyein, hogy teljes szívvel fordulhasson a Teremtőhöz. Rav Háim nagyjából a következőket válaszolta: ha egy zsidó ébredése után az előírásoknak megfelelően kezdi meg a napját (mode áni, kézmosás, áldás a Tóra-tanulásra, stb.) majd elmegy imádkozni, de az előkészületek dacára sem lesz zavartalan és tökéletesen koncentrált, akkor erre mondhatjuk, hogy „idegen gondolatok” zavarják. Ha azonban ébredése után nem a hagyományos előírások szerint cselekszik, hanem ügyes-bajos dolgaival vagy éppen az üzleti ügyeivel foglalkozik, majd mindenfajta felkészülés nélkül megy imádkozni, akkor az őt áhítatában megzavaró hétköznapi gondolatok valójában nem idegenek, hanem a sajátjai” המבין יבין, hámévin jávin, akinek érteni kell, értse.
Szép napot mindenkinek!
