„A szerelem az egy olyan téma, ami amikor a szívünk megdobban, az mindenütt hasonló” – Marton Mária spanyolországi olvasóival beszélgetett legújabb regényéről
Marton Mária író, publicista spanyolországi író-olvasó találkozójáról, A szerelem kísértetei című regényének fogadtatásáról, a magyar és a spanyol párkapcsolati kultúra különbségeiről és készülő új könyvéről mesélt a Pirkadat november 4-i adásában, a műsor szerdai kulturális rovatában. Osváth Sarolta vendége egyenesen Spanyolországból érkezett a stúdióba, ahol az ottani honfitársaival beszélgetett a könyvről, és a találkozó tapasztalatai a hazai közérzetről is elgondolkodtatták.
Meghívás a Madách Egyesülettől
Az író a Madách Egyesület meghívására utazott Spanyolországba. Elmondása szerint az egyesület profi kulturális szervezet, amely Andalúziában is a magyar irodalommal, képzőművészettel és színművészettel foglalkozik; utána például Vándor Éva színésznő érkezett hozzájuk egy monodrámával. A meghívást nagy megtiszteltetésnek érezte, és kalandnak is: a magyar nyelv közös volt, a közönség érdeklődése kedves és szeretetteljes, a kint élők azonban már más nézőpontból tekintenek vissza az itthoni életre.
A legnagyobb megtiszteltetésnek azt tartotta, hogy a közönség fele már olvasta a könyvet. A szervezők másfél hónappal korábban kezdték népszerűsíteni az estet, a regény e-könyvként is elérhető, így valódi, interaktív beszélgetés alakulhatott ki. Osváth Sarolta megjegyezte, hogy a könyv itthon is nagy sikert aratott, így nem meglepő, hogy a külföldön élő magyarok is felfigyeltek rá.
Őszinte regény, rózsaszín máz nélkül
A spanyolországi olvasók véleménye sokban hasonlított a hazaiakhoz: nekik is a könyv őszintesége tetszett. Az író nem akart rózsaszín mázzal leöntött lektűrt írni: a történet mögött erős társadalmi háttér húzódik meg, anélkül hogy a valóságot ráerőszakolná a hősökre. A történet a jelenkorban játszódik, és a sorok között ott vannak azok a társadalmi és európai problémák, amelyek között élünk, miközben mindenki a saját boldogságáért küzd. A kérdés az, hogyan lehet a hétköznapi lét terhei mellett átélni a legmagasztosabb érzést, a szerelmet, vagy legalább úgy tenni, mintha átélnénk – a könyvnek ilyen vonala is van.
Marton Mária szándékosan írt sokat a testiségről, mert szerinte a szerelemtől nem lehet elválasztani a kalandokat. A cím is erre utal: a regényben nem mindenki szerelmes, és az is téma, mennyire fontos számunkra a szexualitás.
Milyenek a magyar férfiak?
A találkozó második részében annyira felszabadult lett a hangulat, hogy a résztvevők arról kezdtek beszélgetni, milyenek a spanyol és milyenek a magyar férfiak és nők. Az egyik, negyvenöt év körüli férfi azt mondta, azért költözött Spanyolországba, mert nem szeretné, hogy a két lányának a magyar férfiak közül kelljen választania. Az író meglepődve tapasztalta, hogy a magyar férfiaknak rossz a híre: a kint élő férfi szerint nem törődnek magukkal, a nőktől viszont sokat várnak el. Marton Mária maga is úgy látja, hogy a magyar nők szépek, ápoltak, jobban adnak magukra, mint a férfiak. Andalúziában ezzel szemben mindenki kedves mindenkivel; ez a kedvesség szerinte belülről jön, nem megjátszott.
Osváth Sarolta nem fogadta el azt a felmentést, hogy a férfiak többet dolgoznak: szerinte az anyák ugyanúgy dolgoznak, és a családban is helytállnak. A műsorvezető úgy látja, és ez a könyvben is megjelenik, hogy Magyarországon a felszín alatt párkapcsolati válság van: a fiatalok nehezen találnak párt, bizalmatlanok, nehezen oldódnak fel, kapcsolataik nem vezetnek természetes módon házassághoz. Az író óvatosabban fogalmazott: a spanyol párkapcsolatokról nem mer ilyen mélyen véleményt mondani, de azt tapasztalta, hogy ott – némi lazaság mellett – jobban tisztelik egymást az emberek, és itthon ezen van mit helyrehozni.
A „morcvilág” és a búsmagyar természet
Hazaérkezve rögtön feltűnt neki az itthoni „morcvilág”: egy kicsit morcosak vagyunk. A műsorvezető szerint persze nem csoda, hogy Andalúziában jókedvűek az emberek, hiszen ott egész évben süt a nap, és a mediterrán éghajlat sokat meghatároz az ember életérzéséből. Marton Mária ezt elfogadta, de hozzátette: a magyarokban van egy örök búbánat, amelyet talán a történelmünkre lehet visszavezetni, mert „valahol mindig ügyetlenül lépünk, ügyetlenül választunk”. A politikába nem akart átcsapni.
Osváth Sarolta ehhez kapcsolta a regény egyik kérdését: a szereplők a szerelemben próbálnak feloldódni, és így átlépni a magukkal hozott frusztrációkat. Minden kapcsolatnak megvan a maga nehézsége; a fő szálban a fiú elveszíti mindkét lábát, a szerelme mégis kitart mellette.
Hűség, kaland és félrelépés
Az író szerint az ember sokszor kalandokba menekül: érzi, hogy nem hosszú távú kapcsolatról van szó, mégis örömforrást talál benne. A regényben azt próbálta megmutatni, milyen az, aki hű akar lenni, és milyen az, akinek ez könnyen megy: együtt van valakivel, aztán hazamegy, és továbblép. Az emberi kapcsolatok sokszínűségéhez az is hozzátartozik, hogy néha éppen akkor hazudunk, amikor a másikat meg akarjuk tartani. Marton Mária szerint az emberi kapcsolat nem könnyű fáklyás menet: előfordul, hogy egy tíz-húsz éve tartó kapcsolatot éppen egy félrelépés ment meg, mert az ember rájön, hogy ahová elment, ott rosszabb, mint ahol van.
Kemény társadalmi regény készül
A beszélgetés végén röviden a következő könyvéről is beszélt. Ennek egy része Spanyolországban játszódik, mert az utóbbi időben többször járt ott. Erős társadalmi regénynek szánja: a cselekmény a 2000-es években zajlik, de az emlékek a „nagyon kemény” ötvenes évekbe nyúlnak vissza, és a két korszak párhuzamán keresztül azt vizsgálja, mi változott a gyerekbántalmazás, a politika, az emberi kapcsolatok és a megítélések terén. „Úgyhogy az kemény regény lesz” – mondta. Osváth Sarolta sikerkönyvként ajánlotta A szerelem kísérteteit, és megígérte, hogy az új regény megjelenéséről is beszámolnak.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
