Napi Tóra Vájhi hetiszakasz 4. kommentár, 5780. Tévét 11.
|
||||
K”K,
Vájhi hetiszakasz 4. kommentár, 5780. Tévét 11.
Rabbi Joszef Ber Soloveitchik (1903-1993) teszi fel a kérdést, hogy miért Izrael (tehát Jákob) gyermekeinek hívjuk magunkat, és nem Ábrahám vagy Izsák gyermekeinek? A válasz az időre és a történelemre vonatkozó egyedi zsidó perspektívában rejlik, amely különbözik minden más társadalom nézőpontjától. A micvákat tartó zsidó – különösen, ha tanulmányozza a Tórát – olyan személy, aki képes ide-oda ugrálni nemzedékek és évszázadok között anélkül, hogy a legkevésbé zavartan vagy kényelmetlenül érezné magát. Az egyik pillanatban ott ül kényelmesen a huszadik században, de a következőben már a tizenkettedik században élt Rámbám-mal van találkozója. A judaizmus fontos része a család és a közösség folytonossága, valamint a szellemi örökség (meszóra) átadása nemzedékről nemzedékre. Sehol a Tórában nem látjuk, hogy Ábrahám vagy Izsák beszélgetett volna az unokáival, ezzel szemben a hetiszakaszban látjuk, hogy Jákob érdeklődik felőlük és megáldja őket. Bölcseink szerint ezen felül minden nap tanult velük Tórát is, ráadásul fiainak nevezi és tekinti őket. Ennek alapján Jákob az ideális képviselője a fent kifejtett értékrendnek, ezért nevezzük magunkat Izrael gyermekeinek.
Szép napot mindenkinek!
