|
Kedves Barátaink!
Szerintem kevesen olvastak Petőfi Sándortól – a versein kívül – bármilyen más írást is. (Én sem…)
Na, akkor itt az idő!
Petőfi, a saját „összes versei” 1847-es kiadásához önmaga írt előszót.
Ebből szeretnék egy mondatot ideidézni:
„Hogysem tíz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget.”
Lehet azt mondani, hogy Petőfi ekkor csak egy 24 éves naiva volt. Ám semmiképpen sem lehet őt fotelforradalmárnak tartani, hiszen ne feledjük, hogy két év múlva Petőfi már hősi halott lett.
Azaz nem csupán világgá kiáltotta szavait, bármik is voltak azok, hanem Petőfi munkássága megfontolt kinyilatkoztatások sorozata.
És akkor most ugorjunk vissza bő 3000 esztendőt!
Ott állunk a szentföld határán. Mózes könyörög.
„Váethánán” – ez maga a szakasz neve is – „és könyörögtem”
Könyörög…
Könyörögni.általában nagyon kellemetlen és kényelmetlen állapot. Reménykedni a velem szemben álló irgalmában, jóságában. Alávetni magam az ő kényének és kedvének.
Kivéve, ha Isten előtt állok!
Hozzá könyörögni, az olyan mint egy édesanyát átölelni.
Mózes a világgá kiáltja, hogy „én bizony könyörögtem!”.
Ha ciki, ha nem…
Mi is sokszor állunk különböző határokon.
Előre vagy hátra?
Igen, lépni kell!
Hiszem, (sőt teszem is) hogy vannak dolgok, amiket bizony be kell vállalni!
Őszintén.
Mert ha nem teszem meg, akkor saját magamból vágok ki egy darabot.
Ám vannak, akik odajönnek hozzám, és odasúgják nekem:
„Zoli sajnos néha muszáj hazudni! Ne legyél már hősi halott!”
Ott állok és tudjuk pontosan, hogy csupán csak azért hazudunk akár önmagunknak is, mert az igazság nagyon-nagyon tud fájni.
Mert attól igaz az igazság, hogy az fáj.
Hát ezért hazudunk.
És ezt súgják a fülembe!
„Zoli, észre se veszed!, erre is rá lehet szokni!, és nem fáj!”
A fenébe!
De nem lehet folyamatos fájdalomcsillapításban élni.
Ez megmérgezi a saját életem, a környezem életét!
Mózes mit csinált?
Én sosem leszek Mózes, de ő kiállt és elsírta magát. Soha nem mehet be a Szentföldre, Pedig könyörgött. Több száz módon. Imádkozott. Kért.
Mózes megtanított bennünket a „zsidó imádkozás” legmélyebb üzenetére!
Ha kimondjuk az isteni igazságot, magunknak, jól érthetően és őszintén.
Akkor az ezen való elgondolkodás – maga a megtérés.
Naponta háromszor. 19 kérés.
Naponta kétszer: Smá Jiszráél.
Zsoltárok. Kérések. Köszönetek.
Átélve. Mint a gyertya és a fénye.
Ám oda el kell jutni.
Most szombaton olvassuk fel a Tórából Tízparancsolatot és a „Smá Jiszráél”-t is.
(Amely imáról még József Attila is írt verset!)
A „Smá” egyik legfontosabb üzenete, hogy bármerre is járok, el tudom mondani a „varázsigét” és Ő meghallja.
Nem arra törekszem, hogy mindenkinek a jófej haverja legyek. Ez lehetetlen és a saját emberi lelkünk és létünk totális megtagadása.
Senki sem lehet mindenki vattacukra! (©RZ)
Próbáld ki! Rakjad ki az ágyad mellé. Magyarul. Nézd meg az igéket!
Múlt héten azt kérdeztem a szószékről, vajon Mózes miért nem rohant át egyszerűen a Szentföld határán? Sitty és sutty! És akkor ott lenne Izraelben.
És ott leülne a földre és elkezdene nevetni! Ez ilyen egyszerű volna?
Ááááááá… nem….
A válasz nagyon egyszerű: mert vannak dolgok, amiket az ember nem csinál meg, pedig megtehetné.
Ettől lesz az ember emberré és nem egy ösztönlényként él..
Ember az etikus viselkedésben.
Az esetleges lemondásokban,
Váethánán – És olyan sokszor könyörögtem Istenhez – mondta Mózes.
Csak – a vándorlás végén – most meséli el, hogy korábban milyen módokon próbálkozott bejutni az ígéret földjére.
Nem kell mindig mindent kimondani. A kimondás hiánya még nem töri össze az őszinteséget.
Az őszinteség akkor mosolyog, amikor azt látja Isten és az emberek, hogy mindenki háromszor is meggondolja, azt amit mondani akarna.
És valahol itt találkozik Mózes Petőfi Sándorral és Veled is.
A kimondott szavak őszinteségében és súlyában.
Az isteni lélek visszatükröződésében,
És a gerincben, ami bizony nem eladó.
Sábát Sálom! |
