|
Kedves Barátaink!
„Reé!” – „Nézd meg!”
mondja a tórai szakaszunk címe, az első szava.
„Nézd meg, a mai nap eléd helyezem az áldást és az átkot!”
Mondja az első mondat.
Nézd meg!
Te mit látsz a fentebbi képen?
Zenélő embereket.
Komplett zenekart.
Körbe állnak egy embert.
A karmestert.
Talán valami spontán szimfonikus zenekar?
Biztos szép zene lehetett.
Áldás lehetett hallgatni.
Ám átokká vált.
A történet egyik főszereplője Richard Rokita volt. Ő egy gyenge képességű zenész volt, aki a múlt század első felében, többnyire a katowicei kocsmákban hegedült.
A másik főszereplő Yakob Mund a Lviv / Lwow / Lemberg-i gettóban élő híres zeneszerző.
A gettó beceneve „Janowska” volt, mert a Janowska utca 134 volt a központja.
Rokita kellően lojális náci volt, így elérte az SS untersturmführer lett, azaz hadnagy. Ám lelkesedése miatt kinevezték a Janowska haláltábor helyettes vezetőjévé.
Zeneszerető ember lévén a környéken élő zsidó zenészeket odahozatta lvov-bam és tábori zenekart alapított. Olyan karmesterek és világhírű zenészek „kerültek bele”, mint Leon Schtriks és Yosef Herman.
Ám a szadista náci a zenében nem az áldást kereste.
Arra kényszerítette a zeneszerzőt hogy írjon egy tangót. A „halál tangó”-t.
A zenekarnak akkor kellett eljátszania ezt a tangót, amikor egy csoportot vittek kivégzésre.
Ám volt egy külön saját „játéka” a nácinak. A zenekör közepén álló zenészt a szólam után agyonlőtte. Ekkor helyére a következő halálra ítélt áll be.
6000 zsidó embert gyilkoltak meg a lvov-i gettóban.
Sokan próbáltak elmenekülni onnan, a környékről, Ukrajnából.
Több tízezren el is jutottak Magyarországig. Ám számukra ez a megérkezés a halált jelentette.
—–
Ma van a Kamjanets-Podolskij-i mészárlás 78. évfordulója
1941. augusztus 28-29-én, 23.600 Magyarországra menekült zsidó ember, közöttük hontalannak ítélt magyarokat lőttek tömegsírokba.
Vannak, akik szerint ez idegenrendészeti eljárás volt.
Ez egy olyan tömeggyilkosság, amivel ennek az országnak még szembe kell néznie.
—–
Nem szerettem volna depresszív levelet írni, ám a két ember sorsa és választása napról napra visszhangzik a lelkemben.
Tudjuk, hogy – hál Istennek – nem vagyunk sem Mund-ok, sem Rokiták.
Ám azt is tudjuk pontosan, az élet minden nap terelhet bennünket olyan helyzetekbe, amikor választani kell.
Nem menekülhetünk el a döntés felelőssége elől.
„Nézd meg, a mai nap eléd helyezem az áldást és az átkot!”
Mondja a Tóra.
A „mai nap” kifejezés valóban minden napról szól.
Ma is előtted van a lehetőség.
Nézed?
Látod?
Meglátod?
Újév előtt állunk pontosan egy hónappal.
Szombat este köszönt ránk Elul hónapja. (Sőt, már szombaton is újhónap van).
A legfontosabb zsidó hónap. Minden nap sófárt fújunk. Lelkünk megrezdül.
Elul hónap elsején ment fel Mózes a Szináj hegyre másodszor, hogy majd 40 nappal később – jom kipur napján – lehozza a kőtáblákat.
A kőtáblák elolvasása azt jelentette volna, hogy soha nem lesznek Rokitá-k, akik átkot hoznak a világra, ám lesznek zeneszerző Mund-ok, akik az áldást.
Napról-napra.
Ma is.
És nagyon hiszem, hogy mindannyian aktívan tehetünk azért, hogy ez a bizonyos – velünk minden nap szembejövő áldás – ne egy mindennapos elszalasztott lehetőség legyen, hanem egy olyan találkozás, ami megérint, inspirál és elindít.
Sábát Sálom!
ui:
A lvovi gettó tangójának történetet 3 forrás 3 különböző módon meséli el
1) www.tampatangoargentino.com/2018/02/15/plegaria/
2) www.deathcamps.org/occupation/janowska.html
3) www.redzik.pl/files/Redzik_2014_The_Janowska_hell_K.L.Janowska_camp_in_Lemberg_Lwow_Lviv.pdf |
