Trianon felülírása is csak úgy tud bekövetkezni, ha az embereket állítjuk középpontba, nem pedig a területeket
Gerő András történész a Heti Tv Pirkadat című műsorában beszélt a Trianon emlékműről, valamint az általa leírt koncepcióról.
Gerő András a Parlament elé az Alkotmány utcába tervezett Trianon emlékmű kapcsán fejtette ki a véleményét. Mint elmondta, többen is kifogásolták ezt az emlékhelyet, ám ő maga volt az egyetlen, aki egy alternatív javaslatot is elkészített.
A kormányzati tervek szerint az Alkotmány utcának a Kossuth tér felé eső torkolatában egy százméteres lefelé lejtő rámpát hoznak létre, oldalt pedig azoknak a településeknek a nevét lehet olvasni, amelyek az utolsó békeévben, 1913-ban Magyarországhoz tartoztak. Ez azt jelenti, hogy ez az emlékmű a történelmi Magyarországnak állít emléket. Ennek a törvényi hátterét a 2010-ben megalkotott Nemzeti Összetartozás Napja adja, amivel Trianon százéves évfordulóját emléknappá tették az iskolai rendszerben is. Erre az évfordulóra alkotják meg ezt az emlékhelyet, ezzel – mondta el a történész, megismétlik a Horthy-korszak emlékműállítását, ami a Szabadság téren volt, ott négy irredenta emlékművet állítottak fel egykor. A réginek és a mostani emlékműnek is az lenne az üzenete, hogy a történelmi Magyarországhoz akar csatlakozni Magyarország emlékezetpolitikai szempontból. Gerő András szerint ezzel azt is üzenik a kitalálók, hogy ezek a városok a mienk.
Arra a felvetésre, hogy ehhez az emlékműhöz, a városok felsorolásához, az üzenethez mit szólnának azok az országok, amelyekhez ezek a települések most tartoznak, a történész azt felelte, nem tudja mit mondanának, bár elképzelései vannak a véleményüket illetően. Az egészhez az is hozzátartozik, hogy Magyarországnak a szomszédos államokkal szemben nincsenek területi követelései, de ez az emlékmű egy szimbolikus politikai aktus.
A professzor felidézte, 2010-ben nem csak a Nemzeti Összetartozás Napjáról fogadtak el törvényt, aminek most állítanák fel az emlékművét, hanem a kettős állampolgárságról is, ez utóbbi azt jelenti, hogy minden magyar a nemzeti összetartozás része. Gerő András szerint ezzel nem is lehet senkinek problémája, ám a mostani terv ezzel ellentétben azt mutatja, hogy nem az emberek, hanem a területek tartoznak össze, ami a revíziós politikát jelentette a horthysta Magyarországon..
Ami a saját koncepcióját illeti, a történész fontosnak tartotta leszögezni, nem lenne szabad megismételni a Horthy-féle zsákutcás történetet, amit a revíziós sérelmi, önsajnáltatós politika jelentett. Ez egyrészt konfliktusokkal jár a szomszédos országokkal szemben, másrészt pedig ezt az egészet csak úgy lehet meghaladni, ha felülírjuk. Ezt pedig úgy lehet elérni, ha a települések helyett azok a nevek szerepelnek az emlékművön, amelyeket ma a magyar állampolgárok viselnek, természetesen beleértve az egymillió kettős állampolgárt is. Amennyiben a családnevek szerepelnek az emlékművön, akkor kiderül egyfelől az, hogy a Kárpát-medence mindig is sokszínű volt, elképesztő variációja van a családneveknek a németestől kezdve a szlávoson keresztül egészen a magyar hangzású nevekig. Így lenne képes egyszerre kifejezni a nemzeti összetartozást, de mellette a színességet is. Gerő András szerint a magyar nemzettudat számára is mindig az ember volt a fontos és nem elsősorban a terület. Példaként hozta fel Kölcsey Himnuszát, ahol a költő a magyarokra, nem pedig a területekre kérte Isten áldását. De Vörösmarty és Petőfi is a magyarokról beszélt, nem pedig Magyarországról, egyen szó a Szózatról vagy a Nemzeti Dalról. Trianon felülírása is csak úgy tud bekövetkezni, ha az embereket állítjuk középpontba, nem pedig a területeket – jegyezte meg a történész.
Geő András azt is elmondta, minden emberközösség, így minden nemzet történetében az igaz kontinuitást az emberek jelentik, sosem a tárgyak és a területek. Attól él a magyarság, ez a sokszínű kompozíció, mert élnek emberek.
Az emlékmű kapcsán azt is fontosnak tartotta kiemelni a történész, hogy olyan települések is szerepelnének, ahol már 1913-ban sem élt egyetlen magyar sem, már ezért is lenne képtelen kifejezni a tervezet a nemzeti egységet, csupán egy területi egységet, egy olyat ráadásul, amelyik már eltűnt a történelemben.
A családneveket tekintve arról is beszélt Gerő András, hogy rengeteg olyan családnév van, amelyek elcsatolt helységek neve szerepel, mint például Aradi, Munkácsi, Ungvári, Kassai. Ezek is utalnak egyébként az elcsatolt területekre, de ez mégsem ugyanaz, mint egy olyan településnév, amelyik már száz éve nem Magyarországhoz tartozik.
Érdekesség a tervezett emlékmű kapcsán például – emelte ki Gerő András Horvátország is, hiszen az is egykor a magyar Szent Korona része volt, akkor az összes horvát településnek szerepelnie kellene itt.
Véleménye szerint az, amit kitalált, a családnevek szerepeltetése utal a jövőre, ami mutatja, ez a nemzet él, ami siker. Trianon egy kudarc volt, de ezt csak akkor lehet tényleg felülírni, ha ebből a tragédiából azt hozzák ki, ami siker, ez pedig az újjáéledés, a folyamatosság, a folytonosság.
Az általa leírtakra rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, amik fontosan voltak, de nem ezek a mérvadók. hanem az, hogy a politikai hatalom miként dönt majd. Gerő András úgy véli, újra fogják gondolni az eredeti terveket, már azért is, mert ő maga nem azt javasolta, hogy az egészhez nyúljanak hozzá, „csupán” más szöveg kerüljön az emlékműre. Trianonra emlékezni kell, de ezt a kudarcot felül kell írni.
Gerő András beszámolt az általa vezetett Habsburg Történeti Intézetről, ahol az elmúlt egy évben egy előadás-sorozatot csinálnak a Monarchia Magyarországának jeles személyiségeiről, volt már szó Liszt Ferencről, Deák Ferencről, Kemény Zsigmondról. A következő két előadás Ferenc Józsefről és Erzsébet királynéról szól majd.
Az intézetnek, ahogy az általa javasolt emlékműnek is az a Széchenyi idézet lehetne a mottója, mely szerint: A múlt nem állhat a hatalmunkban, a jövőnek viszont urai vagyunk. A pozitív előrenézésre van szükség.
