Napi Tóra, zoom
Cáv hetiszakasz 4. kommentár, 5781. Niszán 11.
|
||||
 |
||||
Cáv hetiszakasz 4. kommentár, 5781. Niszán 11.
„Noha mind bölcsek és értők vagyunk, mind tapasztaltak és a Tóra ismerői, mégis kötelesek vagyunk elbeszélni az egyiptomi kivonulás történetét” (Haggada). Rav Eran Mose Margaliot írja a Szefát Emet alapján: „valójában miért kell egy felkészült (bölcs) embernek, aki alaposan ismeri az egyiptomi kivonulás történetét évről-évre újra elmondani? Magyarázata elején a Pirké Ávot-ot (3. fejezet) idézi: „akinek a bűntől való félelme (jirát chét) megelőzi bölcsességét, annak bölcsessége megmarad”. Még akkor is, ha valaki bölcs, szüksége van e félelemre, mert ez az alapja annak, hogy az Örökkévaló elé álljon, és magára vegye az Égi Királyság igáját (ol málhut sámmájim), vagyis alárendelje magát Isten akaratának. Ez viszont nem egyszerűen csak az igazán bölcs ember jellemzője attitűdje, hanem az igazi bölcsesség megszerzésének előfeltétele. A Széder-estéken az ember megtapasztalja a kivonulás történetének újragondolásakor az isteni kinyilatkoztatást, ez pedig oda vezet, hogy növeli a jirát chét érzését, hogy újra magára vegye az Égi Királyság igáját. A kivonulás segít felismerni, hogy a Teremtő azért szabadított meg a Fáraó szolgálatából, hogy a földi hatalmasság helyett az Egyetlent szolgálhassuk. Ezenfelül azért is jó még a bölcs embernek is ismételni évente az elbeszélést, mert megértheti, hogy nem tekinthet kizárólag saját teljesítménye gyümölcseként bölcsességére, hiszen az is az Örökkévalótól származik. Ezért énekeljük a széder vége felé az Ehád mi jodea, vagyis a „ki tudja, mi az Egy?” költeményt, mert így is megerősítjük: mindenfajta tudásunk annak a felismerésnek az eredménye, hogy hisszük és valljuk: az Örökkévaló Egy.
Szép napot mindenkinek!
19.00: mááriv
