Napi Tóra, zoom
|
||||
 |
||||
Vájhi hetiszakasz 2. kommentár, 5781. Tévét 13.
„Most tehát, két fiad, akik születtek neked Egyiptom országában, amíg eljöttem hozzád Egyiptomba, enyéim ők, Efráim és Menásse, mint Reuben és Simeon legyenek enyéim“ (48:5). A vers a tegnapi, a közelítés új. Elsőre úgy tűnhet, hogy egy érzőszívű nagypapa (Jákob) szeretetrohamát látjuk, de azért ennél kicsit bonyolultabb a helyzet mestereink szerint. A Hizkuni azt írja, hogy az unokák azért kaptak ilyen figyelmes bánásmódot, illetve a az ősatya fiaival megegyező jogokat, mert József tartotta el az egész családot az éhínség éveiben, és Jákob ezért (joggal) gondolta, hogy ennyivel tartozik neki. Továbbá, József volt Jákob legkedvesebb felesége, Ráhel elsőszülöttje, és azzal, hogy Efráimot és Menássét is bevette a nagypapa a családba, úgy érezte, ezen a módon is különleges tiszteletet adhat szeretett felesége emlékének. Jákob ezekkel a szavakkal folytatta: „nemzettjeid pedig, akiket nemzettél utánuk, tieid legyenek, testvéreik nevéről neveztessenek örökségükben” (uo. 6.). Az Or HaHaim szerint ez azt jelenti, hogy Józsefet és fiait nem három, hanem csak két törzsnek számítják majd. Ennek megfelelően, a törzsek felsorolásakor, nem találunk olyat, hogy „József törzse”, csak Efráimot és Menássét. Ezzel Jákobnak és Józsefnek közös lett a sorsa, mert bár mindketten részei maradtak Izrael népének, de egyikükről sem lett törzs elnevezve, hanem csak leszármazottaikban és nagyszerű cselekedeteik emlékében maradtak velünk.
Szép napot mindenkinek!
19.00: mááriv
Meeting ID: 899 290 6955
