Re: Hírlevél 19-01-03 (járcájt, ros hódes, tagdíj, antik hírlevél, kezdő héber, stb)

Re: Hírlevél 19-01-03 (járcájt, ros hódes, tagdíj, antik hírlevél, kezdő héber, stb)

természetesen a melléklet lemaradt 🙂 🙂
rz

Radnóti Zoltán <[email protected]>
Kedves Barátaink!

—— hagyomány
Mózes és a Fáraó találkozása.
Az időutazó visszatérő kérdése: te oda mernél-e menni?
Feltennéd a kérdéseket magadnak:
lehetséges-e meggyőzni a fáraót arról, hogy elengedje a szolgáit, az ingyen munkaerőt?
Veszélybe sodorjam-e magamat?
Sokan mondanák: lehetetlen.
Lehetetlen… Ízlelgetem a szót. Mintha azt mondanám: esélytelen, felesleges, értelmetlen.
Mintha az engem körbevevő világ kőbe lenne vésve, amin lehetetlen változtatni.
Mózes sok üzenetet adott a világnak. Az egyik legfontosabb, ami ott a fáraóval való találkozása pillanatában vált teljessé, miszerint a lehetetlenség nem törvény vagy tény, csak egy vélemény, egy axióma, egy szubjektív élmény. Egy olyan valami érzés és kijelentés, amit – alkalom adtán – le tudunk győzni.
Nem oly rég Mózes még ott állt a csipkebokornál. Az el nem égő. A mindig világító. A tűz. Ami éltet és öl.
Elmenekülhetne már ott is, de közelebb lépett és bele nézett. A Napba.
Aztán ott áll a fáraó előtt, akiről mindenki „tudja”, hogy isten gyermeke. Élet és halál ura. Tőle kell kérni. 600.000 férfit. Küldje el őket.
Igen, Mózes egy kudarcra ítélt beszélgetés előtt áll.
De odaáll.
Belekezd.
Legfeljebb nem sikerül neki. Ez előfordul. Mindenkivel.
Mózes megpróbálja. Bele tesz apait és anyait. Érvel, kér, taktikázik, imádkozik. Tudja, hogy nehéz, sőt szinte (!) lehetetlen. Ám ő pontosan tudja, ha meg sem próbálja, ha kifogásokat keres, önző, nagyképű, akkor ő attól a pillanattól mér nem Mózes.
Mózes indulatos és lelkes. Másképp nem lehet. Ha az eszére hallgatott volna, már rég hetedhét országon túl volna. Ám őt a lelke vezette, az ember isteni része. A szikra. A tűz. A Nap.
És ment előre. Nem mondta, hogy az álmai, az isteni ígéretek – csupán csalfa mesék.
Ezzel az érzelemorientált döntési mechanizmussal Mózes megtanította, hogy ha bele se kezdesz valamibe, akkor életedet végéig kísér az érzés, hogy bár lehet, hogy meg tudtad volna tenni, ám mégis azt mondtad, hogy „lehetetlen”.
Hét kudarcos mózesi próbálkozásról olvasunk szombaton a Tórából.
Hét isteni csapás, ami fájdalmat okozott Egyiptomnak, a fáraónak, sőt magának Mózesnek is, no meg az Örökkévalónak.
Hét csapás, sok sok könny, ám a zsidók sorsa jottányit nem javult.
És ez a második üzenet: Isten nem győzni akar. Mózes nem akar a győztes vezér képében járni és kelni.
Az kontrollált erőbe öltözött Isten megtanította Mózest, hogy hogyan válhat emberré. Nagy betűvel, Emberré.
Ez hosszú út. Hét csapás. Meg még három. És kétszer negyven nap a hegyen. ÉS negyven esztendő vándorlás.
Ahogy áldott emlékű édesanyám mondta: „lehetetlen nincs, csak tehetetlen”.
Édesanyám szavai – ösztönösen is – a talmudi bölcsek szavai voltak.
Pontosan azt mondta, amit Mózes megtett. Mózes tudta, hogy a probléma nem a fáraó vagy az ő végtelen erős hadserege, hanem csakis a saját félelme vagy kishitűsége.
Azóta eltelt három és fél évezred. Mi már tudjuk mit kell tennünk.
Elmondták és leírták eleink. Megmutatta Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes, Dávid, Salamon, Mordeháj és Eszter, és még sorolhatnánk.
Mózes és utódai jelszava a „bizonyosság” volt, ami képes legyőzni a „lehetetlen”-t.
Megtanították. Megtanuljuk?

—- sábát —
hetiszakasz: váérá
sábát: 15:48 – 16:59
rajzfilm: