Egy rabszolga felügyelő nagy szívvel

Egy rabszolga felügyelő nagy szívvel

Sárközi Gyula, balettművész, a Madách Táncművészeti Iskola vezetője, alapítója beszélt az általa vezetett intézményről, a sok munkáról és az elismerésekről is.

A balettművész elmondta, már közel 500 tanítványa van az általa vezetett iskolának, jelenleg egy nagyszabású produkcióval készülnek a RAM Colosseumban, ahol egy nap három előadásban mutatják be a Bogármesét.

A Madách Táncművészeti Iskola alapítása az 1983-as Macskák premierjéhez kötődik, erre az előadásra Seregi László hívta meg Sárközi Gyulát. Megjegyezte, alapvetően balettművésznek tanult, ma már csak tanít, elmondása szerint ő már „csak” mint rabszolga felügyelő működik közre, a tanítványai nagyon rajonganak érte, annak ellenére, hogy nagyon kemény kézzel fogja őket.

Arra a kérdésre, hogy a fiatalok körében van-e jövője a balettnak, a táncnak, Sárközi gyula szerint minden szülő szeretné a gyerekét jó helyen tudni, ha pedig ez a szülő a Madách Táncikolára bízza a gyerekét, az komoly felelősséget jelent. Az iskola vezetője szerint a tanárok és ő maga is maximális felelősséggel nyúlnak a gyerekekhez, itt nem vattába csomagolják a gyerekeket, hanem, mint megjegyezte barátságos, spártai körülmények között várják őket.

Már elmondható, hogy a Madách Táncművészeti Iskolának van múltja, hiszen közel húsz éve működnek, nagyon sok munkát fektettek és fektetnek bele, de szerencsére vannak sikereik is. Növendékeik közül van, aki Szegeden táncol, vannak, akik a Táncművészeti Egyetem hallgatói, több színházban is fellépnek itthon és külföldön egyaránt. Megjegyezte, lassan beérik a sok munka, hiszen itt az ideje, hogy a gyerekeik ellepjék a színházakat.

Arra a kérdésre, hogy van-e konkurenciájuk, Sárközi Gyula szerint ők maguk jelentik azt, nap mint nap. Elsősorban maguknak és a növendékeknek kell megfelelni. Persze folyamatosan nézik, hogy most hol tart a világ, ennek a színvonalnak az eléréséhez is nagyon sokat kell még dolgozni, bár – mint elmondta, mutatott külföldön felvételeket előadásaikból, ahol azt mondták neki, növendékeket még nem láttak ennyire és így élni színpadon. Mindehhez nagy szükség van arra a lenyomatra, amit Seregi Lászlónak köszönhet.

Saját művészi karrierjéről azt mondta el Sárközi Gyula, hogy volt olyan az életében, hogy vágyott a Kossuth-Díjra, de feltette magában a kérdést, mi a fontosabb, a díj vagy a gyerekek mosolygó arca, a kérdésre pedig véleménye szerint nagyon jó választ adott.

A táncművészetben sok minden benne van a klasszikus balettől, a modern táncon, a néptáncon át a steppig bezárólag, a tánc többek között csapatszellemet is ad, mellette meg érzelmi intelligencia is párosul hozzá. Az iskolában nem megváltoztatni akarják a gyerekeket, hanem élni a világban, értékelni azt. Teljesen mindegy, hogy a növendékekből mi lesz, táncos, balettművész vagy valami egészen civil pályát választ majd.

A Madách Táncművészeti Iskola elsősorban emberi magatartást tanít, de mellette természetesen vannak táncművészeti és közismeretei tárgyak is. Ötödik osztálytól várják a gyerekeket, kilencediktől van szakképzés, de vannak olyan diákok is, akik máshol tanulnak és itt délutáni képzésben részesülnek. A diákoknak biztosítanak fellépési lehetőségeket is, a Madách Színházban, az Operettben, de már látta őket a közönség külföldön is.

Sárközi Gyula elmondta azt is, nagyon jó volt táncosként az élete, de pedagógusként éteri érzésként éli meg a tanítást, mert ilyenkor lehet látni a pici gyerekek örömét. Célként azt fogalmazta meg, szeretné, ha minél jobban értékelnék az iskoláját, ehhez szükség van rá, de arra a környezetre is, amiben jelenleg élünk. Azért az nagy siker számára, hogy egykori mestere, Harangozó Gyula is a Madách Tánciskolába íratta be a gyerekét.