Vájisláh hetiszakasz 5. kommentár, 5781. Kiszlév 17.
“És küldött Jákob követeket maga előtt Ézsauhoz, testvéréhez, Széir országába, Edóm földjére” (32:4). A héber eredetiből nem teljesen egyértelmű, hogy az “előtt” (לְפָנָ֔יו) szó kire vonatkozik. A Tur HaAroh (Rav Jakov ben Aser, 1269-1343) a fenti fordításnak megfelelően elsőként azt írja, hogy Jákob maga előtt, előőrs gyanánt küldött embereket, de a folytatásban eljátszik azzal a gondolattal, hogy kifejezetten Ézsau elé küldte az embereit (angyalait?). Ha így volt, akkor az volt a megbízásuk, hogy megvizsgálják Ézsau „arcát” vagyis a Jákobhoz való aktuális viszonyulását. Bár Isten biztosítékot adott az ősatyának, de nem kizárólag erre, illetve saját igaz voltára kívánt hagyatkozni, hogy sikeres legyen a találkozó, hanem minden körültekintő óvintézkedést megtett, hogy minimalizálja a családját és őt fenyegető kockázatot. Ez a magatartása példaként szolgál minden leszármazottjának, hogy miként kell kezelniük Ézsau utódait. Ahogy Jákob imádkozott, ajándékot küldött és/de felkészült a harcra, úgy leszármazottainak is ezt a három eszközt kell alkalmazniuk túlélésük biztosítására”.
Szép napot mindenkinek!
19.00: Mááriv
Meeting ID: 899 290 6955
